Mario

Eddig akárhányszor ért valami döbbenetes élmény, utólag mindig arra gondoltam, jó lett volna frissen leírni az emlékeket, hogy utólag minél több részlete maradjon meg az életemnek. A szombat este után viszont semmi ilyen kényszer nem volt bennem, mert tudtam, ez felejthetetlen lesz. Szabó P. Szilveszter a Mario és varázsló főszerepében. Amióta tudtam, hogy repertoárra kerül a darab, és Szilveszter megkapta Cipolla szerepét, azóta vártam nagy hévvel a januárt. Volt is miért, mert egy mulatságosabb, kikapcsolódós első felvonás után (Gianni Schicchi) egy olyan 40 percbe csomagolt, tömény élményrengeteget kaptam, ami nem egykönnyen feldolgozható. Szilveszter egyszerűen uralta a színpadot, olyan mimikák, hanglejtések maradtak meg bennem, amikre utólag is remegő gyomorral gondolok vissza, nem is beszélve egy-egy szuggesztív tekintetről, kézmozdulatról. A darab tökéletesen van felépítve, a felvonás elején ismerkedünk a helyzettel, és rögtön zavarba kerülünk, én legalábbis óriási feszültséget éreztem, miközben a Mariót játszó Szabó Dávidot láttam öngyilkosságot fontolgatni. Dávidról annyit: gyakorlatilag hang nélkül játszott, a kemény két mondatos szerepét sikerült úgy játszania, hogy meghatározó karakter maradt Cipolla mellett, ami óriási szó. További dícséret illeti a Cipolla műsorát néző közönséget, nélkülük nem lett volna teljes a hipnotizáció, Farkasréti Mária, Dézsy Szabó Gábor és Petróczy Gábor is hozzátették a maguk tehetségét, ami gyönyörű kohézióba került Szilveszter játékával. Cipolla szerintem még így is elvitte az est sztárja címet, az elején kényelmetlenül ficeregtek a nézők, miközben ő a járógépével küzködve fotókat hívott elő, az előadása alatt viszont - hála a hipnózisok alatt szóló lágy dallamoknak és Szilveszter jellemének, gesztikulációjának és hangjának, szerintem mindenki átadta magát teljesen az élménynek és hagytuk, hogy elvarázsoljon minket. Minden egyes ostorcsattintása olyan volt, mintha álomból keltem volna, ahogy a zene is hirtelen komorrá és dallamtalanná vált. Szinte az Angioleri kisasszonnyal való játszadozás csak felvezetője volt a Marióval való történéseknek, a két Szabó teljesen kiegészítve egymást, együtt jutottak el a fináléhoz. Az este döbbenete az a Mario hipnózisának azon momentuma volt, amikor Cipolla rájött, hogy nem képes uralni az erejét, és nem tud megálljt parancsolni. Az addigi évődős kergetőzés átcsapott üldözésbe, és a testi hibás Cipolla maradt alul. Az elcsattanó csók után, az ostorpattintásra ébredő Mario hirtelen felindulásból lelövi Cipollát, aki utolsó lehelletével még táncra hívja a közönséget (morbid átkötéssel haláltánc...), Mario közben pedig a kóceráj felgyújtásával foglalkozik. A zárókép hatásos, elgondolkodtató. A taps nem akart elindulni, a színház döbbenten ült, majd felocsódva kábulatából állva ünnepelte az estét, a darabot, és Cipollát. Szinte már csak a tapsrend miatt érdemes lett volna elmenni, valahogy kifogom azokat az előadásokat, ahol valamiért a tapsrend megérinti az embert. Elisabeth végén az egész színház állva ünnepli a Halált és Elisabeth-et, Menyasszonytánc végén András derékon kapja Jonelt és megtáncoltatja, Dolhai Attila karácsonyi koncert végén közös Csendes éj éneklés állva, most pedig "csak" egy csoda után egy halványan mosolygó ember, aki megkapja azt az ovációt és tetszésnyilvánítást, ami mindig is járt neki. Ugyan a "taps csak egy halk visszhang", attól még felemelő pillanatok voltak.
Ezek után picit félve ülök be holnap a Koldusoperára :)

Dolhai Attila karácsonyi koncert

Tegnap volt szerencsém végre, élőben, színesen, szagosan látni Dolhai Attilát, egy igen kellemes koncert keretein belül. Aki picit is ismeri a színházazásaimat, azt tudja, hogy annak ellenére, mennyi előadást láttam már, valahogy Attila elkerülte akkor a színházat. Eddig összesen egy Huszka Gálán, egy Elisabethben, egy Rómeóban és egy Bajadérban láttam, ami azért nem elhanyagolható, de esélyem lett volna a Csókosra, Szentivánéji álomra, Lilire, szóval sokszor jártam úgy, hogy láthattam volna, de akkor nem szerepelt. Engem ez annyira nem is bántott, úgy voltam vele, ha már a váltóját láttam, és legközelebb újra próbálkozom, maximum eladom a jegyet, ha megint leváltják, két éve úgyis kaptam tőle egy autogramot meg van egy közös képem, most mit akarjak többet, de anyát nagyon bántotta, mert neki nagy favoritja Attila. A jegyvásárlás is kalandosra sikerült, mert kedves Operettszínház véletlen sem a szokásos jegyárusítás kezdetekor tette fel ezt a koncertet, hanem pont valamikor hónap közepén, én meg azért nem tehetem meg, hogy bármikor ellógjak az egyetemről sorbaállni a Nagymezőben. Úgy voltam vele, hát akkor ezt kihagyjuk. A jegyárusítás napján délután már csak a 13. sorba volt középre jegy, szóval méginkább elhatároztam, hogy kibírjuk a karácsonyt Attila nélkül. Aztán megemlítettem anyának, hogy lesz egy ilyen, és láss csodát, ő, aki alapvetően már csömört kap a színháztól, mondta, hogy próbáljak már jegyet szerezni. Szerencsére fórumokat böngészve sikerült is a 6. sorba keríteni két jegyet, szóval egészen boldog voltam. Pár nap múlva persze érezett a hír, hogy a nagy érdeklődés miatt Attila két koncertet is ad, de addigra megvoltak a jegyek, úgyhogy nem akartam vacilálni, maradt minden a régiben. Így vágtunk neki a tegnap estének. A rossz útviszonyok miatt időben elindultunk, nehogy késsünk, hát persze most minden jármű azonnal jött és 6 órakkor már a főbejáratnál álltunk. Itt említeném meg a színház egyik eléggé borzalmas hibáját, ugyanis olyan szintű tömeg próbálta magát bepréselni a kicsi előtérbe a hideg elől, hogy úgy éreztem magam, mintha valami kínai piacon akarnék keresztülvágni a népen. Amikor végre beengedtek minket az Operett shoppig, akkor meg hirtelen megindultak az emberek, és mint valami leárazáson, vetették rá magukat az ajándéknak szánt, Attila képével díszített bögrékre. Komolyan, néha olyan szinten kell csalódnom az emberekben, hogy az valami szörnyű. Eljönnek, elvileg mert kultúrálódni szeretnének, meg szeretik Attilát, de más embert nem nézve törtetnek előre, kvázi a nagy semmiért, mert lássuk be, azért ez nem volt akkora dolog. Túljutva a megrökönyödésen, beálltunk a sorba, hogy bejussunk a ruhatárig, ahol egy vicces közjáték alakult, ugyanis mögöttem egy nő elkezdett áradozni, hogy Attila milyen kedves, meg aranyos, hogy így gondolt a nézőkre (igen, 901 nézőnek 20 bögre, bocs, hogy nem hajtok fejet), majd meglátta a kis tasak cetlijét, amire karácsonyi jókívánság volt írva, aláírással. Azért nehogy már elhiggyük, kérem XD Aki látta már Attila írását, rögtön rájön, hogy azt nem ő írta, még a nevét sem. Az emberi butaság néha nem ismer határokat. Azért ennyivel nem lehetett persze megúszni, még a ruhatáros nő is beszólt, hogy nincs akasztó a kabátomon - egyrészt honnét tudja, hogy mért nincs (az ELTE ruhatárosainak köszönhetően leszakadt), másrészt ez a munkája, szóval pontosan, szépen, mint a csillag megy az égen, és főleg kommentár nélkül (persze kis cetlit a pénz átvevésről már csak külön felszólításra adnak).
Túljutva az apró kellemetlenségeken, elfoglaltuk a helyünket és hamarosan kezdődött is a koncert. Innentől nem sok rosszat tudok mondani, mert Attila nagyon kitett magáért, igazán élvezetes és változatos műsort hozott. Indítottak egy betlehemes kis mondóka-szerűséggel, az nagyon helyes volt. Énekelt egy-két tinglitangli karácsonyi dalt (Feliz Navidad, Jingle Bells), aminek azért annyira nem tudtam örülni, a képességeit picit alulmúlták azok a dalok. Másrészt gondolom Attila olasz irányú műveltsége miatt következetesen rosszul ejtette a Feliz navidad című dalban a "felicidad" szót. (Gyengébbek kedvéért: a dal spanyol, és ez alapján "feliszidád"-nak kell ejteni, Attila "felicsidád"-ot mondott.) Áttérve kellemesebb vizekre, Attila énekelt Halleluját, ami egyrészt nekem nagy meglepetés volt, másrészt nagyon jó volt élőben hallani tőle. Takács Nikolas eléggé magas szinten műveli ezt a dalt, de Attila azt hiszem, lazán kenterbe verte most. A magyar verziót hallhattuk, csodaszépen szólt, és az egyik legfelemelőbb pillanata volt az estének. Előtte Attila elsztorizta, hogy amikor izgul egy koncert előtt, elkezd dalokat tanulni vagy ismételni, YouTube-on újrahallgatja, stb. Ezzel kicsit közelebb hozta magát a nézőkhöz, hiszen mi meg pont őt hallgatjuk YouTube-on :D Elmenve kicsit a romantikus irányba, volt Igazából szerelem betétdal, az Olasz szerelem CD-ről az Angyalok suttogása, aztán megjött a vendég is, Peller Ancsa. Először angyalnak öltözve jelent meg, később Koldusoperából énekelt Cápadalt, aztán Jameliától Stopot. Nem volt annyira hangjánál, lehet valami betegség bújkált benne, de ez azt jelentette, hogy picit volt visszafogottabb, mint általában, és nem mint tornádó söpört végig a nézőkön, székbe szegezve a hangjával, hanem csak egy kisebb vihart okozott (amit másnak még a maximumánál sem sikerül). Attila közben musicalhez is visszatért, először megénekeltetett minket egy A zene az vagyok én kapcsán, ő maga pedig bemászva a közönségbe, az első sor egyik széke karfáján és támláján állva szította a hangulatot. Aztán énekelt Hairt is - címadót, és a Merre tartokot, amihez szerzett egy mikrofonparókát, plusz lenyomta azt a mindenki által ismert mozgást is. Volt Szupersztár blokk is, A zelóta Simonnal és Getsemane-val, és Attila elmondta, hogy jövőre Szolnokon minden valószínűség szerint ő is játszani fog a JCS-ben. Getsemane volt a másik nagyon megindító pillanata az estének, annak ellenére, hogy anya már a vállamon feküdt, hogy jobban lássa Attilát, előttem meg a néni egyszerűen felnevetett a dal közepén, semmi sem tudta csorbítani a dalt. Az elején kicsit furcsa volt, hogy Attila még nagyban poénkodott, meg alapvetően jó hangulatban volt, majd amint megszólaltak az első hangok, teljesen átlényegült, és én még könnyeket is odaképzeltem a szemébe - hát ez a színészet. Gyönyörű volt, szívet melengető és felemelő, az abszolút kedvenc dal az estéből. Felmerült bennem az a probléma, hogy ugye a dal közepén van egy hatásszünet, és magamban imádkoztam, hogy a nézők ismerjék a dalt, és ne tapsoljanak bele a közepébe, hát imáim meghallgatásra találtak. Én ilyen mély csöndet nem nagyon hallottam még színházban. Életem első élő, magyar Getsemane-ja igencsak jól sikerült, innen is sok köszönet érte Attilának. A musical blokk után Attila kicsit saját vizekre evezett, saját dalokat énekelt. Picit szégyelltem magam, hogy nem ismerem az összeset, de igyekszem pótolni a hiányosságaim. Ami nagyon megmaradt, az a Hé, nővér című dal, szerintem új szerzemény, mármint CD-n még nem jött ki, de igen ütős. Volt a Van cél elég, amiről Attila elmondta, hogy a dalszöveget Erős Zsolt ihlette. Volt még egy dal, amit szintén nem ismertem, de nagyon tetszett, Attila elmesélte, hogy a szöveget Nádasi Vera írta, amikor neki semmi sem jutott az eszébe a dalt hallgatva. Innentől lassan eljutottunk a koncert végéhez, volt egy igen zúzós A zöld, a bíbor és a fekete - ez volt nekem a koncert csúcspontja. Peller Anna is visszatért a színpadra, ahol két mondatával tökéletes zavarba hozta Attilát, ugyanis elmesélte, hogy a Koldusopera főpróbáján az egyik jelenetben, ahol Attilán összesen egy törölköző van, az a bizonyos törcsi leesett. Attila próbálva menteni a menthetőt elmesélte inkább a reakciókat, miszerint Béres Attila ahelyett, hogy leállította volna a próbát, elment röhögni, Anna meg még erőszakoskodott, hogy rendesen folytassák a jelenetet, Anna viszont elég teret kapott a közbeszúrásaira, miszerint tetszett neki a látvány. Mikor Attila rákérdezett, hogy mért pont ezt mesélte el, Anna röviden annyit válaszolt, hogy annyira friss és letaglózó az élmény :D Aztán egy hosszú tapsrend következett, Attila bemutatta a zenekart, a vokalistákkal pedig egy kis Billie Jeant is nyomott. A koncertet egy együtt éneklős Csendes éj zárta.
Így hirtelen ennyi maradt meg a koncertből, biztos több dalt is kihagytam, de most ezeket sikerült felidéznem. Azért azt még megjegyezném, hogy pár embernek nem tudom mért olyan nehéz felállni, amikor az egész színház állva tapsol - előttem ülők már a koncerthez szervesen hozzátartozó közbetapsoknál is hátraforogtak, hogy felháborító, aztán a csendes éj alatt meg ki akarták magukat túrni a sor közepéről. Másrészt meg picit visszatetsző, hogy egyesek két perccel korábban még átszellemülve éneklik a Csendes éjt, majd a ruhatárnál amerikai foci módra tolakodnak a kabátért.

Mivel Attila többször megemlítette az este során a stylistját, hát akkor én is mondok pár szót a ruhákról :) Szegény vokalistáknak nem nagyon találták el a ruhákat, szerintem a lányokon nem állt jól a pánt nélküli, pink tunika (ezt a rikító izét már nem lehet rózsaszínnek hívni), kicsit szaloncukor beütése volt. Peller Anna nagyon szép volt, nekem az összes ruhája tetszett, a kedvencem a piros, hátul fekete masnis ruhája volt. Attila nagyjából végig csodásan nézett ki, tipikusan az a pasi, aki kukászsákban is vonzó lenne. Néhány kiszakadt női sóhajt még Attila sem tudott figyelmen kívül hagyni, a közönség egyértelműen olvadozott. Az elején egy nagyon fess fekete öltöny volt rajta, fehér inggel és fekete nyakkendővel. Az elején még illett is a hangulathoz, de azért öltönyfelső nélkül, kigombolt mandzsettával, viszont nyakkendőben nyomni tovább szerintem botorság volt, le azzal a nyakkendővel. Aztán volt egy hippi-stílus, kockás ing, felhajtott szárú nadrág, és mezítláb. Attila közölte is, hogy mondták neki, ez jól áll. Lehet, eljutott a fülekbe az olvadozás az Elle fotózásról. A második részben volt egy fehér pulcsi, alapvetően a koncepció nekem tetszett, de szerintem jobb lett volna egy vastagabb szálú fonalból készült pulcsi, ez annyira nem nyerte el a tetszésem. Aztán a végére nagyon belazultunk, valamilyen ing volt Attilán, de akkor már ez volt a legkevesebb, amire tudtam koncentrálni. Kábé felesben lettek eltalálva a ruhák szerintem :)

Nagyjából ez az este mérlege, szokás szerint a műsorral tökéletesen meg voltam elégedve és nagyon sokat adott, az emberi reakciókkal és viselkedéssel viszont még mindig nem tudok mit kezdeni.

Peller Károly pódium

Újabb pódiumbeszélgetés, amire nagyon szerettem volna elmenni, és nem bántam meg. Peller Károlynak már a második pódiuma volt tegnap este, az elsőre nem mentem, szerintem akkor még azt sem tudtam, ki az a Peller Karcsi. Azóta persze ezt jól megbántam, és most nem akartam kihagyni. Már a jegyvásárlás vicces volt, mivel Karcsi anyukájától vettem a jegyeket, majd rögtön utána egy Csókosra ültem be, ahol Karcsi volt Ibolya Ede. Lassan eljött a nap, és tanulva az eddigi pódiumokból (főleg Bereczki Zoliéból), elég korán odamentem, hogy minden simán menjen. Még így is volt pár furcsa tapasztalat, elnézést, ha valakit megbántok vele, de én akkor is így láttam. Attól, mert valaki ismeri Karcsit, vagy az anyukáját, vagy ismer valakit, aki ismeri Karcsit, az még nem jogosítja fel arra, hogy nem nézve másokat random beálljon a sorba, vagy a sort kikerülve, a másik oldalról beslisszoljon. Nem konkrét saját tapasztalat, mint mondtam, én odamentem korán, de a saját szememmel láttam, hogy volt olyan lány, aki gondolom még nem volt pódiumon (kérdezte is, hogy ugye ez a Csillárterem bejárata) és nem az ajtóra tapadva állt, majd egy nagyobb csoport mindenféle zavar nélkül beállt elé. Mindezt elkerülvén tanácsolnám az Operettszínháznak, hogy oldják már meg, hogy helyjegyes legyen a pódium is, hogy valaki ne rossz szájízzel üljön be. Főleg a pódium egy olyan dolog, ahová azért megy az ember, mert tényleg a művészre kíváncsi, nem a szerepeire, nem a színpadi jelenlétére, csakis rá. Innentől kezdve a nézők szerintem egyenrangúak, mindenki ugyanazért jött, és nem hiszem, hogy bármilyen protekciónak játszani kéne. Bocsánat, hogy erről ennyit írtam, nem kezdem el mesélni azokat az elejtett félmondatokat, amiket ott közben hallottam, de tényleg néha forgott a gyomrom. Túllendülvén a kellemetlenségeken, megjegyzem köszönet a színháznak, hiszen nem váratták meg az embereket kint, a hidegben, hanem beengedtek minket az előtérbe. Némi várakozás után elfoglalhattuk a helyünket a Csillárteremben, majd hamar kezdődött is a pódium. Sorbanállás közben pont közöttünk ment át Aczél András, aki "egy darab elnézést" kért, majd a pódiumra már egy Karcsis pólóban feszített. A legjobb promóciós ember :D Ugye a pódium úgy is volt beharangozva, hogy klipp premier, 5 klippet láthattunk, melyek az Ez Operett CD dalaihoz készültek. Az Éjjel az omnibusz tetejénnel kezdtünk, Peller Anna és Karcsi a Csókos asszony díszletei között, Rica Maca és Ibolya Ede jelmezében adták elő a dalt, kis változtatásokkal. Karcsi említette is, hogy ezt a klippet már az Önök kértékben, vagy valami hasonló műsorban leadták. A következő klipp a Darumadár fenn az égen volt, ami alapvetően egy nagyon szép, nagyon szomorú dal, de a vizuális élmények miatt gyakorlatilag végigkuncogtuk. A nagy semmi közepén Karcsi kis batyuval a hátán, kalappal, piros ingben, bajuszkával vándorolt, majd megállt és énekelt. Egyrészt az arcát bebarnították, meg hát az a bajusz... Pluszban folyamatosan szúnyogok repkedtek a feje körül, és emlékek rémlettek fel neki, amikben a kedvesére emlékezett (Bordás Barbi). Azok kis jelenetek voltak, ahogy Barbi adott neki kulacsot, megterítette az asztalt, vagy a kemence padkáján ölelték egymást. Valószínűleg másodszorra már nem lenne ennyire vicces, de ott, hirtelenjében nem tudtam másra gondolni. Karcsi elmondta, hogy szúnyoginvázió kellős közepén forgatták a klippet és azok a dögök igaziak a felvételen, valamint össze tudnának vágni egy olyan verziót, ahol Karcsi éneklés helyett csapkodja maga körül a szúnyogokat. Említette, hogy utána volt olyan szúnyogcsípése, ami két hétig megmaradt. A következő klipp a Gerbeaud-dal volt, Bódi Barbival. Nem tudom, hol vették fel, de szerintem a színház valamelyik büféjében vagy termében. Karcsi és Barbi, és a "statiszták" korhű öltözetben voltak, engem Karcsi ruhája a Bajadér-beli jelmezére emlékeztetett. A klipp gyakorlatilag egy kávéházban játszódik, Karcsi és Barbi ülnek az egyik asztalnál, a háttérben pedig különböző életképek láthatóak a többi vendég prezentálásában. A főpincér, Magasházy István például nyakonvágja a pincért, Oláh Tibit, aki előtte belekotnyeleskedett a tortába, de feltűnik Imre Sebastian, Domoszlai Sándor és Kéringer László is. Aczél Andrással egyező véleményem, hogy ez a klipp sikerült a legjobban. Karcsi elmesélte, hogy az ő énektanára Kéringer László a mai napig, és hogy nagyon sokat köszönhet neki, valamint arról is beszélt, hogy milyen közeli a kapcsolat az énektanár és az énekes között. A negyedik klipp megint szomorú volt, az Egy rózsaszál szebben beszél, ez nagyon jó lett szerintem. A klippben Karcsi parasztruhában szerepel, ő énekli el Kukorica Jánosnak (Kökény Pali), hogy Iluska (azt hiszem, Vörös Edit) meghalt. Kökény Pali huszárruhában van, és meghallva a híreket teljesen magába zuhan. Itt is voltak visszatekintős részek, ahogy Karcsi végignézi Iluska és János szerelmes évődését, ahogy néztem a klippet, azt hiszem, Karcsi is szerelmes volt Iluskába. Aztán Karcsit látjuk Iluska sírjánál, ahogy leszakítja a rózsát, majd elteszi és odaadja Jánosnak. Ő maga Iluska piros hajbavaló szalagját teszi el emléknek. Ez a klipp tényleg meghatóra sikerült, nekem nagyon tetszett. Az utolsó pedig a Cintányéros cudar világhoz készült, a Mágnás Miska díszletei között a kórustagokkal és a tánckarral. Karcsi mint Miska, Oszvald Marika pedig mint Marcsa ropták, szerintem nagyon jól sikerült ez is, de kicsit keveselltem Karcsit belőle, túl sok bevágás volt a kórustagokról.

Áttérve a beszélgetésre, hát rengeteg témát érintettünk az este alatt, kezdve a klippek készülésétől, az énektanár szerepén át a turnékig. Volt szó Karcsi korai éveiről, amikor stúdiós volt, hogy nagyon sokszor felvételizett a Színművészetire, de a második forduló után mindig történt valami, amitől már nem volt olyan fontos, hogy felvegyék. Például akkor szerződtették le az Operettszínházhoz, egy másik alkalommal pedig Kero 5 főszerepet ajánlott neki. Mesélt a Színművészetire való bekerüléstől, a felvételi rendszerről, és hogy az első két évben nem játszhatott volna. A vidéki szerepeiről is volt szó, olyanokról is, amikről én még nem hallottam, vagy magát a történetet nem ismertem, szóval nagyon érdekes volt. A turnék kapcsán mondta, hogy kedves kolléganői vásárlásmániákusok, például amikor Litvániában szerepeltek Szendy Szilvivel, már a második évben üres bőrönddel mentek ki, és ott vásároltak, onnét hozta azt a cipőt is, ami éppen a pódiumon rajta volt. Mondta, hogy Szilvi táska és cipőmániás, de Oszvald Marika és Kalocsai Zsuzsa is rögtön a bolhapiac felé indulnak, amint kiérnek valahová. Marika Japánban nyelvtudás nélkül öt percen belül megtudta, hol van a bolhapiac, amikor azt még az idegenvezető sem tudta. Amikor Münchenben karácsonykor a turnén vannak, Karcsi onnét tudja, hogy lassan a turné vége felé közelednek, amikor Marika felhívja azzal, hogy ugye tudja, hogy nagyon szereti, van még hely a bőröndjében? De a CD kapcsán is mesélt a kolléganőiről, mondta, hogy Szilvivel egyszerre jártak az Operett Akadémiára, aztán pedig egyszerre szerződteték le őket, és nagyon mély barátság szövődött köztük, Kalocsai Zsuzsa neki A primadonna, Oszvald Marika pedig Oszvald Marika (és jön, mint az atom, így képtelenség nem felemelni). Fischl Móni kapcsán is az évek óta tartó barátságot emelte ki, és hogy egyszerre indult a pályájuk a színháznál, Maráról pedig azt mondta, hogy őt úgy kell rúgdosni, hogy igen, te tehetséges vagy és színpadra való vagy, mert nem hiszi el magáról. Azt is mesélte, hogy ő látta a Marát a Nemzetiben stúdiósnak, aztán a Színművön a vizsgaelőadásokban, és amikor kiderült, hogy együtt kell játszaniuk, teljesen megidejt, hogy ő A Kékkovács Marával fog egy színpadon állni, de aztán kiderült, hogy Mara is ugyanígy volt vele. Peller Ancsáról is volt szó, őt azért szereti, mert hibbant, és hogy amit Karcsi már úgy érez, hogy nem kéne, mert a nép hülyének fogja nézni, azt Ancsa gondolkodás nélkül megteszi. Alapvetően sokszor említette Karcsi, hogy tart a nagy ripacskodásoktól, nem akar túl sok lenni, és reméli, hogy észreveszi, amikor kiöregedett a táncos-komikus szerepkörből. Sok szó esett a marketingről is, Aczél András gratulált is Karcsinak, hogy milyen jó volt a CD promóciója, mert sok plakáttal találkozott, Karcsi pedig mondta, hogy szerencséje volt az Alexandra kiadóval, aki felvállalta a terjesztést. A további CDk (Ez is Operett illetve Ez nem Operett) az anyagiaktól függnek, Karcsi mondta, hogy ő ilyenre ... szórja el a pénzét. Volt egy nagyon megható része az estének, amikor Aczél András egy rajongói levelet olvasott fel, amiben az állt, egy 9 éves agydaganatos kisfiú Karcsit kérte karácsonyi ajándéknak és egy fellépésen ez teljesült is, a fellépés után pedig Karcsi beszélt is pár szót a fiúval, meg adott dedikálást a CD-re, nem tudván, milyen élettörténettel áll szemben. A levélből értesült róla a fellépés után pár nappal, hogy mi is a helyzet. Miközben Aczél András olvasta a levelet, hát nem csak a nézőtér, de Karcsi is küzködött a könnyeivel, túl a bohóckodásokon ezen a ponton éreztem azt a ritka érzést, hogy milyen fontos is a művészet, hogy emberek életét teheti könnyebbé, feledtetheti el a gondjaikat és milyen nagy felelőssége van a művészeknek.

Az este persze nem múlhatott el éneklés nélkül, Karcsi Ez nem Operett estet tartott, volt a Szerelem himnusza, a Cherbourgi esernyőkből az Ezer évig várok rád, Love Story. Énekelt egy Frank Wildhorn számot is, ami alapvetően karácsonyi dal, és Karcsi a napokban a próbák alatt írt rá egy magyar szöveget, ezt kaptuk karácsonyi ajándéknak. Mondta, hogy eddig ez a harmadik dalszövegfordítása, volt egy Rebecca átirata, amit a Peller Károly showhoz csinált Annának, de azt a színház nem engedte, mert akkoriban derült ki, hogy a Rebeccát bemutatja a színház és lesz egy Müller Péteres fordítás, így az a fiókban maradt. A második pedig a Te rongyos élet német eredetijének a szöveghűbb fordítása. Volt még Nincs szépség a Földön is, hiszen hamarosan Karcsi kiutazik Münchenbe Szépség turnéra, ahol Gastont és Szörnyeteget is fog játszani. Mi magyarul kértük a dalt, valószínűleg a sok német nyelvű próba miatt Karcsi picit belebakizott, de így is csodálatos volt. Igazából amikor megtudtam, hogy Karcsi megkapta a szerepet, el sem tudtam képzelni, hogy milyen Szörnyeteg lehet, de most már tudom, hogy tökéletes. Teljesen felkeltette az érdeklődésem és nagyon szívesen megnézném vele a darabot itt, Pesten is.

Nagyjából ennyi jutott eszembe így utólag, de biztos rengeteg mindent kihagytam. A pódium legvégén volt egy Hogyan készült film a klippekről, ami inkább a Bakik címet viselhetné, volt több bevágás Karcsi szúnyogírtásáról, illetve a puszta kellős közepén való bandukolásáról (Meddig menjek el?), de volt olyan is, hogy Karcsi leejtette a rózsát, amit Kökény Palinak akart épp odaadni. Többször visszajátszották azt is, amikor Karcsit Anna a felborított pad mögé belöki és rámászik az omnibusz klippben, Karcsi egyszer például felkiáltott, hogy: Te állat!. Bordás Barbival is jól elvoltak, néha nem sikerült Barbinak rendesen ráülnie Karcsi térdére, vagy két felvétel között viccelődtek. Azt is bevágták, amikor Karcsi az Iluska sírjáról leszakított rózsa szárát próbálta levágni, először kézzel, majd foggal, jobbra-balra csavargatva, végül előkapott a mellénye zsebéből egy bicskát. Nagyon jó zárása volt az estének. Az est végén én beszereztem a 2011-es Karcsi-naptárat (hozzá kell tennem, az egyik képen, ahol A bagoly és a cicababa egyik képe van, elírták a rendező, Szabó P. Szilveszter nevét Szapó P. Szilveszterre) és dedikáltattam is. Köszönet Karcsinak a csodálatos, sírós-nevetős estéét, nagyon hiányzott már egy ilyen a lelkemnek és most egy jó ideig boldog mosollyal az arcomon fogok járni-kelni, hála neki :)

Bajadér vol.5.

Hát a ma estém sem volt piskóta. Újra meglátogattam lassan mondhatom anyaszínházamat, az Operettet. És visszatértem a kezdetekhez, anno a Bajadért láttam először itt és úgy tűnik, annyira elvarázsolt, hogy egy évadban 2 előadás nélkül nem bírom ki. Ma főleg nagyon érdekelt, mivel ma ugrott be Radjami szerepébe Homonnay Zsolt. Nem kezdek történetet mesélni, szóval lehet, hogy ez a beszámoló csak annak fog valamit jelenteni, aki már látta a darabot. Alapvetően amint felment a függöny, megláttam Zsoltit a zongoránál és alig ismertem meg turbánban. Aztán pedig gondolatban küldtem neki egy dícséretet, mivel neki első körben sikerült finoman ráhelyezni a rózsát a motorra, ami előző alkalommal Attilának hosszas szenvedés után sem ment :) Utána rögtön újabb ámulatba estem, Fischl Móni jött be a színpadra, és olyan lazán áténekelte a teret, hogy én az emeleten is tökéletesen hallottam mindent. Móni nekem a színpadon az igazi primadonnát testesíti meg, aki gondolkozó, érző nő, jó nagy adag karakánsággal, ezért imádtom tőle Szilviát is a Csárdásból. Aztán máris az ópiumbarlangban voltunk, ahol már előre röhögőgörcsöt kaptam, amikor megláttam a nyugágyban elterülve Zsoltit, amint ópiumot szív. Utána kicsit koordinálatlanul indult el, és nagyon helyesen játszotta a beszívottat, itt először mutatkozott agresszívnak, amikor Parkert leteremtette. Később a hangulata megint szárnyalt, és már nevetve énekelte, hogy a Házam megnyitom ma én. Az a kis tipegős táncika nagyon helyes volt. Ezután jött a Shopping-tercett, ami a Barbár tánc mellett az egyik kedvencem, egyszerűen megint fenomenális volt. Úgy tűnt, Csere Laci és Kiskero összeszokott Bódi Barbival, minden akrobatikát megcsináltak és döbbenetesen jó volt megint, csak a közönség volt álmos, alig-alig tapsoltak. Máté teljesen odatette magát az egész darab alatt, olyan is apróságokat ejtett el, egy-egy mimika, vagy vinnyogás, hogy néha teljesen csak rá figyeltem. Amikor eteti Mariettát, hogy ő vadászott Indiában meg ismeri a herceget, hát az kész volt, pöttyös tigrisbőrrel, csör-csör-csörtetéssel. Az előadás beli előadáson észrevettem, hogy ment a szemkontakt Odette és Radjami között, ennyire még Miklósa Erika és Dolhai Attila között se láttam. Zsolti gyönyörűen áténekelte a zenét, kórust, Odette-t és mindent, és itt még nagyon vágyódott, szinte sajnálni lehetett, na és megfogalmazódott az ember lányában, hogy én már most mennék vele. Aztán a szünetben barbár táncoltunk, Sanyika is detonált, nem csak Zsolt, bár nem szólt akkorát. A Barbár táncból megint kimaradt a pók, úgy tűnik, Máté és Barbi nem fogják soha csinálni. Szerintem ez a szám lelke, szóval nagyon sajnáltam, úgy az igazi. Helyette mondjuk helyes koerográfiát csináltak, de akkor sem olyan meglepő, mint a pók, én anno ott teljesen ledöbbentem, hogy ez mi ez. Aztán megint Zsolti vitte a prímet, ugyanis jött a nagydala, amit a legjobban vártam és a legjobban féltem is tőle. Nem kellett volna, egyszerűen meseszép volt, minden benne volt, amit akkor Radjami érzett és szavakkal leírhatatlan. Nekem anno a katarzis Vadász Daninál az volt, amikor a falak egyszerre elkezdtek mozogni, amikor Dani intett a kezével. Attilánál is ez lett volna, csak amikor láttam, az egyik fal nekiment valaminek és volt egy csattanás a dal közepén. Zsoltinál én akkor éreztem azt a pluszt, amikor egy szem magában állt a színpad közepén, ahol semmilyen díszlet nem volt már, csak egy háttér és énekelt. Annyira egyszerű, mégis felemelő pillanat volt, hogy ott szerintem mindenkit elvarázsolt. Utána ő kapott először olyan tapsot, ahol konkrétan állt az előadás egy kicsit, és Makláry is megvárta a végét (respect neki ezért). Aztán a következő érdekes jelenet is Zsoltiról szólt, amikor a színház előtt várja Odette-t. Ez is nagyon szépen sikerült, és kiemelném, hogy a motorral nagyon jól bánt, lazán kihajtott vele. Mögöttem pár külföldi ült, és miután Radjami felkapta Odette-t, ráült vele a motorra, megcsókolta, majd lazán kihajtott, hát jó pár döbbent sóhajt hallottam. Oszvald Marika annyira nem volt maradandó emlék, első nézésre van pár jó poénja, de konkrétan még a táncoknál is inkább Mátét meg Zsoltit néztem. A második felvonásban már Radjami házában voltunk, itt hangzik el a legszebb szerelmi duett. A mi Radjamink nagyon szenvedélyesre vette a figurát, általában Attila és Dani finomabban szokta megformálni Radjamit. Zsoltiban volt egy mélyről jövő férfiasság, amitől néha félelmetessé, néha vonzóvá vált. Még egy gratulációt küldtem felé, amikor Mónival a földön fetrengve sikerült megőriznie a turbánját. Móni levette a köntösét (ha jól hallottam, beakadt a díszletbe), szóval ő extrán kevés ruhában nyomta le ezt a dalt, volt rajta egy francia bugyi meg egy fűző összesen. Zsolti a köntösét még húzogatta is össze magán, szóval érdekes volt, de itt is működött a kémia, én legalábbis elhittem, hogy vonzódnak egymáshoz. Aztán jött a Simmy, ami mindig a darab legjobb része szokott lenni, hát ez most sem volt másképp. Oszvald Marika és Csere Laci hozták a szokott formájukat, én még mindig el tudok ámulni, hogy hová tudja feldobni Laci a lábát. Máté és Barbi is ügyesek voltak, Máténak az arcát szeretem nézni, mert ezt a számot annyira láthatóan élvezi, hogy öröm nézni. Zsoltin látszott, hogy még nem tudja a koerográfiát. A duettben még gondolom muszáj volt megtanulnia, mert ott elvileg ő vezeti Odette-t, és igen, ott nagyon is határozott volt, jól megforgatta Mónit, szépen sikerült. Hát úgy tűnik, erre a dalra már nem maradt idő, Zsolti folyamatosan azt nézegette, a többiek mit csinálnak, és öten rángatták őt a helyére általában. Oszvald Marikát például ki se repítették a körből, meg volt pár új forma, hála Zsoltinak. De összességében azért jól sikerült és látszott, hogy tisztában van Zsolti a hiányosságaival, mégis élvezte, ugyanúgy, ahogy mi. Ha már az előbb Máté, a Potyacsók is jól sikerült, Barbival már nagyon megy nekik, bár azért Szilvivel még mindig jobb. Máté még a Potyacsók előtt volt nagyon helyes, ahogy levegőért kapkodott, az a hang... Majd amikor bevallotta Mariettának, hogy igazából ő nem is vadászott és nem volt Indiába, meg nem ismeri Radjamit, egyszercsak közli, hogy de tényleg magyar és megmutassa az útlevelét? Majd szétnyitja a hindu síremlék ruháját és egy olyan lila-sárga pöttyös bugyogó van rajta, hogy ezen az egy momentumon nevettem negyed órát. Aztán az esküvőjelenetet megelőző rész, ahol Radjami ráveszi Odette-t, hogy cselekedjen az akarata szerint, megint jól sikerült. Ez az a rész, amit hanglejtésben be kell gyakorolni, Radjami irányából, hogy hipnotizáló legyen, Odette-től meg elgyengült, mégis hangsúlyozott. Szóval bonyolult, Miklósa Erikának is egy év után sikerült úgy, hogy azt mondtam, korrekt, Zsoltinak így elsőre ment. Mint keleti zsarnok is nagyon jó volt, ahogy elkeseredésében megparancsolja Dewának, hogy nem engedheti ki Odette-t a palotából, bár nekem Attila félig sírósba átmenő kiáltása szívfacsaróbb. Az esküvőjelenetnél én főleg Sanyika bénázásán nevettem, ahogy bólogatott a hindu síremlék fejdíszével, de Zsolti is nagyon fess volt, igazából jól állt neki az összes ruha. Móninak is végig gyönyörű ruhái vannak. Aztán amikor kiderült, hogy Odette átejtette, nagyon-nagyon sajnáltam, és meggyőzően alakította ezt is és ahogy a földhöz vágta a turbánját... Persze a végén boldogok lesznek, de addig még volt Marikáéknak egy jelenésük, hát én ezt a dalt a második szereposztással jobban szeretem, Peller Karcsiék nagyon odateszik. Sanyika megint cuki volt (Fülöp! Fülöp! Füli...), Odette pedig gyönyörű - az a fehér ruha egy álom. Marietta nagyon helyesen megjegyezte, hogy Radjami milyen rosszul néz ki (Még turbánja sincs!), aztán egymásra találtak, és volt egy kis járműfelvonulás. A tapsrendnél Zsolti kapta a legnagyobb ovációt, ő pedig köszöngette Maklárynak és Móninak, hogy segítették a darabon keresztül. Szóval remek este volt, sok-sok gratula Zsoltinak!

Menyasszonytánc

Másodszor volt szerencsém látni a Menyasszonytáncot, szinte azonos szereposztással. Anno a nagymamámat vittük el egy Csárdáskirálynő után, hogy hát nem abból áll a világ, na meg a színházi élet, de akkor emeleten ültünk és alapvetően minden teljesen máshogy csapódott le. Most csodával határos módon sikerült jegyet venni (rendesen, jegyárusítás kezdetekor, mindenféle para nélkül) a földszint, első sorába, jobb oldalra. Ezek után még októberben kirakták a szereposztást, már akkor mi kicsit elszálltunk (Siménfalvy Ágota, Mészáros Árpád Zsolt, Szabó P. Szilveszter, Mikó István, Peller Károly). Ugyan bennem volt egy kis félelem, hiszen előző héten még Szilveszter annyira beteg volt, hogy lemondott két Mozart!-ot és egy Szentivánéji álmot, és már váltója is van (Imre Sebastian elment a színháztól, így mindenki nyugodtan kezdte vásárolni a Menya jegyeket, hiszen Szilveszternek nem volt váltója, de végül Angler Balázs megkapta a szerepet), de Balázs este a Tavaszébredésben játszott, ahol nincs váltója, tehát borítékolható volt Szilveszter jelenléte. Szerencsére minden jól alakult, és maradéktalanul jól éreztem magam az előadáson. Nem kezdenék sem a történet ecsetelésébe, sem hasonlókba, mindenki szépen menjen el és nézze meg, inkább arról írnék, milyen jeleneteknél éreztem valami pluszt, vagy valami mást, mint első nézésre. Most döbbentem rá, a színészek rengeteget mászkálnak ki a zenekari árok elé, rögtön a Herskovicsot játszó Mikó István előttünk állt meg, hogy elmondja a monológját, de Rózsi (Siménfalvy Ágota) is ott rohangált, a kórus is többször kijött, szóval nagyon jó volt. Aztán, a legelső jelenetben, amikor előrevetítetten mutatják Rózsi és András (Mészáros Árpád Zsolt) esküvőjét, az tűnt fel, hogy milyen óriási mosollyal néznek egymásra a "friss házasok". Nem tudom, hogy mennyi volt ebben a játék, hogy esküvőn vagyunk, vigadjunk és mennyi az, hogy de jó, újra ezt játsszuk együtt, de én szeretném azt hinni, hogy az utóbbi volt többségben. Aztán ugye hirtelen előre megyünk az időben és jön a kocsmajelenet, ahol András és Jonel (Szabó P. Szilveszter) picit egymásnak feszülnek. Egyébként szerintem azért zseniális Herskovics szerepe, mert a legdrámaibb részeknél nyög be olyan mondatokat, hogy feloldja a feszültséget. Itt is, Jonel és András úgy néztek egymásra, hogy vártam, mikor esnek egymásnak, majd Herskovics megszólal: Ha kérhetem, fáradjanak át a konkurenciához, ott sokkal kényelmesebben lehet verekedni. Persze kitör a verekedés, és jellemző rám, a látóterembe Terus (Nádasi Veronika) és Sanyika (Oláh Tibor) kerültek, mert majdnem ráesve az első sorra, verekedtek, de én a nyakamat nyújtogatva figyeltem, hogy Jonel hogyan buktat fel pár embert. Amikor abbamaradt a verekedés, akkor lehetett látni, hogy kicsit túl jól sikerült, ugyanis Árpi szája tele volt vérrel. Nekem nem rémlik, hogy ennek így kellene lennie, szóval ez szerintem igazi volt, az ingje is olyan lett, ő meg kicsit megilletődötten nézegelődött, szerencsére szövege már nem volt, de vártam, hogy kiköpje a vért, bár az buta dolog lett volna, mert akkor utána csúszott volna a színpad. Szerencsére ezek után csak jóval később volt jelenése, addigra sikerült rendbehoznia magát, és ő folytatta az előadást. Aztán ami így közelről feltűnt, az a Papír alatt a táncosok idióta pofavágásai. Hát aki ezt kitalálta... óriási, tipikus aktakukacnak tűnnek. András következő jelenésénél már féltem előre, hát nem csalódtam, egyrészt óriásit énekelt az apjával (Dézsy Szabó Gábor), imádom ezt a dalt, valahogy olyan ritmusa van, hogy rögtön megmozdulnék rá, másrészt ugyanúgy megijedtem, amikor kizuhan a korláton, majd az apja elkezdi szíjjal verni, végül megpofozza. Rájárt a rúd Árpira ezen az előadáson. Aztán amikor Rózsit elverik a háztól, ő pedig végre megtalálja Andrást... Az egy csodaszép jelenet, újra és újra el tudom hinni a szerelmüket, ahogy András magához öleli Rózsit. Nem olyan patetikus egymásra találás, mint általában a darabokban, hanem olyan, ami akár velem is megtörténhet (kis sarkítással). Persze, utána András jól elrontja a hangulatot, ennyit a romantikáról... Helyette viszont akkorát énekelt a szóló dalában, hogy féltettem a csillárt. És máris Jonel őrmester következő jelenésénél tartunk (egyébként ha jól hallottam, Herskovics megemlíti Jonel vezetéknevét, csak nem sikerült kiértenem), amikor András bevonul katonának. Egyrészt, Jonel már részeg, hiszen folyamatosan koccintgat a bevonuló újoncokkal, aztán Andrásnak vizespohárba tölt csurig gondolom "pálinkát". Árpi egy szusszra le akarta húzni, a fele a nyakán folyt végig, a maradékot meg félrenyelte és ott köhögött szegény. Jonel meg felállt a székre, nem aprózva el köszöntötte az önként bevonuló Andrást és már az üveget húzta meg. Aztán odalökte a széket a tanító úrnak (Peller Karcsi), hogy mondjon beszédet - Karcsi közben épp megkérte Rózsi kezét, de végül a beszédet sem sikerült végigmondania, mert Jonel félbeszakította. Az újoncok elvonulásánál meg Jonel még odaszólt Andrásnak, hogy ne aggódjon Rózsiért, ő majd vigyáz rá. Az a mosoly Szilveszter arcán, mintha előre hozták volna a karácsonyt. Innentől a cselekmény két részre szakad, láthatjuk András megpróbáltatásait katonaként és Rózsi beilleszkedését a zsidó világba. Andrásnál az érdekes jelenet a ruhaosztás volt, ahol kiállt egy halom pasi egy szál gatyában. Nem tudom, hogy ez a jelenet vajon a női nézők kedvéért került bele, vagy volt valami más oka is, de nem bántam. Persze Sanyika vitte a prímet a félig felöltözésével meg a fekvőtámaszozásával, de azért én próbáltam koncentrálni Árpira (szegénynek elég durván látszik az oldalán a műtét helye), na meg Langer Somára, személyes kedvencemre. Rózsinál az érdekes az az est volt, amikor bemutatják a közösségnek. Szerintem az egyik legerősebb jelenete a darabnak, ahogy a zsidó férfiak kiállnak Rózsi mellett. Ott elszabadul az a férfias erő, ami valahol ösztönösen minden férfiban megvan, és itt pont a tánccal jön felszínre. Dávid szerepében Kerényi Miklós Mátét láttuk, és ő, aki alapvetően egy vicces, kedves, aranyos fiú, a szerepei nagy részében is inkább ezt az oldalát látjuk, itt valahogy mindig férfivá érik. Nagyon jó volt, talán ez a rész kapta a legnagyobb tapsot a Lúdtalpas mellett. Aztán András megszökik a katonaságtól, Rózsi visszamegy Herskovics bácsi kocsmájába, és ott egymásra találnak megint. Újabb gyönyörű jelenet, ahogy Rózsi amint meghallja, hogy András megszökött, sutba vágja a tiltakozását, és felszínre jut a féltése. Nagyon szép jelenet és nagyon rossz, hogy Jonel egyszercsak megjön. Még mielőtt tényleg bejönne, Andrásék elkezdik bontani a másik kijáratot, ez még kicsit vicces is, ahogy puszta kézzel esnek neki a bedeszkázott ajtónak, majd elbújnak a pincében. Jonel végül megjön, és egy lélegzetelállító szóló tánccal sikerült a nézők pulzusával játszania, eszelős, ahogyan nyomja. Jonel itt hasonlóan táncol, mint Dávidék a zsidó összejövetelen, főleg habitusban (ahogy ráront Rózsira...). Még a tánc előtt ugye befut Dávid a zenekarával, ők szolgáltatják a zenét, de Jonel még megkérdezi Herskovicsot, hogy hogy van a katonaszökevények dala, erre Mikó elkezdett valamit énekelgetni, Szilveszter meg félig bólogatott rá, félig meg mosolygott, annyira édesen zavarban volt Mikó. Innentől viszont jön a dráma, Rózsi védi Andrást, de Terus beleszól, mert megtalálja András sapkáját. Jonel ekkor meg akarja csókolni Rózsit, ez az a jelenet, ami baromi hatásos, csak nem látom értelmét. Mért vallana be bármit Rózsi, csak azért, mert Jonel megcsókolja? Persze végül nem történik meg, mert Terus beárulja Andrást egy csók fejében. Hát azt látni kell, Szilveszter olyan undorral rántotta oda Verát, hogy egy ilyen csóknak kis túlzással sem nevezető dolog fejében én be nem árultam volna Andrást. Persze Szilveszter nagy örömmel indult a pince felé, és itt megint jött Herskovics egyik aranyköpése, hogy ne, őrmesterúr, korhadtak a deszkák, nehogy leessen. Szerintem erre szinte rosszabb volt Jonel válasza, mintsem ha engedték volna lemenni a pincébe, ugyanis elkezdett a padlóba lődözni. Hozzá kell tennem, még Szilveszter is behunyta a szemét a lövés előtt, tényleg óriásit szólt az összes. Árpit ekkor lőtt vállal sikerült megtalálni, ez most ugyan művér volt, de nem tudtam már hova sajnálni, ebben a darabban mindig túl sokat kínozzák. Aztán a darab végig felgyorsultak az események, eljött Jonel ideje, először megmenti Rózsit a keresztény gyülekezettől (ennyit az Isten jámbor bárányai címről, amint megláttak egy zsidót, felbőszült csőcselékké váltak), és komolyan, akár valami jól is elsülhetne ebből. Mármint Jonel visszafogja magát, visszahúzza Rózsi lábára a szoknyát, odaadja az imakönyvét, kéri, hogy tegeződjenek, szóval teljesen normálisan kezd viselkedni. De amint elhangzik András neve, megint valami elszakad benne, és már csak a számítást látja a helyzetben, és úgy búcsúzik el Rózsitól, hogy hétkor ér véget a szolgálata. Aztán látjuk Jonel készülődését a "randira", hát igencsak veszélyzónában ültem, égett az a tűz rendesen. Ez a dal szerintem túl sok első látásra, mert egyrészt a látványra is kell koncentrálni, hogy Jonel próbálkozik, megborotválkozik, civil ruhát húz, italt tölt, gyertyát gyújt, szóval összességében megtesz mindent, hogy jól süljön el az este. Persze, a maga módján, hiszen azt az alkoholt használja arcszesznek, amit később meghúz, a párnája alól előkerül egy borosüveg, szóval látszik, hogy korlátozottak a lehetőségei, de mégis. A dalából pedig kiderül, hogy ugyan nagy szerepet játszik a gondolataiban a testiség, de mégis, Rózsi iránt azért nem csak ezt érzi, hanem az egész komplexebb és az érzései a vágyában csúcsosodnak ki. Hűen ehhez, amikor Rózsi megjön, először kicsit lefagy, a kezében még ég a gyufa, amivel meggyújtotta a gyertyát, szinte nem hiszi el, hogy eljött ez a pillanat, aztán mégis, amikor Rózsi vetkőzni kezd, megállítja. A székhez kíséri (bár látszik rajta, hogy elgondolkozik az ágyon), italt ad neki, megcsókolná a kezét, ha Rózsi nem húzza el, és az az érzésem, ilyen is maradna, ha Rózsi nem veti fel rögtön a témát, hogy mi lesz Andrással. Jonelnél elszakad a húr, és hirtelen képes lenne a földön megerőszakolni Rózsit, ha András apja nem állítaná meg. Innentől pedig egy olyan érzelmi hullámvasútat élünk át, hogy utólag gondoltam csak bele, mi is játszódott le a szemem előtt. Jonel először elkeseredik, és Báránynak szegezi a fegyverét, és szerintem le is lőné, ha Bárány nem mondaná meg, hogy András kiszabadul. Ekkor eshet le neki, hogy attól, mert megöli András apját, nem fog változni a helyzet. Utána megigazítja a haját, majd a homlokához emeli a pisztolyt, és öngyilkos akar lenni, ami megint sokkal mélyebb, mint elsőre tűnik, rendezetten akar a halálba menni, és ez is egy filózós rész, de aztán Terus kimászik az asztal alól, ezzel megállítva Jonelt. Szerintem Terus feajánlkozása és közlése, hogy miatta nem lehet övé Rózsi juttatja el Jonelt abba az állapotba, hogy le akarja lőni Terust, de végül csak a lábába lő. Jonel irányából nekem az jutott eszembe, ez azért van, mert a saját kezével akar végezni a lánnyal, hiszen utána ráveti magát és verni kezdi. Kicsit kettős, hogy jobb oldalt már jönnek be a vigadó zsidók, bal oldalt meg még forog kifelé a színpad és Szilveszter veri Verát. Persze, boldog vég, esküvő, hurrá. Összeségében ez a darab igazi csemege egy Szilveszter rajongónak, és nekem óriási élmény volt. Ami mindig sarkallatos pont, a tapsrend. Árpi annyira boldog volt, hogy nagy örömében elkapta Szilveszter derekát, és jól megforgatta kétszer is, elsőre Szilveszter nagy meglepődésére. Ennyit András és Jonel ellenségeskedéséről. Ennek hatására kaptunk pár igazi, Szilveszteres mosolyt, plusz még Lehoczky Zsuzsával is jól elvolt, ha jól láttam, ugyanazt játszotta be, mint amit anno a Rómeón Csengeri Ottíliával, furán fogta meg Leho kezét. Aztán persze neki is táncolnia kellett a végén és nem aprózta el, nagyon helyes volt. Érdekes módon, tapsnál ő kapott először huhogást, pedig ez aztán pont nem az a szerep, amit annyira szeretni lehetne, meg mindenki tudja is, hogy nem szereti ezt a fajta érzelemnyilvánítást. Ez most nem olyan volt, mint mondjuk Peller Karcsinak, akinek egy nyúlfarknyi szerepe volt ebben a darabban, mégis egy-két fanatikustól jött egy kevés huhogás, de nem is az, hogy annyira imádták volna a szerepet, mint mondjuk egy szubrett-buffó párosnál, hanem talán eljutott a közönséghez a szerep zseniális megformálása. A legnagyobb ovációt egyértelműen Mikó István zsebelhette be, tökéletesen megérdemelten, mintha rá írták volna ezt a szerepet. Persze Árpi és Ágota is kaptak az ünneplésből, és örültem, hogy nem feltűnően Árpi kapta az összes örömködést, hanem Ágota is. Szóval tényleg nagyon jó volt minden, és igazán felemelő, hosszú ideig rágódós, töltekezős előadásban volt részem.

Bűn és bűnhődés

Voltam a Kriminalexpo idei egyik előadásán a Hadtörténei Múzeumban, mivel az érdekes témán túl a meghívott vendégek között szerepelt Szabó P. Szilveszter neve. Ez nekem már elég volt arra, hogy egy egyetemi előadásomat ellógva felmenjek a Várba egyik barátnőmmel. Fent kis keresgélés után sikerült megtalálnunk, hogy melyik bejáraton kell bemenni, meg bent is merre, aztán amikor már irányban voltunk, bele is futottunk egy asztalkába, ahol az Operettszínházba lehetett jegyeket venni (aznap kezdődött a jegyárusítás januárra és februárra). Ruhatár meg hasonló körök után a terem előtt várakoztunk, mert nem volt vége az előző előadásnak, majd sikeresen bejutottunk, sikerült az első sorba helyet szereznünk. A várakozás alatt majdnem fulladásos halált sikerült produkálnom, mert miután leültünk, kirakták a névtáblákat, és hozzánk 2 méterre rakták, a sor szélére Szilveszterét. Azonban elég kicsi teremről volt szó, és viszonylag nagy volt az érdeklődés, úgyhogy beoperáltak még egy sort elölre, bár ez az én kilátásomat nem zavarta. Még a fellépők mögé is kerültek székek, így Szilveszternek úgy kellett behajtogatnia magát a helyére, alig fértek el. Mivel a szombati Menyasszonytáncra van jegyem, így félve hallottam, hogy Szilveszter bizony köhécselt néha, elég hurutosan meg úgy tűnt, elég rosszul van, úgy masszírozta az orrnyergét, mintha fájna a feje. Egyszer le is hajtotta a fejét az asztalra. Szóval kicsit félek, bár mindenképp jobban nézett ki, mint Béres Attila, akinek a keze ügyében zsebkendő volt, fújta az orrát, kiverte a veríték, szóval biztos beteg volt. Jobbulást nekik, biztos nem élvezetes betegen sem fellépni, sem premiert játszani, sem rendezni.
Maga a beszélgetés eléggé furcsán kezdődött, mivel egy rövid tájékoztató után Kero rögtön magához ragadta a szót és hosszú monológba bocsátkozott bűnről és bűnhődésről, főleg művészeti példákon keresztül. Szóba került a Koldusopera, azon belül az, hogy Bicska Maxi, aki alapvetően egy bűnöző és elég impozáns bűnlajstrommal rendelkezik, a pozitív hős. A Mario és a varázslót is megemlítette, kiemelve, hogy Szilveszter fogja játszani Cipollát, és arról beszélt, hogy Cipolla másképp manipulálja az embereket, akiket bábokként rángat, mint magát Mariót, akire az érzésein keresztül hat. A szó ezután Béres Attilához került, aki szintén hosszan beszélt színházi példákról, a Rebeccát is említette, mi szerint Maximot, aki elkövetett egy gyilkosságot, lelőtte a feleségét, mégis felmentenek, mert nem is akarják elítélni, mivel szánják, azért, ami vele történt. Még az elején sikerült úgy megszólítania Szilvesztert és Szinetár Dórát, hogy kolléganőim, ami nem kis derültséget okozott, Szilveszter is ámult meg mosolygott. Az egyik ügyész ezek után úgy reagált erre, hogy ők nem mindig tudják a bűnösöket elítélni, mert nem tudják rájuk bizonyítani a tettet. Szinetár Dóra jegyezte meg utána, hogy Béres Attila arról beszélt, ha az emberek nézve az előadást, felmentik a bűnöst, annak ellenére, hogy elkövette a bűnt, míg amiről az ügyész beszélt, az a szakmai tehetetlenség. Egy magyartanár is beszélt, aki az Agatha Christie könyveket hozta fel példának, mégpedig hogy Miss Marple milyen könyvet hord magával mindig - egy régi útmutatót arra vonatkozóan, milyen tettek meglépésével lesz valaki jó ember, ami neki egy iránymutató a sok külső hatás között. Ő mondta azt is, hogy egymagunkban nem tudunk bűnözni, kell hozzá egy környezet, ami elítéli a tettet és bűnnek kiáltja ki. Egy csomó perről is beszéltek, az egyik bíró viccelt is, hogy néhány annyira nagy közérdeklődésnek örvendett, hogy ingyen jegyeket kellett osztogatniuk és hogy a tárgyalóteremben mindig csak a premier van. Erre reagálták a színészek, főleg Szilveszter, hogy ez náluk sincs másként, hiszen minden előadás más. Szilveszter belefogott fejtegetni a Halál szerepét, végül kicsit belebonyolódott, de nagyjából azt mondta, hogy jelenleg vissza tud nézni az 1996-os Halálra, vagy a 2002-es Halálra és látja a fejlődést, az eltéréseket és folyamatosan gyűlnek a tapasztalatai. Dóri a Miss Saigonról beszélt, mert az volt az egyetlen darab, ahol embert kellett ölnie - Szilveszter meg is ijedt, amikor Dóri kicsit késve mondta, hogy embert ölt... a színpadon, már húzta arrébb a székét. Szintén Szilveszter még a Rebecca kapcsán említette, hogy vannak PR-bűnösök, akiket felmentenek, mert gazdagok és vannak a kisemberek. Újabb derültséget az okozott, amikor a bíró megjegyezte, hogy az egyik ügyének az utolsó tárgyalása aznap lesz, amikor Stohl András pere, szóval nem fognak oda jegyet osztogatni, mire általános nevetés volt a válasz, bár első körben Szilveszter és Dóri egy emberként fejelték le az asztalt szó szerint. Beszéltek arról is, hogy a bűnösök sokszor már várják a katarzist és az egész ügy végét, ezért nem szólnak sokszor az utolsó szó jogán, illetve ezért van, hogy bevallják a bűnüket. A magyartanár még beszélt arról, mit lehet tanulni a tinédzserektől, például hogy semmi sem olyan fontos akkor, mert hétfőn szerelmes lesz, kedden szakít, hétvégén meg buli, erre Béres Attilának sikerült benyögnie, hogy szerdán meg tavasz lesz. Egyik ügyész is mesélt egy történetet, mi szerint egy munkás ember reggel megkérdezte a feleségét, hogy mi lesz a vacsora, mire ő mondta, hogy babgulyás. Mikor hazaért a munkából az ember, kérdezte, hol a vacsora, a feleség pedig válaszolta, hogy nem főzött. Erre a férfi úgy megütötte a feleségét, hogy annak betört az orra. Az ügyész hozzáfűznivalója az volt, hogy igen, ez valóban bűn, de az ő felettese azt mondta, végülis jogos volt, hiszen megegyeztek valamiben. Egy másik ügyész mondta, hogy azért ez nem módja a konfilktusok kezelésének, meg megjegyezte, hogy óvatosan, mert a nézők között többségben voltak a nők. Szilveszter is szóhoz jutott, leszögezte, hogy ő még nem ütött meg nőt, illetve megejtett egy Vackori kiszólást a szerep mögül, konkrétan közölte a közönséggel, hogy telefonáljanak haza, mert most itt ülnek és nem tudnak vacsorát főzni. Közben volt egy érdekes szófordulata, miszerint eltört az orrcsontja, amikor pedig a gyilkosságokról beszéltek, úgy fogalmazott, a darab ólom behatolt a halántéklebenyen. Nem hiába lett majdnem orvos :) Valamint azt is megjegyezte, hogyha az ő szeretteivel történne valami hasonló, mint amilyen esetekről beszélgettek, valószínűleg úgy reagálna, mint ahogyan a Rómeó és Júliában. Az is kiderült, hogy Szilveszter eléggé otthon van a filmek világában, legalábbis amilyen filmes példákat hoztak, mindhez hozzá tudott szólni, Dóri meg is jegyezte, hogy majd Szilveszter vagy Attila megmondja a címét annak, amiről épp mesélt.
Hála annak, hogy tényleg gyakorlatilag 2 méterre ültem Szilvesztertől, a figyelmem sokszor rá terelődött úgy is, hogy nem beszélt olyan sokat. Többször összesúgtak Attilával és Dórival, amit mi, nézők nem hallottunk, illetve amikor arról volt szó, hogy a bulvárt olvasók mire kíváncsiak, a szokásos ötleteken túl (szex, botrány, per, stb.) Szilveszter jegyezte meg halkan, hogy munka? Aztán az is feltűnt, mikor hadonászott, hogy a jobb kezén a kisujjának az utolsó ujjperce olyan, mintha már eltörte volna. Szintén külön mese volt, mikor ivott, mivel miután elfogyott a szénsavmentes ásványvíz, a szénsavasat felrázogatta, meg lazítgatta a kupakot, mielőtt kiöntötte, aztán picit mellé is ment. A beszélgetés alatt sok mosolyt, sőt nevetést is kaptunk, főleg az ügyészek viccesebb beszólásain derült jókat. Az is feltűnt, hogy néha kicsit idegesen tekergette a jegygyűrűjét az ujján, kvázi pótcselekvéstként, meg néha a körmét is rágta, azt nem tudtam eldönteni, hogy feszkóból vagy mert beszakadt a körme. A beszélgetés végén kérdezték, hogy van-e a nézők részéről hozzászólás és az egyik néző megdícsérte a Rebecca végi jelenetet, amikor Maxim az utolsó pillanatban hátrafordul egy kicsit bizonytalan tekintettel, így hagyva nyitva a kérdést, hogy valóban boldogok lesznek-e. Szilveszter rögtön ugrott, hogy az színészi teljesítmény, a rendezőnek semmi köze hozzá, Béres Attila meg bizonygatni kezdte hogy nem, ő már az elején kitalálta ezt a jelenetet. Végül Dóri jegyezte meg halkan, hogy kivel látta a hölgy, mire Szilveszter lepisszegte. Úgyhogy maga a beszélgetés is nagyon érdekes volt, és azon belül nekem, egy Szilveszter-rajongónak igazi csemege. Jó dolog, hogy színészként érdekli másokat a véleménye. Nagyjából ennyit sikerült utólag felidéznem a délutánból, igazán jó emlékekkel gazdagodtam. Még, még sok ilyent :)

Csókos asszony

Újra színház, méghozzá Csókos asszony. Az előadáshoz már volt szerencsém tavasszal, akkor is fenomenális szereposztással, utána meg a DVD-t is begyűjtöttük, de nagymamámat szerettük volna elvinni, úgyhogy muszáj volt megint megnézni :D Valami szerencsecsillag állhat a Csókosaim felett, mindkét előadást Homonnay Zsolttal, Peller Annával és Peller Károllyal láttam. Ugyan a változásnak nem tudtam maradéktalanul örülni, mert lehet, hogy kaptam egy Kareszt, de el is vettek egyet, a decemberi Lilimben egyenlőre nem ő van kiírva. De eddig még bármi megtörténhet, egyenlőre a tegnapi csodáról írnék. Az alaphangulatot megadta, hogy kis bizniszt kellett folytatnom az előadás előtt, a mai Szentivánéji álom jegyeimet eladtam, mert Szilvesztert és Attilát is lecserélték, viszont vettem jegyet a Dolhai Attila karácsonyi koncertre, és Karcsi anyukájától Karcsi pódiumára. Utána, várakozva a Thália bejáratánál sikerült találkozni Homonnay Zsoltival, aki a tömegben elvegyülve beslisszolt elöl (ha már erről van szó, előadás után Peller Anna és Peller Mariann is a főbejáraton távoztak, Dolhai Attila pedig a délutáni Mozart!-ról rohant át az esti Csókosra). Maga az előadás remek volt, mi a második sorban ültünk és az első felvonás alatt az előttünk lévő két szék üres volt, gondolom elkéstek a székek tulajdonosai. Ez az a darab, amit tényleg mindenkinek csak ajánlani tudok, gyakorlatilag végig lehet nevetni az egész darabot, én ennél többet csak a Lili bárónőn tudok szórakozni. A történetről nem is értekeznék hosszan, hanem a színészi teljesítményekről, na meg a DVD változathoz képest más dolgokról. Amikor én láttam a darabot, bal oldali páholyban ültünk, ezért a színpad bal oldalát nem láttuk rendesen. Ezt egy jelenetben sajnáltam utólag, mivel amikor Katóka a székeken állva énekli a Tapsolj csak nékemet, Karcsi és Anna az egyik ablakból integetnek neki. Karcsi, mint egyszemélyes nép tartotta az Éljen Katóka! feliratot, amit Anna mindenáron el akart tőle marni, de Karcsi nem hagyta magát :D A végén már oldalt lógatta ki, meg csak Katókát akart mutatni, de tóka lett belőle, Anna szólt rá, hogy rosszul tartja. Most a nagy robbanás elmaradt szerintem a Gyere te niemand után, meg a közönség jobban volt vevő Oszvald Marikára, ettől függetlenül Karcsiék is kitettek magukért. Az omnibusszal persze mindenki elszállt, Karcsi pedig az előadás alatt elég sokszor járt Annácska mellei között :) Zsolti is remekelt, bár a prózai részeknél sokszor alig tudta kinyögni, mit is akar, de inkább hebrencsnek tűnt. Az elején szépen lefertőtlenítette a kezét, mielőtt fel akarta vágni az ereit, a végén, amikor fel akarta akasztani magát, alig tudta a nyakára tekerni a kötelet, utána meg a kezével húzta, nehogy véletlenül is fennakadjon :D Amikor Oszvald Marikának akarta megköszönni, hogy visszaszerezte neki a jegygyűrűket, Marika csókra tartotta a száját, Zsolti meg olyan arcot vágott, hogy arról tanulmányt lehetne írni. Végül annyira jól sikerült a köszönet, hogy Marika a földön kötött ki, Zsolti még vissza is nézett kifuttában, hogy mit csinált. Komolyabbra fordítva a szót, Zsolti óriásiakat énekelt, főleg a Mi muzsikus lelkek sikerült nagyon jóra, de ebben Fischl Móni is a partnere volt, nagyon illik egymáshoz a hangjuk. Móni színészileg annyira nem tetszett, szerintem Mara jobban játssza ezt a szerepet, Móni túl könnyen belemegy a dámáskodásba és nem éreztem olyan konkrét döntéseket a játékában, ami pedig jellemezné Katóka szerepét. Ez a tény eléggé furcsa volt nekem a Csárdáskirálynő után, ahol Móni engem elvarázsolt, és szerintem Szilvia és Katóka ebben hasonlítanak is egymásra. Huszti Péter is nagyon jó volt, annyira szeretem a közönséget, hogy ilyen nagy művészeknek nyílt színi tapsot ad, annyira megérdemelt és felelmelő pillanat. A darab folyamán érdekes módon az igazi humorforrás Oszvald Marika volt, ha ő ott volt a színpadon, mindenki csak rá figyelt. Többször is állt egy kicsit az előadás, mert a színészeknek is össze kellett szedni magukat, Marika meg csinálta a műsort. Az Éccaka után maga Marika is elnevette magát, nehezen tudtak eljutni a Tarpataky és Kubanek poénhoz. Másik ilyen elnevetős rész a puskával mutogatás volt a közönségre, Karesz és Anna faarccal mutogatták Zsoltinak a puskahasználatot, Zsolti viszont teli szájjal nevetett. Szóval nagyon jó volt minden és az évad első Csókos asszonya igazán jó nyitás volt. Kívánok mindenkinek hasonlóan jó előadásokat :)

Szépség és a Szörnyeteg - másodszor

Nemrég írtam a szeptemberi Szépség előadásról, ami olyannyira a szívembe lopta magát, hogy rögtön intéztem novemberre az újabb jegyeket, mert ezt látnom kellett közelről, újra. A jegyvásárlás megint egy vicc volt, belógtam a reggeli szervetlen kémia előadásom, álltam egy jó órát a Nagymező utcában, majd bejutva a szervezésre egy általam még nem látott pasi asztalához kerülve adtam le a rendelést. Itt megfogadtam, hogy ha tehetem, csak hozzá járok innentől. Annyira jó jegyeket adott, nem kellett külön könyörögnöm, hogy földszint, első pár sor közepe, hanem egyszer elmondtam az elején, és mindenhová baromi jókat adott. Lili bárónőre szerzett nekem első soros jegyeket, középre. Szóval innen is óriási köszönet neki és vegyen minden jegyeladó példát róla, nagyon jól esett, nem ehhez szoktam. Aztán utóbb kiderült, a szereposztásokba is beletrafáltam, de ezt majd az adott darab után részletezem, nem iszok előre a medve bőrére :) Tehát, Szépség. Tegnap elég hamar odaértünk, 6 körül már a Mozsár utcában sétáltunk. Találkoztunk Kékkovács Marával, aki épp a színház felé igyekezett, de ott volt Bálint Ádám és Petridisz Hrisztosz is, akik a délutáni előadásról jöttek kifelé. Apró félelem azért volt bennem, mert nem láttam sehol Szilveszter kocsiját, és ez azért alapvetően ijesztő, de a táblán az ő neve szerepelt. Rögtön megalapozta az estémet egy nő, aki a lányának ecsetelte a táblát nézve, hogy nem tudni, ki fog játszani, mert mindkét név szerepel. Persze, aki nem jár olyan sűrűn színházba, nem tudhatja, hogy a délutáni és esti szereposztás van kint. Bementünk, majd egy elég vicces anomáliára bukkantunk, ugyanis mi a második sor közepe felé ültünk és hallottuk, hogy a harmadik sornál valami gubanc van. Kiderült, hogy a sorban lévő 36 szék nem úgy van számozva, hogy jobbról 18, balról 18, hanem jobbról 19, balról 17. Akik pont a felezőnél ültek, megijedtek, hogy nem egymás mellé szól a helyük, de aztán a jegyültető néni eloszlatta aggodalmaikat. Aztán lassan elindult az előadás, bár nekem volt egy kis hiányérzetem, ugyanis Makláry karmesterünk nem dugta ki a fejét az elején meghajolni, és így taps nélkül indult mindkét felvonás. Ezen azért elég hamar túltettem magam, és maradéktalanul élveztem az előadást. A történetet nem szeretném ecsetelni, úgyis szinte mindenki látta a Disney mesét, vagy legalább ismeri a történetet. Inkább azt mondanám el, mi volt más, így közelről nézve és a színészek hogy tetszettek. Alapvetően kevés jelenetnél éreztem magam máshogy, mint amikor messzebbről néztem, de sajnos akkor mindig rosszabbul. Az első ilyen az első felvonásban a farkasok megjelenése volt. Messziről nézve hát konkrétan megijedtem, és para volt, mert annyira jól mozogtak a táncosok, most viszont közelről láttam a műszemüket, és volt valami baljóslatú a dologban, de nem volt félelmetes a számomra. Inkább izgalmas volt, hogy tényleg az első sorok közvetlen közelében mászkáltak. A másik ilyen jelenet az átváltozás volt, ugyanis amíg messziről láttam, elállt a szavam, döbbenten ültem a könnyeimmel küszködve és teljesen taccsra vágott, így meg végig azon izgultam, hogy működjön a technika, kíváncsi voltam, hogy hogyan csinálják, és a végén nem az a mesés, úr isten, most változott át herceggé érzésem volt, hanem inkább egy úr isten, most tette ki a szívét-lelkét a színpadra. A darab alatt is sokkal jobban kijött a jelmez mögül az ember, mondjuk szerintem most Szilveszter is sokkal felszabadultabban játszott, mókázott és az elején sem volt olyan rémisztő, mint anno, ahogy emlékeztem. Tehát ezek a jelenetek voltak nekem másmilyenek. És most áttérnék a színészekre.
A szereposztás nem sokban tért el az előző alkalomtól - Szörnyetegünk Szabó P. Szilveszter, Belle Kékkovács Mara, Gaston Peller Károly, Lefou Oláh Tibor, Maurice Csuha Lajos, Teamama Náray Erika, Perc úr Földes Tamás, Lángőr Csonka András, D'arque György-Rózsa Sándor, Madame de La Nagy Komód Siménfalvy Ágota, Babette Vágó Zsuzsi. Nem tudom, hogy sikerült újra egy Szilveszteres Szépségbe beletrafálnom, úgy tűnik, a receptoraim már jeleznek. Lefou mindkét alkalommal Oláh Tibor volt, szóval most már érdekelne Sánta Laci is a szerepben, főleg mert a Bajadér alapján Laci tud valami pluszt hozzáadni a szerephez, ami Tibornak nem mindig megy. Persze Tibor is korrekt volt, nekem tetszik, ahogy a szólóját énekli és alapvetően olyan manós, jól játsza azt is, ahol fejbekólintják. Csuha Lajos nekem a szívemcsücske, imádom a stílusát. Rómeóban egyik kedvenc jelenetem, amikor Páriszt győzködi, hogy korai még Júliát feleségül kérni. Itt is nagyon szeretnivaló, és én eddig amiben csak láttam, hiteles volt. Szeretem a hangját is és szerintem nagyon tehetséges, jó lenne valami nagyobb szerepben is látni. Siménfalvy Ágota is nagyon jó volt, felvételről láttam Dénes Judittal is, de Ágotát én alapvetően a Charity óta imádom és ezt az aprócska, de nagyon vicces szerepet is remekül alakítja. Azért ha még lehetne, Polyák Lillára kíváncsi lennék, de azt hiszem, erről már lemondhatok. Vágó Zsuzsi szintén remekelt, én jobban szeretem őt Babette-nek, mint Juditot, ő valahogyan cserfesebb és ártatlanabb, mint Judit. Elsőnek nagyon helyesen évődött Bálint Ádámmal, de most nem volt nagyon partnere. Csonka András Ádám után elég nagy csalódás volt. Valószínűleg ha elsőnek vele látom, tetszett volna, de így... Ádám teljesen magáévá tette ezt a szerepet, brillírozott benne, de Pici sok helyen bénázott. Egyrészt volt egy bakija is, amikor Zsuzsival kellett volna veszekednie, hogy kivel csalták meg egymást, Zsuzsi elindította, hogy Simone?, de Pici nem kontrázott rá egy pasinévvel, hanem a Simone-t ismételgette. Szegény Zsuzsi kicsit ki is esett a szerepből, de ügyesen megoldották, csak hát hiányzott a poén a végéről. Az első Szépség után nekem az a benyomásom volt, hogy a Lángőr viszi a hátán a darabot, hát most azt kell mondjam, nem, Perc úr viszi a hátán. Valószínűleg azért, mert Földes Tamás egyszerűen remekelt. Petridisz Hrisztosz is nagyon jó volt, itt nem volt olyan elütés a két alakítás között, mint Ádám és Pici esetében, de Dzsoni olyan pluszt adott ehhez a szerephez, ami azért egy picit emelt az alakításán. Soha nem felejtem el azt a jelenetet, amikor a Szörnyeteg elküldi Perc urat Belle-ért, mert vacsoraidő van, majd Szörnyünk beleolvadva a környezetbe Perc úr háta mögött settenkedik és hamis biztonságérzetbe ringatja őt, majd jól ráijeszt. Annyira látszott, hogy Szilveszter és Dzsoni teljesen összeszokottan játszanak, nagyon helyesek voltak. D'arque, az elmegyógyász igaz, hogy elég kis szerep, de annyira jó dala van, hogy egyszerűen imádom. Pálfalvy Attila és György-Rózsa Sándor is nagyon jól alakítja, nekem semmilyen hiányérzetem nem volt egyikük után sem, de Sándor jelmeze nekem jobban tetszik. Olyan elálló haja van, hogyha nem elmegyógyász lenne, azt mondanám, őrült vegyész. Istenien néz ki. Náray Erika is nagyon jó Teamama volt, nekem Verocs kicsit anyáskodóbb, házias lélek, Erikából meg azért kibújt a humoros énje. Többször megcsodálhattam, ahogy a jelmezével nehézkesen közelekedett a lépcsőkön, de egyébként nagyon jó volt. Hangilag egyértelműen jobban tetszett, mint Verocs, de ez csak azért van, mert Erika hangjáért odáig meg vissza vagyok. És most áttérnék a szerelmi háromszögre :) Újra Peller Karcsit láthattam Gastonnak, aminek egyrészt örülök, mert imádom Karcsit, másrészt bánkódom, mert Németh Attilát eddig egyedül Verona hercegeként sikerült elcsípnem, akkor is Szilveszterrel játszott és a Verona alatt sem őt néztem... Karcsi a debütálása óta egyértelműen fejlődött, kezd kibontakozni a szerepben, jó látni a fejlődését. Egyre jobban elviszi a figurát a humoros, szerethető felé, amit én csak támogatni tudok. Még a Bolond-szigetnél sem tudtam rá haragudni, mert annyira jó az a dal, és mellé pontosan olyan vigyor ült a fején, mint amikor teljesen elszállva operettet táncol. Azért amikor Szilvesztert döfködte egy bicskával, meg amikor legurította a lépcsőn, azért már kezdtem megorrolni rá, de akkor meg óriásit csattanva ért földet, és persze, hogy megint aggódni kezdtem, olyan hiteles volt. Nem is vettem észre egyébként, hogy Karcsi ennyit mászkál ki a zenekari árok elé, nagyon jó volt ilyen sokszor közelről látni. Kékkovács Mara is nagyon tetszett nekem, musicalesen énekelt, jó volt hallgatni és színészileg nekem jobban is tetszett picit, mint Betti. Betti nekem sokkal kíváncsibb, meggondolatlanabb, szerintem Belle karakterét Mara jobban megfogta.
És most jön a hosszas ömlengés Szilveszterről, ami már lassan elmaradhatatlan. Kíváncsi leszek, mikor fogok oda eljutni, hogy valami rosszat írjak róla. Egyenlőre ez a veszély nem áll fent, mert egyszerűen csodálatos volt. Az előző előadáshoz képest sokkal emberibb volt, egyáltalán nem volt rémisztő, nem hörgött olyan sokat és sokkal több vicces jelenete is volt. Az előző előadásból az a jelenet maradt meg nekem, amikor megéreztem benne az embert, amikor vacsorázni hívja Belle-t, és mondja, hogy makacs. Azt egy olyan aranyos, lemondó hangsúllyal mondta, hogy onnantól már nem lehetett megijedni a hörgésétől. Most az elejétől kezdve mondott úgy mondatokat, hogy a végére elfogyott a levegője és egy elvékonyodó cincogás lett belőle. Emberi pillanatai között volt az is, amikor fellengzősen a lépcsőnek dőlve, keresztbetett lábbal, hányavetien állt. Kicsit vicces volt így látni őt :) A vacsoránál is kitett magáért, elhajlította a kanalat, majd a tányért az arcához téve teljesen hátradőlt. Közben láttam, hogy mindezt Gabi a háttérből félrefordított fejjel figyelte :) Aztán persze Szilveszter alig tudta levenni az arcáról a tányért. Nagyon helyes jelenet volt. Ami még feltűnt nekem, hogy amikor a Szörnyeteg szabadon engedi Belle-t, Szilveszter az utolsó Menjen! felkiáltás végét elnyújtja, mint egy vonyító kutya vagy farkas. Újra előtör belőle a szörny, visszatér az az énje és erre tegnap jöttem rá, hogy milyen szép íve van a szerepnek. Aztán... hát az átváltozás, mi más. Így közelről nézve még letaglózóbb, mint messziről, persze máshogyan. Így láttam, hogy Szilveszter leveszi magáról a ruhát meg a maszkot, aztán már emberi mivoltában forgott azon a furcsa keréken. Kicsit megtörve a hangulatot, eszembejutott, hogy mindenki annyira szépen néz ki, egyedül a herceg olyan, mint a mosott szar, úgy le van izzadva és kikészülve. Persze ez magyarázható azzal, hogy most változott át szörnyetegből, de azért nekem ott volt az a gondolat, hogy hogy nem sül meg szegény abban a jelmezben. Nagyon szépen, kecsesen megérkezett a zenekari árok elé, majd megint kitartotta azt a gyönyörű hangot, ami így testközelből sokkal nagyobbat szólt és megint végem volt. Olyan erőt lehetett abban érezni, hogy teljesen megremegtem és eljött a várva-várt katarzis. Aztán azon az igazi, Szilveszteres hangon közölte Belle-el, hogy újra ember és annyira jó volt őket látni. A fináléban persze mindenki csodaszép volt, Szilveszter is összeszedte magát és hercegien nézett ki az arany összeállításban. Feltűnt, hogy Csonka Pici alig akarta abbahagyni a tapsolást, ami a hercegi párnak járt. Aztán a meghajolásnál meg Karcsi átnyúlt Picin és megszorongatta Szilveszter kezét. Kaptunk pár hercegi mosolyt, sőt, nevetést és hát így volt kerek ez az este. Persze állótaps nem volt a sok gyerkőc miatt, sőt, most a hujjogás sem volt annyira jellemző, a hercegi pár, Lángőr és Perc úr kapott pár hangeffektet, ami jó is volt így. Engem általában zavar, amikor mondjuk egy operettnél a primadonna-bonviván páros nem kap akkora áradatot, mint a szubrett-táncos-komikus pár, csak azért, mert szubrették látványosabb színpadi jelenléttel vannak. A tegnapi taps megérdemelt volt. Szóval tényleg szuper este volt és innen is köszönöm minden színésznek a felejthetetlen élményt.

Rómeó és Júlia

Végre eljött ez a nap is, két év után élőben láttam a Rómeó és Júliát. Anno én egészen későn kezdtem a musical-rajongást, az első konkrét esemény az 2008 nyara után, egy Musical Duett CD dedikálás volt, ahová már célirányosan ezért mentem. Előtte egész nyáron Rómeót hallgattam, így hát mondhatom, hogy "így kezdődött minden". Akkor, gyerekes elhatározásból megfogadtam, hogy az első Operettszínházas élményem a Rómeó lesz, a DVD-n szereplő szereposztással. Hát enyhén szólva nem így történt, hiszen az első színházazásom A Bajadér volt, ráadásul ezt követte még rengeteg, mire végre kilyukadtam most a Rómeónál és természetesen a fullos szereposztás se jött össze, de majdnem. Ha eddig néha kicsit eltúloztam a rajongást egyes darabokért, akkor nem tudom, most mi lesz. Egészen döbbenetes élmény volt. Persze, a szereposztás már egy hónapja para volt, ugyanis nagyon gyanús volt nekem, hogy az évad első Rómeója igencsak jóra ígérkezik (értsd mindenki a DVDről, kivéve Júliát - Vágó Betti és a dadát - Polyák Lilla). Ahogy telt az idő, lett is egy kis változtatás, ugyanis Bereczki Zolit lecserélték Szabó Dávidra, Lillát pedig Nádasi Veronikára, de még ez se volt annyira felkavaró, bevallom, azért imádkoztam, hogy Dolhai Attila és Szabó P. Szilveszter legyen, a többi kb. már nem érdekelt. Végül ilyen szereposztással vágtunk bele az estébe. Lehetséges, hogy a beszámolóm kicsit Tybalt-centrikus lesz, de nem tehetek róla, így élőben le se tudtam venni a szemem Szilveszterről, annyi újdonságot csinált. Az egész darab úgy indult, hogy Földes Tamás, vagyis Lőrinc barát elmondja monológját, ami szép volt, jó volt, csak azt nem értettem, miért homályos a színpad, annyi füstöt még se nyomhattak oda. A monológ végén vettem észre, hogy valami háló volt leengedve, azért volt olyan sejtelmes. Én meg már szemészhez akartam rohanni. Aztán elindult a harc, ahol megjelent Dávid, Mészáros Árpi és persze Szilveszter, majd belevetették magukat a verekedésbe. Mondjuk a "vetés" kicsit erős szó erre, Dávid a fél csete-patét valami oszlop tetején töltötte, Szilveszter pedig miután felbuktatott pár embert, körülbelül olyan mozdulatokkal, mint ahogyan a Menyasszonytáncban verekszik, beállt hátulra táncolni. Árpira nem sikerült figyelnem. Aztán megjelent a herceg (Németh Attila) és az emberek legyezőszerűen meghajoltak előtte, majd a Verona alatt újra tánc jött. Ha valaki még egyszer azt meri nekem mondani, hogy Szilveszter nem tud táncolni, hát komolyan mondom, berúgdosom a színházba, megnézetni vele egy Rómeót. Egészen új oldalát ismerhettük meg, én nem is tudnám megnevezni a stílust, amiben táncoltak, de annyira jól állt neki. Benvolio többször is zrikálta és ingerelte Tybaltot, aki meglepően jól bírta, legalábbis itt még semmit sem csinált. A következő emlékezetes rész Benvolio beszélgetése volt Montague-néval, ugyanis miután Csengeri Ottília elhagyta a színt, Árpi elkezdett pipiskedni, és elmondta a szövegét, és a végére odabiggyesztette: Mi vagyok én, az anyja? Erre a nézőközönségből egy gyerek megszólalt, hogy nem, Árpi pedig rábólintott, hogy naugye. Mikor Árpi rájött, hogy mit csinált, a kezébe temette az arcát, úgy nevetett és nem is sikerült elmondania azt a részét a szövegének, ami pont az eredeti műre való utalás - "Ó Rómeó... Mért keresgél téged mindig mindenki." Utána megjelent Rómeó (Dolhai Attila) és a forgó színpad tetején Júliáék, Betti el is csábult és vizet fröcskölt a dadáékra a szökőkútból. Aztán hirtelen már a Lehetsz király kellős közepén tartottunk, méghozzá a rap résznél. Hát én nem tudok elképzelni olyan műfajt, amiben Dávid ne állná meg a helyét, olyan jól nyomta. A bulizást végül Attila törte meg a Miért fájjal, ami gyönyörűen szólt. Hozzá kell tennem, néha nem bírtam levenni a szemem a táncosokról, olyan elvetemült dolgokat csináltak a dal alatt. A drámai vonalat Paris, vagyis Homonnay Zsolti szüneteltette be, amikor fogpasztareklámmosolyával bejött és közölte dalban, hogy stramm, ifjú, szép és jó parti. Aztán jött a bál, ami az egész darab egyik legkaotikusabb része volt a számomra, mindig annyi felé kellett volna figyelni. Még jó, hogy emeleten ültünk, így beláttam az egész teret. Szilvesztert többször is sikerült elvesztenem a tekintetemmel, mert közben Attila és Betti elöl olyan szépen táncoltak, hogy nem lehetett nem őket nézni. Aztán persze drága Tybaltunk magára vonta a figyelmet azzal a furcsa ugrálással, amivel megnyitotta a körtáncot és kivezette a tömeget az ajtón, magukra hagyva így Bettit és Attilát. Duettjük után már meg is érkezett újra, kicsit idegbetegre hasonlító üvöltéssel, majd kis nyugtatgatás után alattomosan odaosont Attilához és letépte az álarcát. Innentől elszabadult volna a pokol, ha nem lett volna belassítva a jelenet, így láthattunk egy gyönyörű formációt Szilveszterrel és Dáviddal, amikor Tybalt rá akar ugrani Mercutióra, majd Dávid is belassulva mutatott be Szilveszternek. A belassulást Tybalt ordítása törte meg, aki rohamot kapva fetrengett a földön, majd miközben összeszedte magát, megismerhettük egy szeletét a gyerekkorának. Szilveszter ott, a szemem előtt nyúlt bele a tűzbe, és még most sem értem, hogyan nem égeti meg a kezét, de elég ijesztő volt látni. Aztán már Júlia erkélyénél voltunk, ahol egy egészen furcsa jelenetnek lehettünk szemtanúi, miszerint Dávid "megcsókolta" Attilát, mert érezni akarta, miért van ennyire elszállva a srác. Én hozzászoktam már, hogy Őfelsége a Halál pasikat is csókol, de ez a jelenet azért még így is hosszas emésztést igényelt. Attila megcsillogtatta edzettségét, olyan helyekről ugrált le és kapaszkodott vissza, hogy csak ámultam. Aztán elment Lőrinc baráthoz, itt csak azt sajnáltam, hogy a jelenet nagy része a templomban játszódik és például Attila "Mint egy lobogót" gesztikulációját csak félig láttam az oszlopoktól. Majd teljesen eluralkodott a színpadon a humor, ugyanis jött a Hahaha, ahol Dávid és Árpi egymást túllicitálva voltak elvetemülten hülyék. Mindenre fel voltam készülve, de azért arra nem, hogy Dávid egy este alatt már másodszor kap le valakit, most éppen Vera volt a soros, egy kívülről egészen térdremegtetőnek tűnő csókot kapott Dávidtól. Vera a jelenet után visszaindult a Capulet-házba, és elénekelte a nagydalát, ami az első óriási siker volt az estén, nagyon nagy tapsot kapott érte, meg is érdemelte, mert hátborzongatóan jó volt. Aztán jött Montauge-né és Capuletné, akik megremegtették a színház alapjait, annyira gyűlölték egymást. Ottília, miközben a forgó emelőn álltak, elkezdett mozogni... Hát nekem ülve is halálfélelmem volt. Végül, a felvonás zárásaként jött az esküvőjelenet, ahol terveim szerint Attilát néztem volna, mert hát ugye abban a fehér cuccban egészen jól néz ki és nah, erre első pillanatban megláttam Szilvesztert bevonulni. Senki soha nem mondta nekem, hogy Szilveszter a színpadon van az esküvő alatt! Pedig igen, ő is ott térdel a táncosok között, de nem énekli a dalt, majd amikor az esküvő végén a térdelő helyzetből mindenki leül a sarkára, egyedül Szilveszter marad úgy.

A második felvonás elején már tapasztalható volt a hangulatbeli zuhanás, ugyanis miután Mercutio és Benvolio figyelmeztetik Rómeót, rögtön Tybalt énekel még a gyerekkoráról, és közben harcba indul. A jelenet elején, mikor Kata bejön érdeklődni a mise időpontjáról, Szilveszter odament hozzá és meg akarta csókolni. Én ezt a megmozdulását sosem értettem, ha ennyire szerelmes Júliába, minek neki az anyja, de minden esetre eléggé kihangsúlyozta az őrületét. Amikor elővette a babát, és mint egy kisgyerek odakucorodott az ágyba, annyira szívszorító volt. És elkérkeztünk a harchoz. Maga a dal nekem nagyon tetszik, szerintem az egész darabban a legfülbemászóbb dallama a párbajnak van. A színpadi történések azonban szinte teljesen lekötöttek és semmi másra nem tudtam figyelni. Mercutio halála annyira nem rázott meg, mert tudtam, nagyjából mi fog történni, meg igazából Dávid kábé ötször állt fel újra, egy elvileg szúrt sebbel... De amikor Dávid végleg "meghalt", Attila egyszercsak felkapott egy kést, nekirontott Szilveszternek és elvágta a torkát. Na erre viszont nagyon nem számítottam. Mercutióról tudni, hogy szúrt sebtől hal meg, hiszen a képeken egy óriási piros folt van az ingjén, de Tybaltról nem tudtam, hogy így hal meg. Eléggé sokkolt, akkor sikerült felengednem, amikor észrevettem, hogy a halott Mercutio a falnak támasztva liheg, és Szilveszter is szaporán kapkodta a levegőt. Aztán még végig kellett néznem, ahogyan felrakják őket egy fa hordágyszerűségre, és kiviszik. Itt meg az jutott eszembe, hogy kicsit paráznék, ha én lennék ott fenn, mert ha nem egyszerre emelik meg a táncosok, akkor nagyon könnyen leborulhattak volna a fiúk. Hogy ne lehessen sokáig búslakodni, már jött is a Pacsirta-jelenet, ami számomra, az emeletről eléggé nagy igazságokat fedett fel, miszerint Attila ennek a jelenetnek az elején Ádám-kosztümben van. Utána meg félig felvett fehér ingben csókolózott Bettivel, tehát ez volt az a jelenet, ahol a színház úgy egészében elolvadt. Mikor Rómeó elment, és Júliával közölték, hogy férjhez adják Parishoz, hát ez a jelenet sem váltott ki belőlem túl nagy drámát, ugyanis Kata az egyik szolgálóval annyira jól elvolt a dal alatt, hogy csak azt tudtam figyelni. Innentől felpörögtek az események, Zsolti a téboly végét olyan gyönyörűen kitartotta, hogy csak néztem, Árpi pedig megnyerte a közönségdíjat, a Hogy mondjam el végén felrobbant a színház. Paris halála is nagyon jól sikerült, mármint az előtte szóló dal, a párbaj repríze, de Zsolti túl gyorsan hal meg, megérdemelt volna kicsit több drámát. A Miért fáj repríze is nagyon szépen szólt, bár túl meglepetésszerűen vágta el Attila a végét, de így annál megrázóbb volt. Végre rájöttem, hogy nem fullad meg Attila a kötéltől, Betti akasztott be valami cuccot, ami megtartotta Attilát. Júlia búcsúja is nagyon-nagyon szép volt, aztán pedig Földes Dzsoni döbbenete és kitérése a hitből feltette a koronát az estére. Egy csoda volt az egész este, a végén olyan állótaps kerekedett, amilyent az Elisabeth óta nem láttam. A tapsrendnél mindenki nagyon helyes volt, Szilveszter Ottília mellett állt és csak úgy tartotta a karját, hogy az Ottíliának furcsa volt :D Ami feltűnt, hogy amikor Szilveszter Dzsoni mellett állt a tapsrendnél, ők nem emelték fel azt a kezüket, amivel a másikét fogták.

Kiemelném, hogy mennyire más a színpad, mint a DVD változaton. Persze tudtam, hogy más lesz, hiszen a DVD-t Szegeden vették fel, de nekem egészen sokáig tartott kiigazodni, hogy hogyan is van ez a forgószínpad és melyik része a templom, meg hogyan süllyed néha a szökőkút egy szintbe a színpaddal, és hogy van néha fent, a magasban. Igazából én ilyen bonyolult színpadtechnikát még nem láttam, rengeteg lépcső vezet mindenfelé és hát nem tudom, mennyi merszem lenne össze-vissza ugrálni rajtuk, ahogy a színészek teszik. Főleg Betti és Nádasi Vera volt ijesztő, amikor a külső lépcsőn felmentek. Én nem vagyok tériszonyos, de ott semmi korlát nem volt, ráadásul közben mozgott az egész, amikor Vera ment, hát nagyon félelmetes volt látni. Le a kalappal a készítők és a színészek előtt is.

És most egy keveset a színészekről.

Németh Attila azzal a kevés megjelenésével is nagyon megnyerő volt, nagyon megszerettem. Tökéletesen hozza az igazságra törekvő uralkodót, mellé pedig nagyon erős kezdést hozott a Veronával, pedig szombaton még nagyon beteg volt. Szilveszter meg is jegyezte még akkor, hogy nagy tapsot Attcsikának, amiért "élve van". Földes Dzsoni is nagyon jó volt, nekem főleg a Mit ér a hit tetszett tőle, teljesen elhittem a lelki válságát. Nádasi Veronika nagy meglepetést okozott, pedig már bizonyított nekem a Szépségben Tea mamaként. Nagyon szépen énekelte a Szeme tűzben éget, és végig nagyon szimpatikus maradt. Csuha Lajos is tetszett, őt amúgyis nagyon kedvelem, itt is hozta a szokásos formáját. Homonnay Zsolti is tetszetős volt, az elején még humorban gazdagon volt jelen, aztán a dráma kezdetével ő is elővette ezt az oldalát és odadetonálta magát meg a darabot. Kata és Ottília remek párost alkottak, Ottília a tánctudását is megcsillogtatta, és mindketten hihetően gyűlölték egymást, majd a tapsrendnél kibékültek. Kata különösen vérforraló volt a darabban, ahogy flörtölt a szolgákkal, Tybaltot bezzeg elutasította. Ha már Tybalt, Szilveszter egészen a párbaj végéig csodálatos volt, addig faltól-falig róla szólt nekem a darab, nagyon új dolgokat láttam tőle, a suhanc-lázadó énjét és a felszabadult, napjainkban népszerű táncát. És ilyen ocsmány halálnemben is méltóságteljes tudott maradni, úgyhogy le a kalappal előtte. A végére hagytam az édeshármast, Benvoliót, Mercutiót és Rómeót. Árpi nagyon törekedett rá, hogy ő legyen a fő humorforrása a darabnak, ami sikerült is neki, ő tényleg vicces volt sokszor, míg Mercutio inkább forradalmár oldalát mutatta meg. Dávidnak amúgyis jól mennek a hasonló szerepek, a dacáról Péter jutott eszembe, a Szép nyári napból. És végül Rómeó. Attilát én eddig élőben csak az Elisabethben láttam, tehát nekem még egészen új őt látni így, míg a többieket már megszoktam. Nagyon jól alakította a szerepét, bár most az egész óriási szerelem vonal gyérre sikerült nekem, mert mindenfelé figyeltem, csak a szerelmespárra nem. Én is szeretnék egy hasonló Rómeót, bár ha lehetne, Tybalt kiadásban. Betti pedig méltó párja volt Attilának, egyre jobban szeretem. Már a Szépségben is tetszett, hogy nem nyávogta el, és ezt folytatta itt is, gyönyörűen énekelt, sokkal szebben, mint akár Dóri a DVD változaton. A hangja is jobban passzolt Attiláéhoz, együtt nagyon szépen szóltak és egyikük sem nyomta el a másikat. Ha azt vesszük, hogy Attila mostanság operettekben játszik, hangosítás nélkül, beláthatjuk, hogy Betti nagyon-nagyon jó. Nekem nagyon fontos volt ez az este, még amit leírtam a beszámoló elején, főleg ezen okok miatt, és maximálisan elégedetten jöttem ki a színházból. Meghódította a szívemet a darab és remélem, hogy még láthatom, hasonlóan parádés szereposztásban.

Ízlések és Pofonok

Szintén hosszas szervezés után sikerült eljutnom az Ízlések és Pofonok zenés estre a New Orleans Music Clubba. Úgy gondoltam, kihagyhatatlan az este, hiszen végre Szilveszter kötetlenül, Budapesten lép fel, és ez a párosítás egészen ritkán fordul elő. Odaérve kissebb kellemetlenségek értek ugyan minket, mivel jó 20 percet csúszott a kezdés, és addig a folyosón kellett ácsorognunk, de végül bejutottunk. Innentől pedig már minden flottul ment, hamar elkezdődött az este. Az elejére rakták a verses blokkokat, mivel a 4 fellépő közül csak Szilveszternek, Dzsoninak és Németh Attcsikának jelent meg eddig verseskötete, ők mindig valamilyen kört bejárva egymáséit olvasták fel, a szünetekben pedig Pálfalvy Attesz énekelt saját dalokat. Az első versesblokk Éva fájáról szólt, mint kiderült, a virtuális Pilvax kávéház bizony gőzerővel működik, Szilveszter dobta fel a témát, hogy mi lehet manapság Éva fájával. Az erre született verseket mind felolvasták, ha jól emlékszem, Attcsikáénak az a címe, hogy Éva fája (nem vagyok benne biztos, Attila verseskötete még nincs meg nekem). Szilveszter hasonló témájú verse rögtön az első a kötetében a Menedék-versek között, Dzsoninak pedig a 40. Volt még egy saját verses blokk, ott a színházról írtak. Attcsika versének a címében valamilyen bohóc van, azt nem sikerült megjegyeznem, Szilveszteré a kötetében a 13., Dzsoniéra sajnos nem emlékszem. Több verset olvastak még ezen kívül is, például Attcsika felolvasta a feleségéhez íródottat. Zenés esthez híven zenéltek is, Pálfalvy Attila sok saját dalt adott elő, Attcsika is énekelt sajátot, a Csöndes a várost, Dzsoni rögtön egy egész rockzenekarral jött, és fergeteges hangulat lett a végére. A szünet előtt Szilveszter parádézott, ugyanis az Egy darabot a szívembőlt énekelte, amit én még soha nem hallottam tőle, még csak felvételen sem, a szünet után pedig elénekelte majdnem az összes olyan dalt, amit még nem hallottam élőben, de nagyon szerettem volna. Volt Barbara, Annyira mégse rossz, Figyelj rám, fiam, Túl hamar, és az egész olyan volt, mintha előre hozták volna a karácsonyt. Szilveszter sokat poénkodott, például amikor Attcsika próbálta elmondani, hogy mindannyian betegek, benyögte, hogy: Ugorj oktávot!, vagy amikor Pálfalvy Attila nem pont a mikrofonba beszélt, azt mondta: Hát ő átbeszéli a teret, hát ő színész. Mikor Németh Attcsika olvasta fel az Éva fája témakörében íródott versét Szilveszternek, utána az érintett közölte, hogy örül, hogy Attila megfogta a humoros oldalát a versnek, mert belőle ez hiányzik. És kijelenthetem, rengeteget mosolygott, össze-vissza mászkált a teremben, például Pálfalvy Attila blokkja alatt a hátam mögött ült egy üres asztalnál, onnét hallgatta az előadást. Dzsoni is énekelt sokat, az est az ő rockkoncertjével zárult, előtte énekelt Reménytelenült, meg két Shakespeare-szonettet is. Egyébként a teremben rengeteg ismerős arc volt felfedezhető, ott volt Kerényi Miklós Máté, Somogyi Szilárd, Szabó Dóra, és még több háttértáncos, stúdiós. Nagyjából 2 és fél óra után búcsúztunk el a fellépőktől formálisan, én még odamentem Dzsonihoz dedikálást kérni a verseskötetembe. Aztán hazajöttünk, bedőltem az ágyba, de még álmomban is az este körül forogtak a gondolataim :)