Peller Károly pódium

Újabb pódiumbeszélgetés, amire nagyon szerettem volna elmenni, és nem bántam meg. Peller Károlynak már a második pódiuma volt tegnap este, az elsőre nem mentem, szerintem akkor még azt sem tudtam, ki az a Peller Karcsi. Azóta persze ezt jól megbántam, és most nem akartam kihagyni. Már a jegyvásárlás vicces volt, mivel Karcsi anyukájától vettem a jegyeket, majd rögtön utána egy Csókosra ültem be, ahol Karcsi volt Ibolya Ede. Lassan eljött a nap, és tanulva az eddigi pódiumokból (főleg Bereczki Zoliéból), elég korán odamentem, hogy minden simán menjen. Még így is volt pár furcsa tapasztalat, elnézést, ha valakit megbántok vele, de én akkor is így láttam. Attól, mert valaki ismeri Karcsit, vagy az anyukáját, vagy ismer valakit, aki ismeri Karcsit, az még nem jogosítja fel arra, hogy nem nézve másokat random beálljon a sorba, vagy a sort kikerülve, a másik oldalról beslisszoljon. Nem konkrét saját tapasztalat, mint mondtam, én odamentem korán, de a saját szememmel láttam, hogy volt olyan lány, aki gondolom még nem volt pódiumon (kérdezte is, hogy ugye ez a Csillárterem bejárata) és nem az ajtóra tapadva állt, majd egy nagyobb csoport mindenféle zavar nélkül beállt elé. Mindezt elkerülvén tanácsolnám az Operettszínháznak, hogy oldják már meg, hogy helyjegyes legyen a pódium is, hogy valaki ne rossz szájízzel üljön be. Főleg a pódium egy olyan dolog, ahová azért megy az ember, mert tényleg a művészre kíváncsi, nem a szerepeire, nem a színpadi jelenlétére, csakis rá. Innentől kezdve a nézők szerintem egyenrangúak, mindenki ugyanazért jött, és nem hiszem, hogy bármilyen protekciónak játszani kéne. Bocsánat, hogy erről ennyit írtam, nem kezdem el mesélni azokat az elejtett félmondatokat, amiket ott közben hallottam, de tényleg néha forgott a gyomrom. Túllendülvén a kellemetlenségeken, megjegyzem köszönet a színháznak, hiszen nem váratták meg az embereket kint, a hidegben, hanem beengedtek minket az előtérbe. Némi várakozás után elfoglalhattuk a helyünket a Csillárteremben, majd hamar kezdődött is a pódium. Sorbanállás közben pont közöttünk ment át Aczél András, aki "egy darab elnézést" kért, majd a pódiumra már egy Karcsis pólóban feszített. A legjobb promóciós ember :D Ugye a pódium úgy is volt beharangozva, hogy klipp premier, 5 klippet láthattunk, melyek az Ez Operett CD dalaihoz készültek. Az Éjjel az omnibusz tetejénnel kezdtünk, Peller Anna és Karcsi a Csókos asszony díszletei között, Rica Maca és Ibolya Ede jelmezében adták elő a dalt, kis változtatásokkal. Karcsi említette is, hogy ezt a klippet már az Önök kértékben, vagy valami hasonló műsorban leadták. A következő klipp a Darumadár fenn az égen volt, ami alapvetően egy nagyon szép, nagyon szomorú dal, de a vizuális élmények miatt gyakorlatilag végigkuncogtuk. A nagy semmi közepén Karcsi kis batyuval a hátán, kalappal, piros ingben, bajuszkával vándorolt, majd megállt és énekelt. Egyrészt az arcát bebarnították, meg hát az a bajusz... Pluszban folyamatosan szúnyogok repkedtek a feje körül, és emlékek rémlettek fel neki, amikben a kedvesére emlékezett (Bordás Barbi). Azok kis jelenetek voltak, ahogy Barbi adott neki kulacsot, megterítette az asztalt, vagy a kemence padkáján ölelték egymást. Valószínűleg másodszorra már nem lenne ennyire vicces, de ott, hirtelenjében nem tudtam másra gondolni. Karcsi elmondta, hogy szúnyoginvázió kellős közepén forgatták a klippet és azok a dögök igaziak a felvételen, valamint össze tudnának vágni egy olyan verziót, ahol Karcsi éneklés helyett csapkodja maga körül a szúnyogokat. Említette, hogy utána volt olyan szúnyogcsípése, ami két hétig megmaradt. A következő klipp a Gerbeaud-dal volt, Bódi Barbival. Nem tudom, hol vették fel, de szerintem a színház valamelyik büféjében vagy termében. Karcsi és Barbi, és a "statiszták" korhű öltözetben voltak, engem Karcsi ruhája a Bajadér-beli jelmezére emlékeztetett. A klipp gyakorlatilag egy kávéházban játszódik, Karcsi és Barbi ülnek az egyik asztalnál, a háttérben pedig különböző életképek láthatóak a többi vendég prezentálásában. A főpincér, Magasházy István például nyakonvágja a pincért, Oláh Tibit, aki előtte belekotnyeleskedett a tortába, de feltűnik Imre Sebastian, Domoszlai Sándor és Kéringer László is. Aczél Andrással egyező véleményem, hogy ez a klipp sikerült a legjobban. Karcsi elmesélte, hogy az ő énektanára Kéringer László a mai napig, és hogy nagyon sokat köszönhet neki, valamint arról is beszélt, hogy milyen közeli a kapcsolat az énektanár és az énekes között. A negyedik klipp megint szomorú volt, az Egy rózsaszál szebben beszél, ez nagyon jó lett szerintem. A klippben Karcsi parasztruhában szerepel, ő énekli el Kukorica Jánosnak (Kökény Pali), hogy Iluska (azt hiszem, Vörös Edit) meghalt. Kökény Pali huszárruhában van, és meghallva a híreket teljesen magába zuhan. Itt is voltak visszatekintős részek, ahogy Karcsi végignézi Iluska és János szerelmes évődését, ahogy néztem a klippet, azt hiszem, Karcsi is szerelmes volt Iluskába. Aztán Karcsit látjuk Iluska sírjánál, ahogy leszakítja a rózsát, majd elteszi és odaadja Jánosnak. Ő maga Iluska piros hajbavaló szalagját teszi el emléknek. Ez a klipp tényleg meghatóra sikerült, nekem nagyon tetszett. Az utolsó pedig a Cintányéros cudar világhoz készült, a Mágnás Miska díszletei között a kórustagokkal és a tánckarral. Karcsi mint Miska, Oszvald Marika pedig mint Marcsa ropták, szerintem nagyon jól sikerült ez is, de kicsit keveselltem Karcsit belőle, túl sok bevágás volt a kórustagokról.

Áttérve a beszélgetésre, hát rengeteg témát érintettünk az este alatt, kezdve a klippek készülésétől, az énektanár szerepén át a turnékig. Volt szó Karcsi korai éveiről, amikor stúdiós volt, hogy nagyon sokszor felvételizett a Színművészetire, de a második forduló után mindig történt valami, amitől már nem volt olyan fontos, hogy felvegyék. Például akkor szerződtették le az Operettszínházhoz, egy másik alkalommal pedig Kero 5 főszerepet ajánlott neki. Mesélt a Színművészetire való bekerüléstől, a felvételi rendszerről, és hogy az első két évben nem játszhatott volna. A vidéki szerepeiről is volt szó, olyanokról is, amikről én még nem hallottam, vagy magát a történetet nem ismertem, szóval nagyon érdekes volt. A turnék kapcsán mondta, hogy kedves kolléganői vásárlásmániákusok, például amikor Litvániában szerepeltek Szendy Szilvivel, már a második évben üres bőrönddel mentek ki, és ott vásároltak, onnét hozta azt a cipőt is, ami éppen a pódiumon rajta volt. Mondta, hogy Szilvi táska és cipőmániás, de Oszvald Marika és Kalocsai Zsuzsa is rögtön a bolhapiac felé indulnak, amint kiérnek valahová. Marika Japánban nyelvtudás nélkül öt percen belül megtudta, hol van a bolhapiac, amikor azt még az idegenvezető sem tudta. Amikor Münchenben karácsonykor a turnén vannak, Karcsi onnét tudja, hogy lassan a turné vége felé közelednek, amikor Marika felhívja azzal, hogy ugye tudja, hogy nagyon szereti, van még hely a bőröndjében? De a CD kapcsán is mesélt a kolléganőiről, mondta, hogy Szilvivel egyszerre jártak az Operett Akadémiára, aztán pedig egyszerre szerződteték le őket, és nagyon mély barátság szövődött köztük, Kalocsai Zsuzsa neki A primadonna, Oszvald Marika pedig Oszvald Marika (és jön, mint az atom, így képtelenség nem felemelni). Fischl Móni kapcsán is az évek óta tartó barátságot emelte ki, és hogy egyszerre indult a pályájuk a színháznál, Maráról pedig azt mondta, hogy őt úgy kell rúgdosni, hogy igen, te tehetséges vagy és színpadra való vagy, mert nem hiszi el magáról. Azt is mesélte, hogy ő látta a Marát a Nemzetiben stúdiósnak, aztán a Színművön a vizsgaelőadásokban, és amikor kiderült, hogy együtt kell játszaniuk, teljesen megidejt, hogy ő A Kékkovács Marával fog egy színpadon állni, de aztán kiderült, hogy Mara is ugyanígy volt vele. Peller Ancsáról is volt szó, őt azért szereti, mert hibbant, és hogy amit Karcsi már úgy érez, hogy nem kéne, mert a nép hülyének fogja nézni, azt Ancsa gondolkodás nélkül megteszi. Alapvetően sokszor említette Karcsi, hogy tart a nagy ripacskodásoktól, nem akar túl sok lenni, és reméli, hogy észreveszi, amikor kiöregedett a táncos-komikus szerepkörből. Sok szó esett a marketingről is, Aczél András gratulált is Karcsinak, hogy milyen jó volt a CD promóciója, mert sok plakáttal találkozott, Karcsi pedig mondta, hogy szerencséje volt az Alexandra kiadóval, aki felvállalta a terjesztést. A további CDk (Ez is Operett illetve Ez nem Operett) az anyagiaktól függnek, Karcsi mondta, hogy ő ilyenre ... szórja el a pénzét. Volt egy nagyon megható része az estének, amikor Aczél András egy rajongói levelet olvasott fel, amiben az állt, egy 9 éves agydaganatos kisfiú Karcsit kérte karácsonyi ajándéknak és egy fellépésen ez teljesült is, a fellépés után pedig Karcsi beszélt is pár szót a fiúval, meg adott dedikálást a CD-re, nem tudván, milyen élettörténettel áll szemben. A levélből értesült róla a fellépés után pár nappal, hogy mi is a helyzet. Miközben Aczél András olvasta a levelet, hát nem csak a nézőtér, de Karcsi is küzködött a könnyeivel, túl a bohóckodásokon ezen a ponton éreztem azt a ritka érzést, hogy milyen fontos is a művészet, hogy emberek életét teheti könnyebbé, feledtetheti el a gondjaikat és milyen nagy felelőssége van a művészeknek.

Az este persze nem múlhatott el éneklés nélkül, Karcsi Ez nem Operett estet tartott, volt a Szerelem himnusza, a Cherbourgi esernyőkből az Ezer évig várok rád, Love Story. Énekelt egy Frank Wildhorn számot is, ami alapvetően karácsonyi dal, és Karcsi a napokban a próbák alatt írt rá egy magyar szöveget, ezt kaptuk karácsonyi ajándéknak. Mondta, hogy eddig ez a harmadik dalszövegfordítása, volt egy Rebecca átirata, amit a Peller Károly showhoz csinált Annának, de azt a színház nem engedte, mert akkoriban derült ki, hogy a Rebeccát bemutatja a színház és lesz egy Müller Péteres fordítás, így az a fiókban maradt. A második pedig a Te rongyos élet német eredetijének a szöveghűbb fordítása. Volt még Nincs szépség a Földön is, hiszen hamarosan Karcsi kiutazik Münchenbe Szépség turnéra, ahol Gastont és Szörnyeteget is fog játszani. Mi magyarul kértük a dalt, valószínűleg a sok német nyelvű próba miatt Karcsi picit belebakizott, de így is csodálatos volt. Igazából amikor megtudtam, hogy Karcsi megkapta a szerepet, el sem tudtam képzelni, hogy milyen Szörnyeteg lehet, de most már tudom, hogy tökéletes. Teljesen felkeltette az érdeklődésem és nagyon szívesen megnézném vele a darabot itt, Pesten is.

Nagyjából ennyi jutott eszembe így utólag, de biztos rengeteg mindent kihagytam. A pódium legvégén volt egy Hogyan készült film a klippekről, ami inkább a Bakik címet viselhetné, volt több bevágás Karcsi szúnyogírtásáról, illetve a puszta kellős közepén való bandukolásáról (Meddig menjek el?), de volt olyan is, hogy Karcsi leejtette a rózsát, amit Kökény Palinak akart épp odaadni. Többször visszajátszották azt is, amikor Karcsit Anna a felborított pad mögé belöki és rámászik az omnibusz klippben, Karcsi egyszer például felkiáltott, hogy: Te állat!. Bordás Barbival is jól elvoltak, néha nem sikerült Barbinak rendesen ráülnie Karcsi térdére, vagy két felvétel között viccelődtek. Azt is bevágták, amikor Karcsi az Iluska sírjáról leszakított rózsa szárát próbálta levágni, először kézzel, majd foggal, jobbra-balra csavargatva, végül előkapott a mellénye zsebéből egy bicskát. Nagyon jó zárása volt az estének. Az est végén én beszereztem a 2011-es Karcsi-naptárat (hozzá kell tennem, az egyik képen, ahol A bagoly és a cicababa egyik képe van, elírták a rendező, Szabó P. Szilveszter nevét Szapó P. Szilveszterre) és dedikáltattam is. Köszönet Karcsinak a csodálatos, sírós-nevetős estéét, nagyon hiányzott már egy ilyen a lelkemnek és most egy jó ideig boldog mosollyal az arcomon fogok járni-kelni, hála neki :)