Szépség és a Szörnyeteg - másodszor

Nemrég írtam a szeptemberi Szépség előadásról, ami olyannyira a szívembe lopta magát, hogy rögtön intéztem novemberre az újabb jegyeket, mert ezt látnom kellett közelről, újra. A jegyvásárlás megint egy vicc volt, belógtam a reggeli szervetlen kémia előadásom, álltam egy jó órát a Nagymező utcában, majd bejutva a szervezésre egy általam még nem látott pasi asztalához kerülve adtam le a rendelést. Itt megfogadtam, hogy ha tehetem, csak hozzá járok innentől. Annyira jó jegyeket adott, nem kellett külön könyörögnöm, hogy földszint, első pár sor közepe, hanem egyszer elmondtam az elején, és mindenhová baromi jókat adott. Lili bárónőre szerzett nekem első soros jegyeket, középre. Szóval innen is óriási köszönet neki és vegyen minden jegyeladó példát róla, nagyon jól esett, nem ehhez szoktam. Aztán utóbb kiderült, a szereposztásokba is beletrafáltam, de ezt majd az adott darab után részletezem, nem iszok előre a medve bőrére :) Tehát, Szépség. Tegnap elég hamar odaértünk, 6 körül már a Mozsár utcában sétáltunk. Találkoztunk Kékkovács Marával, aki épp a színház felé igyekezett, de ott volt Bálint Ádám és Petridisz Hrisztosz is, akik a délutáni előadásról jöttek kifelé. Apró félelem azért volt bennem, mert nem láttam sehol Szilveszter kocsiját, és ez azért alapvetően ijesztő, de a táblán az ő neve szerepelt. Rögtön megalapozta az estémet egy nő, aki a lányának ecsetelte a táblát nézve, hogy nem tudni, ki fog játszani, mert mindkét név szerepel. Persze, aki nem jár olyan sűrűn színházba, nem tudhatja, hogy a délutáni és esti szereposztás van kint. Bementünk, majd egy elég vicces anomáliára bukkantunk, ugyanis mi a második sor közepe felé ültünk és hallottuk, hogy a harmadik sornál valami gubanc van. Kiderült, hogy a sorban lévő 36 szék nem úgy van számozva, hogy jobbról 18, balról 18, hanem jobbról 19, balról 17. Akik pont a felezőnél ültek, megijedtek, hogy nem egymás mellé szól a helyük, de aztán a jegyültető néni eloszlatta aggodalmaikat. Aztán lassan elindult az előadás, bár nekem volt egy kis hiányérzetem, ugyanis Makláry karmesterünk nem dugta ki a fejét az elején meghajolni, és így taps nélkül indult mindkét felvonás. Ezen azért elég hamar túltettem magam, és maradéktalanul élveztem az előadást. A történetet nem szeretném ecsetelni, úgyis szinte mindenki látta a Disney mesét, vagy legalább ismeri a történetet. Inkább azt mondanám el, mi volt más, így közelről nézve és a színészek hogy tetszettek. Alapvetően kevés jelenetnél éreztem magam máshogy, mint amikor messzebbről néztem, de sajnos akkor mindig rosszabbul. Az első ilyen az első felvonásban a farkasok megjelenése volt. Messziről nézve hát konkrétan megijedtem, és para volt, mert annyira jól mozogtak a táncosok, most viszont közelről láttam a műszemüket, és volt valami baljóslatú a dologban, de nem volt félelmetes a számomra. Inkább izgalmas volt, hogy tényleg az első sorok közvetlen közelében mászkáltak. A másik ilyen jelenet az átváltozás volt, ugyanis amíg messziről láttam, elállt a szavam, döbbenten ültem a könnyeimmel küszködve és teljesen taccsra vágott, így meg végig azon izgultam, hogy működjön a technika, kíváncsi voltam, hogy hogyan csinálják, és a végén nem az a mesés, úr isten, most változott át herceggé érzésem volt, hanem inkább egy úr isten, most tette ki a szívét-lelkét a színpadra. A darab alatt is sokkal jobban kijött a jelmez mögül az ember, mondjuk szerintem most Szilveszter is sokkal felszabadultabban játszott, mókázott és az elején sem volt olyan rémisztő, mint anno, ahogy emlékeztem. Tehát ezek a jelenetek voltak nekem másmilyenek. És most áttérnék a színészekre.
A szereposztás nem sokban tért el az előző alkalomtól - Szörnyetegünk Szabó P. Szilveszter, Belle Kékkovács Mara, Gaston Peller Károly, Lefou Oláh Tibor, Maurice Csuha Lajos, Teamama Náray Erika, Perc úr Földes Tamás, Lángőr Csonka András, D'arque György-Rózsa Sándor, Madame de La Nagy Komód Siménfalvy Ágota, Babette Vágó Zsuzsi. Nem tudom, hogy sikerült újra egy Szilveszteres Szépségbe beletrafálnom, úgy tűnik, a receptoraim már jeleznek. Lefou mindkét alkalommal Oláh Tibor volt, szóval most már érdekelne Sánta Laci is a szerepben, főleg mert a Bajadér alapján Laci tud valami pluszt hozzáadni a szerephez, ami Tibornak nem mindig megy. Persze Tibor is korrekt volt, nekem tetszik, ahogy a szólóját énekli és alapvetően olyan manós, jól játsza azt is, ahol fejbekólintják. Csuha Lajos nekem a szívemcsücske, imádom a stílusát. Rómeóban egyik kedvenc jelenetem, amikor Páriszt győzködi, hogy korai még Júliát feleségül kérni. Itt is nagyon szeretnivaló, és én eddig amiben csak láttam, hiteles volt. Szeretem a hangját is és szerintem nagyon tehetséges, jó lenne valami nagyobb szerepben is látni. Siménfalvy Ágota is nagyon jó volt, felvételről láttam Dénes Judittal is, de Ágotát én alapvetően a Charity óta imádom és ezt az aprócska, de nagyon vicces szerepet is remekül alakítja. Azért ha még lehetne, Polyák Lillára kíváncsi lennék, de azt hiszem, erről már lemondhatok. Vágó Zsuzsi szintén remekelt, én jobban szeretem őt Babette-nek, mint Juditot, ő valahogyan cserfesebb és ártatlanabb, mint Judit. Elsőnek nagyon helyesen évődött Bálint Ádámmal, de most nem volt nagyon partnere. Csonka András Ádám után elég nagy csalódás volt. Valószínűleg ha elsőnek vele látom, tetszett volna, de így... Ádám teljesen magáévá tette ezt a szerepet, brillírozott benne, de Pici sok helyen bénázott. Egyrészt volt egy bakija is, amikor Zsuzsival kellett volna veszekednie, hogy kivel csalták meg egymást, Zsuzsi elindította, hogy Simone?, de Pici nem kontrázott rá egy pasinévvel, hanem a Simone-t ismételgette. Szegény Zsuzsi kicsit ki is esett a szerepből, de ügyesen megoldották, csak hát hiányzott a poén a végéről. Az első Szépség után nekem az a benyomásom volt, hogy a Lángőr viszi a hátán a darabot, hát most azt kell mondjam, nem, Perc úr viszi a hátán. Valószínűleg azért, mert Földes Tamás egyszerűen remekelt. Petridisz Hrisztosz is nagyon jó volt, itt nem volt olyan elütés a két alakítás között, mint Ádám és Pici esetében, de Dzsoni olyan pluszt adott ehhez a szerephez, ami azért egy picit emelt az alakításán. Soha nem felejtem el azt a jelenetet, amikor a Szörnyeteg elküldi Perc urat Belle-ért, mert vacsoraidő van, majd Szörnyünk beleolvadva a környezetbe Perc úr háta mögött settenkedik és hamis biztonságérzetbe ringatja őt, majd jól ráijeszt. Annyira látszott, hogy Szilveszter és Dzsoni teljesen összeszokottan játszanak, nagyon helyesek voltak. D'arque, az elmegyógyász igaz, hogy elég kis szerep, de annyira jó dala van, hogy egyszerűen imádom. Pálfalvy Attila és György-Rózsa Sándor is nagyon jól alakítja, nekem semmilyen hiányérzetem nem volt egyikük után sem, de Sándor jelmeze nekem jobban tetszik. Olyan elálló haja van, hogyha nem elmegyógyász lenne, azt mondanám, őrült vegyész. Istenien néz ki. Náray Erika is nagyon jó Teamama volt, nekem Verocs kicsit anyáskodóbb, házias lélek, Erikából meg azért kibújt a humoros énje. Többször megcsodálhattam, ahogy a jelmezével nehézkesen közelekedett a lépcsőkön, de egyébként nagyon jó volt. Hangilag egyértelműen jobban tetszett, mint Verocs, de ez csak azért van, mert Erika hangjáért odáig meg vissza vagyok. És most áttérnék a szerelmi háromszögre :) Újra Peller Karcsit láthattam Gastonnak, aminek egyrészt örülök, mert imádom Karcsit, másrészt bánkódom, mert Németh Attilát eddig egyedül Verona hercegeként sikerült elcsípnem, akkor is Szilveszterrel játszott és a Verona alatt sem őt néztem... Karcsi a debütálása óta egyértelműen fejlődött, kezd kibontakozni a szerepben, jó látni a fejlődését. Egyre jobban elviszi a figurát a humoros, szerethető felé, amit én csak támogatni tudok. Még a Bolond-szigetnél sem tudtam rá haragudni, mert annyira jó az a dal, és mellé pontosan olyan vigyor ült a fején, mint amikor teljesen elszállva operettet táncol. Azért amikor Szilvesztert döfködte egy bicskával, meg amikor legurította a lépcsőn, azért már kezdtem megorrolni rá, de akkor meg óriásit csattanva ért földet, és persze, hogy megint aggódni kezdtem, olyan hiteles volt. Nem is vettem észre egyébként, hogy Karcsi ennyit mászkál ki a zenekari árok elé, nagyon jó volt ilyen sokszor közelről látni. Kékkovács Mara is nagyon tetszett nekem, musicalesen énekelt, jó volt hallgatni és színészileg nekem jobban is tetszett picit, mint Betti. Betti nekem sokkal kíváncsibb, meggondolatlanabb, szerintem Belle karakterét Mara jobban megfogta.
És most jön a hosszas ömlengés Szilveszterről, ami már lassan elmaradhatatlan. Kíváncsi leszek, mikor fogok oda eljutni, hogy valami rosszat írjak róla. Egyenlőre ez a veszély nem áll fent, mert egyszerűen csodálatos volt. Az előző előadáshoz képest sokkal emberibb volt, egyáltalán nem volt rémisztő, nem hörgött olyan sokat és sokkal több vicces jelenete is volt. Az előző előadásból az a jelenet maradt meg nekem, amikor megéreztem benne az embert, amikor vacsorázni hívja Belle-t, és mondja, hogy makacs. Azt egy olyan aranyos, lemondó hangsúllyal mondta, hogy onnantól már nem lehetett megijedni a hörgésétől. Most az elejétől kezdve mondott úgy mondatokat, hogy a végére elfogyott a levegője és egy elvékonyodó cincogás lett belőle. Emberi pillanatai között volt az is, amikor fellengzősen a lépcsőnek dőlve, keresztbetett lábbal, hányavetien állt. Kicsit vicces volt így látni őt :) A vacsoránál is kitett magáért, elhajlította a kanalat, majd a tányért az arcához téve teljesen hátradőlt. Közben láttam, hogy mindezt Gabi a háttérből félrefordított fejjel figyelte :) Aztán persze Szilveszter alig tudta levenni az arcáról a tányért. Nagyon helyes jelenet volt. Ami még feltűnt nekem, hogy amikor a Szörnyeteg szabadon engedi Belle-t, Szilveszter az utolsó Menjen! felkiáltás végét elnyújtja, mint egy vonyító kutya vagy farkas. Újra előtör belőle a szörny, visszatér az az énje és erre tegnap jöttem rá, hogy milyen szép íve van a szerepnek. Aztán... hát az átváltozás, mi más. Így közelről nézve még letaglózóbb, mint messziről, persze máshogyan. Így láttam, hogy Szilveszter leveszi magáról a ruhát meg a maszkot, aztán már emberi mivoltában forgott azon a furcsa keréken. Kicsit megtörve a hangulatot, eszembejutott, hogy mindenki annyira szépen néz ki, egyedül a herceg olyan, mint a mosott szar, úgy le van izzadva és kikészülve. Persze ez magyarázható azzal, hogy most változott át szörnyetegből, de azért nekem ott volt az a gondolat, hogy hogy nem sül meg szegény abban a jelmezben. Nagyon szépen, kecsesen megérkezett a zenekari árok elé, majd megint kitartotta azt a gyönyörű hangot, ami így testközelből sokkal nagyobbat szólt és megint végem volt. Olyan erőt lehetett abban érezni, hogy teljesen megremegtem és eljött a várva-várt katarzis. Aztán azon az igazi, Szilveszteres hangon közölte Belle-el, hogy újra ember és annyira jó volt őket látni. A fináléban persze mindenki csodaszép volt, Szilveszter is összeszedte magát és hercegien nézett ki az arany összeállításban. Feltűnt, hogy Csonka Pici alig akarta abbahagyni a tapsolást, ami a hercegi párnak járt. Aztán a meghajolásnál meg Karcsi átnyúlt Picin és megszorongatta Szilveszter kezét. Kaptunk pár hercegi mosolyt, sőt, nevetést és hát így volt kerek ez az este. Persze állótaps nem volt a sok gyerkőc miatt, sőt, most a hujjogás sem volt annyira jellemző, a hercegi pár, Lángőr és Perc úr kapott pár hangeffektet, ami jó is volt így. Engem általában zavar, amikor mondjuk egy operettnél a primadonna-bonviván páros nem kap akkora áradatot, mint a szubrett-táncos-komikus pár, csak azért, mert szubrették látványosabb színpadi jelenléttel vannak. A tegnapi taps megérdemelt volt. Szóval tényleg szuper este volt és innen is köszönöm minden színésznek a felejthetetlen élményt.