Voltam a Kriminalexpo idei egyik előadásán a Hadtörténei Múzeumban, mivel az érdekes témán túl a meghívott vendégek között szerepelt Szabó P. Szilveszter neve. Ez nekem már elég volt arra, hogy egy egyetemi előadásomat ellógva felmenjek a Várba egyik barátnőmmel. Fent kis keresgélés után sikerült megtalálnunk, hogy melyik bejáraton kell bemenni, meg bent is merre, aztán amikor már irányban voltunk, bele is futottunk egy asztalkába, ahol az Operettszínházba lehetett jegyeket venni (aznap kezdődött a jegyárusítás januárra és februárra). Ruhatár meg hasonló körök után a terem előtt várakoztunk, mert nem volt vége az előző előadásnak, majd sikeresen bejutottunk, sikerült az első sorba helyet szereznünk. A várakozás alatt majdnem fulladásos halált sikerült produkálnom, mert miután leültünk, kirakták a névtáblákat, és hozzánk 2 méterre rakták, a sor szélére Szilveszterét. Azonban elég kicsi teremről volt szó, és viszonylag nagy volt az érdeklődés, úgyhogy beoperáltak még egy sort elölre, bár ez az én kilátásomat nem zavarta. Még a fellépők mögé is kerültek székek, így Szilveszternek úgy kellett behajtogatnia magát a helyére, alig fértek el. Mivel a szombati Menyasszonytáncra van jegyem, így félve hallottam, hogy Szilveszter bizony köhécselt néha, elég hurutosan meg úgy tűnt, elég rosszul van, úgy masszírozta az orrnyergét, mintha fájna a feje. Egyszer le is hajtotta a fejét az asztalra. Szóval kicsit félek, bár mindenképp jobban nézett ki, mint Béres Attila, akinek a keze ügyében zsebkendő volt, fújta az orrát, kiverte a veríték, szóval biztos beteg volt. Jobbulást nekik, biztos nem élvezetes betegen sem fellépni, sem premiert játszani, sem rendezni.
Maga a beszélgetés eléggé furcsán kezdődött, mivel egy rövid tájékoztató után Kero rögtön magához ragadta a szót és hosszú monológba bocsátkozott bűnről és bűnhődésről, főleg művészeti példákon keresztül. Szóba került a Koldusopera, azon belül az, hogy Bicska Maxi, aki alapvetően egy bűnöző és elég impozáns bűnlajstrommal rendelkezik, a pozitív hős. A Mario és a varázslót is megemlítette, kiemelve, hogy Szilveszter fogja játszani Cipollát, és arról beszélt, hogy Cipolla másképp manipulálja az embereket, akiket bábokként rángat, mint magát Mariót, akire az érzésein keresztül hat. A szó ezután Béres Attilához került, aki szintén hosszan beszélt színházi példákról, a Rebeccát is említette, mi szerint Maximot, aki elkövetett egy gyilkosságot, lelőtte a feleségét, mégis felmentenek, mert nem is akarják elítélni, mivel szánják, azért, ami vele történt. Még az elején sikerült úgy megszólítania Szilvesztert és Szinetár Dórát, hogy kolléganőim, ami nem kis derültséget okozott, Szilveszter is ámult meg mosolygott. Az egyik ügyész ezek után úgy reagált erre, hogy ők nem mindig tudják a bűnösöket elítélni, mert nem tudják rájuk bizonyítani a tettet. Szinetár Dóra jegyezte meg utána, hogy Béres Attila arról beszélt, ha az emberek nézve az előadást, felmentik a bűnöst, annak ellenére, hogy elkövette a bűnt, míg amiről az ügyész beszélt, az a szakmai tehetetlenség. Egy magyartanár is beszélt, aki az Agatha Christie könyveket hozta fel példának, mégpedig hogy Miss Marple milyen könyvet hord magával mindig - egy régi útmutatót arra vonatkozóan, milyen tettek meglépésével lesz valaki jó ember, ami neki egy iránymutató a sok külső hatás között. Ő mondta azt is, hogy egymagunkban nem tudunk bűnözni, kell hozzá egy környezet, ami elítéli a tettet és bűnnek kiáltja ki. Egy csomó perről is beszéltek, az egyik bíró viccelt is, hogy néhány annyira nagy közérdeklődésnek örvendett, hogy ingyen jegyeket kellett osztogatniuk és hogy a tárgyalóteremben mindig csak a premier van. Erre reagálták a színészek, főleg Szilveszter, hogy ez náluk sincs másként, hiszen minden előadás más. Szilveszter belefogott fejtegetni a Halál szerepét, végül kicsit belebonyolódott, de nagyjából azt mondta, hogy jelenleg vissza tud nézni az 1996-os Halálra, vagy a 2002-es Halálra és látja a fejlődést, az eltéréseket és folyamatosan gyűlnek a tapasztalatai. Dóri a Miss Saigonról beszélt, mert az volt az egyetlen darab, ahol embert kellett ölnie - Szilveszter meg is ijedt, amikor Dóri kicsit késve mondta, hogy embert ölt... a színpadon, már húzta arrébb a székét. Szintén Szilveszter még a Rebecca kapcsán említette, hogy vannak PR-bűnösök, akiket felmentenek, mert gazdagok és vannak a kisemberek. Újabb derültséget az okozott, amikor a bíró megjegyezte, hogy az egyik ügyének az utolsó tárgyalása aznap lesz, amikor Stohl András pere, szóval nem fognak oda jegyet osztogatni, mire általános nevetés volt a válasz, bár első körben Szilveszter és Dóri egy emberként fejelték le az asztalt szó szerint. Beszéltek arról is, hogy a bűnösök sokszor már várják a katarzist és az egész ügy végét, ezért nem szólnak sokszor az utolsó szó jogán, illetve ezért van, hogy bevallják a bűnüket. A magyartanár még beszélt arról, mit lehet tanulni a tinédzserektől, például hogy semmi sem olyan fontos akkor, mert hétfőn szerelmes lesz, kedden szakít, hétvégén meg buli, erre Béres Attilának sikerült benyögnie, hogy szerdán meg tavasz lesz. Egyik ügyész is mesélt egy történetet, mi szerint egy munkás ember reggel megkérdezte a feleségét, hogy mi lesz a vacsora, mire ő mondta, hogy babgulyás. Mikor hazaért a munkából az ember, kérdezte, hol a vacsora, a feleség pedig válaszolta, hogy nem főzött. Erre a férfi úgy megütötte a feleségét, hogy annak betört az orra. Az ügyész hozzáfűznivalója az volt, hogy igen, ez valóban bűn, de az ő felettese azt mondta, végülis jogos volt, hiszen megegyeztek valamiben. Egy másik ügyész mondta, hogy azért ez nem módja a konfilktusok kezelésének, meg megjegyezte, hogy óvatosan, mert a nézők között többségben voltak a nők. Szilveszter is szóhoz jutott, leszögezte, hogy ő még nem ütött meg nőt, illetve megejtett egy Vackori kiszólást a szerep mögül, konkrétan közölte a közönséggel, hogy telefonáljanak haza, mert most itt ülnek és nem tudnak vacsorát főzni. Közben volt egy érdekes szófordulata, miszerint eltört az orrcsontja, amikor pedig a gyilkosságokról beszéltek, úgy fogalmazott, a darab ólom behatolt a halántéklebenyen. Nem hiába lett majdnem orvos :) Valamint azt is megjegyezte, hogyha az ő szeretteivel történne valami hasonló, mint amilyen esetekről beszélgettek, valószínűleg úgy reagálna, mint ahogyan a Rómeó és Júliában. Az is kiderült, hogy Szilveszter eléggé otthon van a filmek világában, legalábbis amilyen filmes példákat hoztak, mindhez hozzá tudott szólni, Dóri meg is jegyezte, hogy majd Szilveszter vagy Attila megmondja a címét annak, amiről épp mesélt.
Hála annak, hogy tényleg gyakorlatilag 2 méterre ültem Szilvesztertől, a figyelmem sokszor rá terelődött úgy is, hogy nem beszélt olyan sokat. Többször összesúgtak Attilával és Dórival, amit mi, nézők nem hallottunk, illetve amikor arról volt szó, hogy a bulvárt olvasók mire kíváncsiak, a szokásos ötleteken túl (szex, botrány, per, stb.) Szilveszter jegyezte meg halkan, hogy munka? Aztán az is feltűnt, mikor hadonászott, hogy a jobb kezén a kisujjának az utolsó ujjperce olyan, mintha már eltörte volna. Szintén külön mese volt, mikor ivott, mivel miután elfogyott a szénsavmentes ásványvíz, a szénsavasat felrázogatta, meg lazítgatta a kupakot, mielőtt kiöntötte, aztán picit mellé is ment. A beszélgetés alatt sok mosolyt, sőt nevetést is kaptunk, főleg az ügyészek viccesebb beszólásain derült jókat. Az is feltűnt, hogy néha kicsit idegesen tekergette a jegygyűrűjét az ujján, kvázi pótcselekvéstként, meg néha a körmét is rágta, azt nem tudtam eldönteni, hogy feszkóból vagy mert beszakadt a körme. A beszélgetés végén kérdezték, hogy van-e a nézők részéről hozzászólás és az egyik néző megdícsérte a Rebecca végi jelenetet, amikor Maxim az utolsó pillanatban hátrafordul egy kicsit bizonytalan tekintettel, így hagyva nyitva a kérdést, hogy valóban boldogok lesznek-e. Szilveszter rögtön ugrott, hogy az színészi teljesítmény, a rendezőnek semmi köze hozzá, Béres Attila meg bizonygatni kezdte hogy nem, ő már az elején kitalálta ezt a jelenetet. Végül Dóri jegyezte meg halkan, hogy kivel látta a hölgy, mire Szilveszter lepisszegte. Úgyhogy maga a beszélgetés is nagyon érdekes volt, és azon belül nekem, egy Szilveszter-rajongónak igazi csemege. Jó dolog, hogy színészként érdekli másokat a véleménye. Nagyjából ennyit sikerült utólag felidéznem a délutánból, igazán jó emlékekkel gazdagodtam. Még, még sok ilyent :)
Maga a beszélgetés eléggé furcsán kezdődött, mivel egy rövid tájékoztató után Kero rögtön magához ragadta a szót és hosszú monológba bocsátkozott bűnről és bűnhődésről, főleg művészeti példákon keresztül. Szóba került a Koldusopera, azon belül az, hogy Bicska Maxi, aki alapvetően egy bűnöző és elég impozáns bűnlajstrommal rendelkezik, a pozitív hős. A Mario és a varázslót is megemlítette, kiemelve, hogy Szilveszter fogja játszani Cipollát, és arról beszélt, hogy Cipolla másképp manipulálja az embereket, akiket bábokként rángat, mint magát Mariót, akire az érzésein keresztül hat. A szó ezután Béres Attilához került, aki szintén hosszan beszélt színházi példákról, a Rebeccát is említette, mi szerint Maximot, aki elkövetett egy gyilkosságot, lelőtte a feleségét, mégis felmentenek, mert nem is akarják elítélni, mivel szánják, azért, ami vele történt. Még az elején sikerült úgy megszólítania Szilvesztert és Szinetár Dórát, hogy kolléganőim, ami nem kis derültséget okozott, Szilveszter is ámult meg mosolygott. Az egyik ügyész ezek után úgy reagált erre, hogy ők nem mindig tudják a bűnösöket elítélni, mert nem tudják rájuk bizonyítani a tettet. Szinetár Dóra jegyezte meg utána, hogy Béres Attila arról beszélt, ha az emberek nézve az előadást, felmentik a bűnöst, annak ellenére, hogy elkövette a bűnt, míg amiről az ügyész beszélt, az a szakmai tehetetlenség. Egy magyartanár is beszélt, aki az Agatha Christie könyveket hozta fel példának, mégpedig hogy Miss Marple milyen könyvet hord magával mindig - egy régi útmutatót arra vonatkozóan, milyen tettek meglépésével lesz valaki jó ember, ami neki egy iránymutató a sok külső hatás között. Ő mondta azt is, hogy egymagunkban nem tudunk bűnözni, kell hozzá egy környezet, ami elítéli a tettet és bűnnek kiáltja ki. Egy csomó perről is beszéltek, az egyik bíró viccelt is, hogy néhány annyira nagy közérdeklődésnek örvendett, hogy ingyen jegyeket kellett osztogatniuk és hogy a tárgyalóteremben mindig csak a premier van. Erre reagálták a színészek, főleg Szilveszter, hogy ez náluk sincs másként, hiszen minden előadás más. Szilveszter belefogott fejtegetni a Halál szerepét, végül kicsit belebonyolódott, de nagyjából azt mondta, hogy jelenleg vissza tud nézni az 1996-os Halálra, vagy a 2002-es Halálra és látja a fejlődést, az eltéréseket és folyamatosan gyűlnek a tapasztalatai. Dóri a Miss Saigonról beszélt, mert az volt az egyetlen darab, ahol embert kellett ölnie - Szilveszter meg is ijedt, amikor Dóri kicsit késve mondta, hogy embert ölt... a színpadon, már húzta arrébb a székét. Szintén Szilveszter még a Rebecca kapcsán említette, hogy vannak PR-bűnösök, akiket felmentenek, mert gazdagok és vannak a kisemberek. Újabb derültséget az okozott, amikor a bíró megjegyezte, hogy az egyik ügyének az utolsó tárgyalása aznap lesz, amikor Stohl András pere, szóval nem fognak oda jegyet osztogatni, mire általános nevetés volt a válasz, bár első körben Szilveszter és Dóri egy emberként fejelték le az asztalt szó szerint. Beszéltek arról is, hogy a bűnösök sokszor már várják a katarzist és az egész ügy végét, ezért nem szólnak sokszor az utolsó szó jogán, illetve ezért van, hogy bevallják a bűnüket. A magyartanár még beszélt arról, mit lehet tanulni a tinédzserektől, például hogy semmi sem olyan fontos akkor, mert hétfőn szerelmes lesz, kedden szakít, hétvégén meg buli, erre Béres Attilának sikerült benyögnie, hogy szerdán meg tavasz lesz. Egyik ügyész is mesélt egy történetet, mi szerint egy munkás ember reggel megkérdezte a feleségét, hogy mi lesz a vacsora, mire ő mondta, hogy babgulyás. Mikor hazaért a munkából az ember, kérdezte, hol a vacsora, a feleség pedig válaszolta, hogy nem főzött. Erre a férfi úgy megütötte a feleségét, hogy annak betört az orra. Az ügyész hozzáfűznivalója az volt, hogy igen, ez valóban bűn, de az ő felettese azt mondta, végülis jogos volt, hiszen megegyeztek valamiben. Egy másik ügyész mondta, hogy azért ez nem módja a konfilktusok kezelésének, meg megjegyezte, hogy óvatosan, mert a nézők között többségben voltak a nők. Szilveszter is szóhoz jutott, leszögezte, hogy ő még nem ütött meg nőt, illetve megejtett egy Vackori kiszólást a szerep mögül, konkrétan közölte a közönséggel, hogy telefonáljanak haza, mert most itt ülnek és nem tudnak vacsorát főzni. Közben volt egy érdekes szófordulata, miszerint eltört az orrcsontja, amikor pedig a gyilkosságokról beszéltek, úgy fogalmazott, a darab ólom behatolt a halántéklebenyen. Nem hiába lett majdnem orvos :) Valamint azt is megjegyezte, hogyha az ő szeretteivel történne valami hasonló, mint amilyen esetekről beszélgettek, valószínűleg úgy reagálna, mint ahogyan a Rómeó és Júliában. Az is kiderült, hogy Szilveszter eléggé otthon van a filmek világában, legalábbis amilyen filmes példákat hoztak, mindhez hozzá tudott szólni, Dóri meg is jegyezte, hogy majd Szilveszter vagy Attila megmondja a címét annak, amiről épp mesélt.
Hála annak, hogy tényleg gyakorlatilag 2 méterre ültem Szilvesztertől, a figyelmem sokszor rá terelődött úgy is, hogy nem beszélt olyan sokat. Többször összesúgtak Attilával és Dórival, amit mi, nézők nem hallottunk, illetve amikor arról volt szó, hogy a bulvárt olvasók mire kíváncsiak, a szokásos ötleteken túl (szex, botrány, per, stb.) Szilveszter jegyezte meg halkan, hogy munka? Aztán az is feltűnt, mikor hadonászott, hogy a jobb kezén a kisujjának az utolsó ujjperce olyan, mintha már eltörte volna. Szintén külön mese volt, mikor ivott, mivel miután elfogyott a szénsavmentes ásványvíz, a szénsavasat felrázogatta, meg lazítgatta a kupakot, mielőtt kiöntötte, aztán picit mellé is ment. A beszélgetés alatt sok mosolyt, sőt nevetést is kaptunk, főleg az ügyészek viccesebb beszólásain derült jókat. Az is feltűnt, hogy néha kicsit idegesen tekergette a jegygyűrűjét az ujján, kvázi pótcselekvéstként, meg néha a körmét is rágta, azt nem tudtam eldönteni, hogy feszkóból vagy mert beszakadt a körme. A beszélgetés végén kérdezték, hogy van-e a nézők részéről hozzászólás és az egyik néző megdícsérte a Rebecca végi jelenetet, amikor Maxim az utolsó pillanatban hátrafordul egy kicsit bizonytalan tekintettel, így hagyva nyitva a kérdést, hogy valóban boldogok lesznek-e. Szilveszter rögtön ugrott, hogy az színészi teljesítmény, a rendezőnek semmi köze hozzá, Béres Attila meg bizonygatni kezdte hogy nem, ő már az elején kitalálta ezt a jelenetet. Végül Dóri jegyezte meg halkan, hogy kivel látta a hölgy, mire Szilveszter lepisszegte. Úgyhogy maga a beszélgetés is nagyon érdekes volt, és azon belül nekem, egy Szilveszter-rajongónak igazi csemege. Jó dolog, hogy színészként érdekli másokat a véleménye. Nagyjából ennyit sikerült utólag felidéznem a délutánból, igazán jó emlékekkel gazdagodtam. Még, még sok ilyent :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése