Dolhai Attila karácsonyi koncert

Tegnap volt szerencsém végre, élőben, színesen, szagosan látni Dolhai Attilát, egy igen kellemes koncert keretein belül. Aki picit is ismeri a színházazásaimat, azt tudja, hogy annak ellenére, mennyi előadást láttam már, valahogy Attila elkerülte akkor a színházat. Eddig összesen egy Huszka Gálán, egy Elisabethben, egy Rómeóban és egy Bajadérban láttam, ami azért nem elhanyagolható, de esélyem lett volna a Csókosra, Szentivánéji álomra, Lilire, szóval sokszor jártam úgy, hogy láthattam volna, de akkor nem szerepelt. Engem ez annyira nem is bántott, úgy voltam vele, ha már a váltóját láttam, és legközelebb újra próbálkozom, maximum eladom a jegyet, ha megint leváltják, két éve úgyis kaptam tőle egy autogramot meg van egy közös képem, most mit akarjak többet, de anyát nagyon bántotta, mert neki nagy favoritja Attila. A jegyvásárlás is kalandosra sikerült, mert kedves Operettszínház véletlen sem a szokásos jegyárusítás kezdetekor tette fel ezt a koncertet, hanem pont valamikor hónap közepén, én meg azért nem tehetem meg, hogy bármikor ellógjak az egyetemről sorbaállni a Nagymezőben. Úgy voltam vele, hát akkor ezt kihagyjuk. A jegyárusítás napján délután már csak a 13. sorba volt középre jegy, szóval méginkább elhatároztam, hogy kibírjuk a karácsonyt Attila nélkül. Aztán megemlítettem anyának, hogy lesz egy ilyen, és láss csodát, ő, aki alapvetően már csömört kap a színháztól, mondta, hogy próbáljak már jegyet szerezni. Szerencsére fórumokat böngészve sikerült is a 6. sorba keríteni két jegyet, szóval egészen boldog voltam. Pár nap múlva persze érezett a hír, hogy a nagy érdeklődés miatt Attila két koncertet is ad, de addigra megvoltak a jegyek, úgyhogy nem akartam vacilálni, maradt minden a régiben. Így vágtunk neki a tegnap estének. A rossz útviszonyok miatt időben elindultunk, nehogy késsünk, hát persze most minden jármű azonnal jött és 6 órakkor már a főbejáratnál álltunk. Itt említeném meg a színház egyik eléggé borzalmas hibáját, ugyanis olyan szintű tömeg próbálta magát bepréselni a kicsi előtérbe a hideg elől, hogy úgy éreztem magam, mintha valami kínai piacon akarnék keresztülvágni a népen. Amikor végre beengedtek minket az Operett shoppig, akkor meg hirtelen megindultak az emberek, és mint valami leárazáson, vetették rá magukat az ajándéknak szánt, Attila képével díszített bögrékre. Komolyan, néha olyan szinten kell csalódnom az emberekben, hogy az valami szörnyű. Eljönnek, elvileg mert kultúrálódni szeretnének, meg szeretik Attilát, de más embert nem nézve törtetnek előre, kvázi a nagy semmiért, mert lássuk be, azért ez nem volt akkora dolog. Túljutva a megrökönyödésen, beálltunk a sorba, hogy bejussunk a ruhatárig, ahol egy vicces közjáték alakult, ugyanis mögöttem egy nő elkezdett áradozni, hogy Attila milyen kedves, meg aranyos, hogy így gondolt a nézőkre (igen, 901 nézőnek 20 bögre, bocs, hogy nem hajtok fejet), majd meglátta a kis tasak cetlijét, amire karácsonyi jókívánság volt írva, aláírással. Azért nehogy már elhiggyük, kérem XD Aki látta már Attila írását, rögtön rájön, hogy azt nem ő írta, még a nevét sem. Az emberi butaság néha nem ismer határokat. Azért ennyivel nem lehetett persze megúszni, még a ruhatáros nő is beszólt, hogy nincs akasztó a kabátomon - egyrészt honnét tudja, hogy mért nincs (az ELTE ruhatárosainak köszönhetően leszakadt), másrészt ez a munkája, szóval pontosan, szépen, mint a csillag megy az égen, és főleg kommentár nélkül (persze kis cetlit a pénz átvevésről már csak külön felszólításra adnak).
Túljutva az apró kellemetlenségeken, elfoglaltuk a helyünket és hamarosan kezdődött is a koncert. Innentől nem sok rosszat tudok mondani, mert Attila nagyon kitett magáért, igazán élvezetes és változatos műsort hozott. Indítottak egy betlehemes kis mondóka-szerűséggel, az nagyon helyes volt. Énekelt egy-két tinglitangli karácsonyi dalt (Feliz Navidad, Jingle Bells), aminek azért annyira nem tudtam örülni, a képességeit picit alulmúlták azok a dalok. Másrészt gondolom Attila olasz irányú műveltsége miatt következetesen rosszul ejtette a Feliz navidad című dalban a "felicidad" szót. (Gyengébbek kedvéért: a dal spanyol, és ez alapján "feliszidád"-nak kell ejteni, Attila "felicsidád"-ot mondott.) Áttérve kellemesebb vizekre, Attila énekelt Halleluját, ami egyrészt nekem nagy meglepetés volt, másrészt nagyon jó volt élőben hallani tőle. Takács Nikolas eléggé magas szinten műveli ezt a dalt, de Attila azt hiszem, lazán kenterbe verte most. A magyar verziót hallhattuk, csodaszépen szólt, és az egyik legfelemelőbb pillanata volt az estének. Előtte Attila elsztorizta, hogy amikor izgul egy koncert előtt, elkezd dalokat tanulni vagy ismételni, YouTube-on újrahallgatja, stb. Ezzel kicsit közelebb hozta magát a nézőkhöz, hiszen mi meg pont őt hallgatjuk YouTube-on :D Elmenve kicsit a romantikus irányba, volt Igazából szerelem betétdal, az Olasz szerelem CD-ről az Angyalok suttogása, aztán megjött a vendég is, Peller Ancsa. Először angyalnak öltözve jelent meg, később Koldusoperából énekelt Cápadalt, aztán Jameliától Stopot. Nem volt annyira hangjánál, lehet valami betegség bújkált benne, de ez azt jelentette, hogy picit volt visszafogottabb, mint általában, és nem mint tornádó söpört végig a nézőkön, székbe szegezve a hangjával, hanem csak egy kisebb vihart okozott (amit másnak még a maximumánál sem sikerül). Attila közben musicalhez is visszatért, először megénekeltetett minket egy A zene az vagyok én kapcsán, ő maga pedig bemászva a közönségbe, az első sor egyik széke karfáján és támláján állva szította a hangulatot. Aztán énekelt Hairt is - címadót, és a Merre tartokot, amihez szerzett egy mikrofonparókát, plusz lenyomta azt a mindenki által ismert mozgást is. Volt Szupersztár blokk is, A zelóta Simonnal és Getsemane-val, és Attila elmondta, hogy jövőre Szolnokon minden valószínűség szerint ő is játszani fog a JCS-ben. Getsemane volt a másik nagyon megindító pillanata az estének, annak ellenére, hogy anya már a vállamon feküdt, hogy jobban lássa Attilát, előttem meg a néni egyszerűen felnevetett a dal közepén, semmi sem tudta csorbítani a dalt. Az elején kicsit furcsa volt, hogy Attila még nagyban poénkodott, meg alapvetően jó hangulatban volt, majd amint megszólaltak az első hangok, teljesen átlényegült, és én még könnyeket is odaképzeltem a szemébe - hát ez a színészet. Gyönyörű volt, szívet melengető és felemelő, az abszolút kedvenc dal az estéből. Felmerült bennem az a probléma, hogy ugye a dal közepén van egy hatásszünet, és magamban imádkoztam, hogy a nézők ismerjék a dalt, és ne tapsoljanak bele a közepébe, hát imáim meghallgatásra találtak. Én ilyen mély csöndet nem nagyon hallottam még színházban. Életem első élő, magyar Getsemane-ja igencsak jól sikerült, innen is sok köszönet érte Attilának. A musical blokk után Attila kicsit saját vizekre evezett, saját dalokat énekelt. Picit szégyelltem magam, hogy nem ismerem az összeset, de igyekszem pótolni a hiányosságaim. Ami nagyon megmaradt, az a Hé, nővér című dal, szerintem új szerzemény, mármint CD-n még nem jött ki, de igen ütős. Volt a Van cél elég, amiről Attila elmondta, hogy a dalszöveget Erős Zsolt ihlette. Volt még egy dal, amit szintén nem ismertem, de nagyon tetszett, Attila elmesélte, hogy a szöveget Nádasi Vera írta, amikor neki semmi sem jutott az eszébe a dalt hallgatva. Innentől lassan eljutottunk a koncert végéhez, volt egy igen zúzós A zöld, a bíbor és a fekete - ez volt nekem a koncert csúcspontja. Peller Anna is visszatért a színpadra, ahol két mondatával tökéletes zavarba hozta Attilát, ugyanis elmesélte, hogy a Koldusopera főpróbáján az egyik jelenetben, ahol Attilán összesen egy törölköző van, az a bizonyos törcsi leesett. Attila próbálva menteni a menthetőt elmesélte inkább a reakciókat, miszerint Béres Attila ahelyett, hogy leállította volna a próbát, elment röhögni, Anna meg még erőszakoskodott, hogy rendesen folytassák a jelenetet, Anna viszont elég teret kapott a közbeszúrásaira, miszerint tetszett neki a látvány. Mikor Attila rákérdezett, hogy mért pont ezt mesélte el, Anna röviden annyit válaszolt, hogy annyira friss és letaglózó az élmény :D Aztán egy hosszú tapsrend következett, Attila bemutatta a zenekart, a vokalistákkal pedig egy kis Billie Jeant is nyomott. A koncertet egy együtt éneklős Csendes éj zárta.
Így hirtelen ennyi maradt meg a koncertből, biztos több dalt is kihagytam, de most ezeket sikerült felidéznem. Azért azt még megjegyezném, hogy pár embernek nem tudom mért olyan nehéz felállni, amikor az egész színház állva tapsol - előttem ülők már a koncerthez szervesen hozzátartozó közbetapsoknál is hátraforogtak, hogy felháborító, aztán a csendes éj alatt meg ki akarták magukat túrni a sor közepéről. Másrészt meg picit visszatetsző, hogy egyesek két perccel korábban még átszellemülve éneklik a Csendes éjt, majd a ruhatárnál amerikai foci módra tolakodnak a kabátért.

Mivel Attila többször megemlítette az este során a stylistját, hát akkor én is mondok pár szót a ruhákról :) Szegény vokalistáknak nem nagyon találták el a ruhákat, szerintem a lányokon nem állt jól a pánt nélküli, pink tunika (ezt a rikító izét már nem lehet rózsaszínnek hívni), kicsit szaloncukor beütése volt. Peller Anna nagyon szép volt, nekem az összes ruhája tetszett, a kedvencem a piros, hátul fekete masnis ruhája volt. Attila nagyjából végig csodásan nézett ki, tipikusan az a pasi, aki kukászsákban is vonzó lenne. Néhány kiszakadt női sóhajt még Attila sem tudott figyelmen kívül hagyni, a közönség egyértelműen olvadozott. Az elején egy nagyon fess fekete öltöny volt rajta, fehér inggel és fekete nyakkendővel. Az elején még illett is a hangulathoz, de azért öltönyfelső nélkül, kigombolt mandzsettával, viszont nyakkendőben nyomni tovább szerintem botorság volt, le azzal a nyakkendővel. Aztán volt egy hippi-stílus, kockás ing, felhajtott szárú nadrág, és mezítláb. Attila közölte is, hogy mondták neki, ez jól áll. Lehet, eljutott a fülekbe az olvadozás az Elle fotózásról. A második részben volt egy fehér pulcsi, alapvetően a koncepció nekem tetszett, de szerintem jobb lett volna egy vastagabb szálú fonalból készült pulcsi, ez annyira nem nyerte el a tetszésem. Aztán a végére nagyon belazultunk, valamilyen ing volt Attilán, de akkor már ez volt a legkevesebb, amire tudtam koncentrálni. Kábé felesben lettek eltalálva a ruhák szerintem :)

Nagyjából ez az este mérlege, szokás szerint a műsorral tökéletesen meg voltam elégedve és nagyon sokat adott, az emberi reakciókkal és viselkedéssel viszont még mindig nem tudok mit kezdeni.