Bajadér vol.5.

Hát a ma estém sem volt piskóta. Újra meglátogattam lassan mondhatom anyaszínházamat, az Operettet. És visszatértem a kezdetekhez, anno a Bajadért láttam először itt és úgy tűnik, annyira elvarázsolt, hogy egy évadban 2 előadás nélkül nem bírom ki. Ma főleg nagyon érdekelt, mivel ma ugrott be Radjami szerepébe Homonnay Zsolt. Nem kezdek történetet mesélni, szóval lehet, hogy ez a beszámoló csak annak fog valamit jelenteni, aki már látta a darabot. Alapvetően amint felment a függöny, megláttam Zsoltit a zongoránál és alig ismertem meg turbánban. Aztán pedig gondolatban küldtem neki egy dícséretet, mivel neki első körben sikerült finoman ráhelyezni a rózsát a motorra, ami előző alkalommal Attilának hosszas szenvedés után sem ment :) Utána rögtön újabb ámulatba estem, Fischl Móni jött be a színpadra, és olyan lazán áténekelte a teret, hogy én az emeleten is tökéletesen hallottam mindent. Móni nekem a színpadon az igazi primadonnát testesíti meg, aki gondolkozó, érző nő, jó nagy adag karakánsággal, ezért imádtom tőle Szilviát is a Csárdásból. Aztán máris az ópiumbarlangban voltunk, ahol már előre röhögőgörcsöt kaptam, amikor megláttam a nyugágyban elterülve Zsoltit, amint ópiumot szív. Utána kicsit koordinálatlanul indult el, és nagyon helyesen játszotta a beszívottat, itt először mutatkozott agresszívnak, amikor Parkert leteremtette. Később a hangulata megint szárnyalt, és már nevetve énekelte, hogy a Házam megnyitom ma én. Az a kis tipegős táncika nagyon helyes volt. Ezután jött a Shopping-tercett, ami a Barbár tánc mellett az egyik kedvencem, egyszerűen megint fenomenális volt. Úgy tűnt, Csere Laci és Kiskero összeszokott Bódi Barbival, minden akrobatikát megcsináltak és döbbenetesen jó volt megint, csak a közönség volt álmos, alig-alig tapsoltak. Máté teljesen odatette magát az egész darab alatt, olyan is apróságokat ejtett el, egy-egy mimika, vagy vinnyogás, hogy néha teljesen csak rá figyeltem. Amikor eteti Mariettát, hogy ő vadászott Indiában meg ismeri a herceget, hát az kész volt, pöttyös tigrisbőrrel, csör-csör-csörtetéssel. Az előadás beli előadáson észrevettem, hogy ment a szemkontakt Odette és Radjami között, ennyire még Miklósa Erika és Dolhai Attila között se láttam. Zsolti gyönyörűen áténekelte a zenét, kórust, Odette-t és mindent, és itt még nagyon vágyódott, szinte sajnálni lehetett, na és megfogalmazódott az ember lányában, hogy én már most mennék vele. Aztán a szünetben barbár táncoltunk, Sanyika is detonált, nem csak Zsolt, bár nem szólt akkorát. A Barbár táncból megint kimaradt a pók, úgy tűnik, Máté és Barbi nem fogják soha csinálni. Szerintem ez a szám lelke, szóval nagyon sajnáltam, úgy az igazi. Helyette mondjuk helyes koerográfiát csináltak, de akkor sem olyan meglepő, mint a pók, én anno ott teljesen ledöbbentem, hogy ez mi ez. Aztán megint Zsolti vitte a prímet, ugyanis jött a nagydala, amit a legjobban vártam és a legjobban féltem is tőle. Nem kellett volna, egyszerűen meseszép volt, minden benne volt, amit akkor Radjami érzett és szavakkal leírhatatlan. Nekem anno a katarzis Vadász Daninál az volt, amikor a falak egyszerre elkezdtek mozogni, amikor Dani intett a kezével. Attilánál is ez lett volna, csak amikor láttam, az egyik fal nekiment valaminek és volt egy csattanás a dal közepén. Zsoltinál én akkor éreztem azt a pluszt, amikor egy szem magában állt a színpad közepén, ahol semmilyen díszlet nem volt már, csak egy háttér és énekelt. Annyira egyszerű, mégis felemelő pillanat volt, hogy ott szerintem mindenkit elvarázsolt. Utána ő kapott először olyan tapsot, ahol konkrétan állt az előadás egy kicsit, és Makláry is megvárta a végét (respect neki ezért). Aztán a következő érdekes jelenet is Zsoltiról szólt, amikor a színház előtt várja Odette-t. Ez is nagyon szépen sikerült, és kiemelném, hogy a motorral nagyon jól bánt, lazán kihajtott vele. Mögöttem pár külföldi ült, és miután Radjami felkapta Odette-t, ráült vele a motorra, megcsókolta, majd lazán kihajtott, hát jó pár döbbent sóhajt hallottam. Oszvald Marika annyira nem volt maradandó emlék, első nézésre van pár jó poénja, de konkrétan még a táncoknál is inkább Mátét meg Zsoltit néztem. A második felvonásban már Radjami házában voltunk, itt hangzik el a legszebb szerelmi duett. A mi Radjamink nagyon szenvedélyesre vette a figurát, általában Attila és Dani finomabban szokta megformálni Radjamit. Zsoltiban volt egy mélyről jövő férfiasság, amitől néha félelmetessé, néha vonzóvá vált. Még egy gratulációt küldtem felé, amikor Mónival a földön fetrengve sikerült megőriznie a turbánját. Móni levette a köntösét (ha jól hallottam, beakadt a díszletbe), szóval ő extrán kevés ruhában nyomta le ezt a dalt, volt rajta egy francia bugyi meg egy fűző összesen. Zsolti a köntösét még húzogatta is össze magán, szóval érdekes volt, de itt is működött a kémia, én legalábbis elhittem, hogy vonzódnak egymáshoz. Aztán jött a Simmy, ami mindig a darab legjobb része szokott lenni, hát ez most sem volt másképp. Oszvald Marika és Csere Laci hozták a szokott formájukat, én még mindig el tudok ámulni, hogy hová tudja feldobni Laci a lábát. Máté és Barbi is ügyesek voltak, Máténak az arcát szeretem nézni, mert ezt a számot annyira láthatóan élvezi, hogy öröm nézni. Zsoltin látszott, hogy még nem tudja a koerográfiát. A duettben még gondolom muszáj volt megtanulnia, mert ott elvileg ő vezeti Odette-t, és igen, ott nagyon is határozott volt, jól megforgatta Mónit, szépen sikerült. Hát úgy tűnik, erre a dalra már nem maradt idő, Zsolti folyamatosan azt nézegette, a többiek mit csinálnak, és öten rángatták őt a helyére általában. Oszvald Marikát például ki se repítették a körből, meg volt pár új forma, hála Zsoltinak. De összességében azért jól sikerült és látszott, hogy tisztában van Zsolti a hiányosságaival, mégis élvezte, ugyanúgy, ahogy mi. Ha már az előbb Máté, a Potyacsók is jól sikerült, Barbival már nagyon megy nekik, bár azért Szilvivel még mindig jobb. Máté még a Potyacsók előtt volt nagyon helyes, ahogy levegőért kapkodott, az a hang... Majd amikor bevallotta Mariettának, hogy igazából ő nem is vadászott és nem volt Indiába, meg nem ismeri Radjamit, egyszercsak közli, hogy de tényleg magyar és megmutassa az útlevelét? Majd szétnyitja a hindu síremlék ruháját és egy olyan lila-sárga pöttyös bugyogó van rajta, hogy ezen az egy momentumon nevettem negyed órát. Aztán az esküvőjelenetet megelőző rész, ahol Radjami ráveszi Odette-t, hogy cselekedjen az akarata szerint, megint jól sikerült. Ez az a rész, amit hanglejtésben be kell gyakorolni, Radjami irányából, hogy hipnotizáló legyen, Odette-től meg elgyengült, mégis hangsúlyozott. Szóval bonyolult, Miklósa Erikának is egy év után sikerült úgy, hogy azt mondtam, korrekt, Zsoltinak így elsőre ment. Mint keleti zsarnok is nagyon jó volt, ahogy elkeseredésében megparancsolja Dewának, hogy nem engedheti ki Odette-t a palotából, bár nekem Attila félig sírósba átmenő kiáltása szívfacsaróbb. Az esküvőjelenetnél én főleg Sanyika bénázásán nevettem, ahogy bólogatott a hindu síremlék fejdíszével, de Zsolti is nagyon fess volt, igazából jól állt neki az összes ruha. Móninak is végig gyönyörű ruhái vannak. Aztán amikor kiderült, hogy Odette átejtette, nagyon-nagyon sajnáltam, és meggyőzően alakította ezt is és ahogy a földhöz vágta a turbánját... Persze a végén boldogok lesznek, de addig még volt Marikáéknak egy jelenésük, hát én ezt a dalt a második szereposztással jobban szeretem, Peller Karcsiék nagyon odateszik. Sanyika megint cuki volt (Fülöp! Fülöp! Füli...), Odette pedig gyönyörű - az a fehér ruha egy álom. Marietta nagyon helyesen megjegyezte, hogy Radjami milyen rosszul néz ki (Még turbánja sincs!), aztán egymásra találtak, és volt egy kis járműfelvonulás. A tapsrendnél Zsolti kapta a legnagyobb ovációt, ő pedig köszöngette Maklárynak és Móninak, hogy segítették a darabon keresztül. Szóval remek este volt, sok-sok gratula Zsoltinak!