Ízlések és Pofonok

Szintén hosszas szervezés után sikerült eljutnom az Ízlések és Pofonok zenés estre a New Orleans Music Clubba. Úgy gondoltam, kihagyhatatlan az este, hiszen végre Szilveszter kötetlenül, Budapesten lép fel, és ez a párosítás egészen ritkán fordul elő. Odaérve kissebb kellemetlenségek értek ugyan minket, mivel jó 20 percet csúszott a kezdés, és addig a folyosón kellett ácsorognunk, de végül bejutottunk. Innentől pedig már minden flottul ment, hamar elkezdődött az este. Az elejére rakták a verses blokkokat, mivel a 4 fellépő közül csak Szilveszternek, Dzsoninak és Németh Attcsikának jelent meg eddig verseskötete, ők mindig valamilyen kört bejárva egymáséit olvasták fel, a szünetekben pedig Pálfalvy Attesz énekelt saját dalokat. Az első versesblokk Éva fájáról szólt, mint kiderült, a virtuális Pilvax kávéház bizony gőzerővel működik, Szilveszter dobta fel a témát, hogy mi lehet manapság Éva fájával. Az erre született verseket mind felolvasták, ha jól emlékszem, Attcsikáénak az a címe, hogy Éva fája (nem vagyok benne biztos, Attila verseskötete még nincs meg nekem). Szilveszter hasonló témájú verse rögtön az első a kötetében a Menedék-versek között, Dzsoninak pedig a 40. Volt még egy saját verses blokk, ott a színházról írtak. Attcsika versének a címében valamilyen bohóc van, azt nem sikerült megjegyeznem, Szilveszteré a kötetében a 13., Dzsoniéra sajnos nem emlékszem. Több verset olvastak még ezen kívül is, például Attcsika felolvasta a feleségéhez íródottat. Zenés esthez híven zenéltek is, Pálfalvy Attila sok saját dalt adott elő, Attcsika is énekelt sajátot, a Csöndes a várost, Dzsoni rögtön egy egész rockzenekarral jött, és fergeteges hangulat lett a végére. A szünet előtt Szilveszter parádézott, ugyanis az Egy darabot a szívembőlt énekelte, amit én még soha nem hallottam tőle, még csak felvételen sem, a szünet után pedig elénekelte majdnem az összes olyan dalt, amit még nem hallottam élőben, de nagyon szerettem volna. Volt Barbara, Annyira mégse rossz, Figyelj rám, fiam, Túl hamar, és az egész olyan volt, mintha előre hozták volna a karácsonyt. Szilveszter sokat poénkodott, például amikor Attcsika próbálta elmondani, hogy mindannyian betegek, benyögte, hogy: Ugorj oktávot!, vagy amikor Pálfalvy Attila nem pont a mikrofonba beszélt, azt mondta: Hát ő átbeszéli a teret, hát ő színész. Mikor Németh Attcsika olvasta fel az Éva fája témakörében íródott versét Szilveszternek, utána az érintett közölte, hogy örül, hogy Attila megfogta a humoros oldalát a versnek, mert belőle ez hiányzik. És kijelenthetem, rengeteget mosolygott, össze-vissza mászkált a teremben, például Pálfalvy Attila blokkja alatt a hátam mögött ült egy üres asztalnál, onnét hallgatta az előadást. Dzsoni is énekelt sokat, az est az ő rockkoncertjével zárult, előtte énekelt Reménytelenült, meg két Shakespeare-szonettet is. Egyébként a teremben rengeteg ismerős arc volt felfedezhető, ott volt Kerényi Miklós Máté, Somogyi Szilárd, Szabó Dóra, és még több háttértáncos, stúdiós. Nagyjából 2 és fél óra után búcsúztunk el a fellépőktől formálisan, én még odamentem Dzsonihoz dedikálást kérni a verseskötetembe. Aztán hazajöttünk, bedőltem az ágyba, de még álmomban is az este körül forogtak a gondolataim :)