Dolhai Attila karácsonyi koncert

Tegnap volt szerencsém végre, élőben, színesen, szagosan látni Dolhai Attilát, egy igen kellemes koncert keretein belül. Aki picit is ismeri a színházazásaimat, azt tudja, hogy annak ellenére, mennyi előadást láttam már, valahogy Attila elkerülte akkor a színházat. Eddig összesen egy Huszka Gálán, egy Elisabethben, egy Rómeóban és egy Bajadérban láttam, ami azért nem elhanyagolható, de esélyem lett volna a Csókosra, Szentivánéji álomra, Lilire, szóval sokszor jártam úgy, hogy láthattam volna, de akkor nem szerepelt. Engem ez annyira nem is bántott, úgy voltam vele, ha már a váltóját láttam, és legközelebb újra próbálkozom, maximum eladom a jegyet, ha megint leváltják, két éve úgyis kaptam tőle egy autogramot meg van egy közös képem, most mit akarjak többet, de anyát nagyon bántotta, mert neki nagy favoritja Attila. A jegyvásárlás is kalandosra sikerült, mert kedves Operettszínház véletlen sem a szokásos jegyárusítás kezdetekor tette fel ezt a koncertet, hanem pont valamikor hónap közepén, én meg azért nem tehetem meg, hogy bármikor ellógjak az egyetemről sorbaállni a Nagymezőben. Úgy voltam vele, hát akkor ezt kihagyjuk. A jegyárusítás napján délután már csak a 13. sorba volt középre jegy, szóval méginkább elhatároztam, hogy kibírjuk a karácsonyt Attila nélkül. Aztán megemlítettem anyának, hogy lesz egy ilyen, és láss csodát, ő, aki alapvetően már csömört kap a színháztól, mondta, hogy próbáljak már jegyet szerezni. Szerencsére fórumokat böngészve sikerült is a 6. sorba keríteni két jegyet, szóval egészen boldog voltam. Pár nap múlva persze érezett a hír, hogy a nagy érdeklődés miatt Attila két koncertet is ad, de addigra megvoltak a jegyek, úgyhogy nem akartam vacilálni, maradt minden a régiben. Így vágtunk neki a tegnap estének. A rossz útviszonyok miatt időben elindultunk, nehogy késsünk, hát persze most minden jármű azonnal jött és 6 órakkor már a főbejáratnál álltunk. Itt említeném meg a színház egyik eléggé borzalmas hibáját, ugyanis olyan szintű tömeg próbálta magát bepréselni a kicsi előtérbe a hideg elől, hogy úgy éreztem magam, mintha valami kínai piacon akarnék keresztülvágni a népen. Amikor végre beengedtek minket az Operett shoppig, akkor meg hirtelen megindultak az emberek, és mint valami leárazáson, vetették rá magukat az ajándéknak szánt, Attila képével díszített bögrékre. Komolyan, néha olyan szinten kell csalódnom az emberekben, hogy az valami szörnyű. Eljönnek, elvileg mert kultúrálódni szeretnének, meg szeretik Attilát, de más embert nem nézve törtetnek előre, kvázi a nagy semmiért, mert lássuk be, azért ez nem volt akkora dolog. Túljutva a megrökönyödésen, beálltunk a sorba, hogy bejussunk a ruhatárig, ahol egy vicces közjáték alakult, ugyanis mögöttem egy nő elkezdett áradozni, hogy Attila milyen kedves, meg aranyos, hogy így gondolt a nézőkre (igen, 901 nézőnek 20 bögre, bocs, hogy nem hajtok fejet), majd meglátta a kis tasak cetlijét, amire karácsonyi jókívánság volt írva, aláírással. Azért nehogy már elhiggyük, kérem XD Aki látta már Attila írását, rögtön rájön, hogy azt nem ő írta, még a nevét sem. Az emberi butaság néha nem ismer határokat. Azért ennyivel nem lehetett persze megúszni, még a ruhatáros nő is beszólt, hogy nincs akasztó a kabátomon - egyrészt honnét tudja, hogy mért nincs (az ELTE ruhatárosainak köszönhetően leszakadt), másrészt ez a munkája, szóval pontosan, szépen, mint a csillag megy az égen, és főleg kommentár nélkül (persze kis cetlit a pénz átvevésről már csak külön felszólításra adnak).
Túljutva az apró kellemetlenségeken, elfoglaltuk a helyünket és hamarosan kezdődött is a koncert. Innentől nem sok rosszat tudok mondani, mert Attila nagyon kitett magáért, igazán élvezetes és változatos műsort hozott. Indítottak egy betlehemes kis mondóka-szerűséggel, az nagyon helyes volt. Énekelt egy-két tinglitangli karácsonyi dalt (Feliz Navidad, Jingle Bells), aminek azért annyira nem tudtam örülni, a képességeit picit alulmúlták azok a dalok. Másrészt gondolom Attila olasz irányú műveltsége miatt következetesen rosszul ejtette a Feliz navidad című dalban a "felicidad" szót. (Gyengébbek kedvéért: a dal spanyol, és ez alapján "feliszidád"-nak kell ejteni, Attila "felicsidád"-ot mondott.) Áttérve kellemesebb vizekre, Attila énekelt Halleluját, ami egyrészt nekem nagy meglepetés volt, másrészt nagyon jó volt élőben hallani tőle. Takács Nikolas eléggé magas szinten műveli ezt a dalt, de Attila azt hiszem, lazán kenterbe verte most. A magyar verziót hallhattuk, csodaszépen szólt, és az egyik legfelemelőbb pillanata volt az estének. Előtte Attila elsztorizta, hogy amikor izgul egy koncert előtt, elkezd dalokat tanulni vagy ismételni, YouTube-on újrahallgatja, stb. Ezzel kicsit közelebb hozta magát a nézőkhöz, hiszen mi meg pont őt hallgatjuk YouTube-on :D Elmenve kicsit a romantikus irányba, volt Igazából szerelem betétdal, az Olasz szerelem CD-ről az Angyalok suttogása, aztán megjött a vendég is, Peller Ancsa. Először angyalnak öltözve jelent meg, később Koldusoperából énekelt Cápadalt, aztán Jameliától Stopot. Nem volt annyira hangjánál, lehet valami betegség bújkált benne, de ez azt jelentette, hogy picit volt visszafogottabb, mint általában, és nem mint tornádó söpört végig a nézőkön, székbe szegezve a hangjával, hanem csak egy kisebb vihart okozott (amit másnak még a maximumánál sem sikerül). Attila közben musicalhez is visszatért, először megénekeltetett minket egy A zene az vagyok én kapcsán, ő maga pedig bemászva a közönségbe, az első sor egyik széke karfáján és támláján állva szította a hangulatot. Aztán énekelt Hairt is - címadót, és a Merre tartokot, amihez szerzett egy mikrofonparókát, plusz lenyomta azt a mindenki által ismert mozgást is. Volt Szupersztár blokk is, A zelóta Simonnal és Getsemane-val, és Attila elmondta, hogy jövőre Szolnokon minden valószínűség szerint ő is játszani fog a JCS-ben. Getsemane volt a másik nagyon megindító pillanata az estének, annak ellenére, hogy anya már a vállamon feküdt, hogy jobban lássa Attilát, előttem meg a néni egyszerűen felnevetett a dal közepén, semmi sem tudta csorbítani a dalt. Az elején kicsit furcsa volt, hogy Attila még nagyban poénkodott, meg alapvetően jó hangulatban volt, majd amint megszólaltak az első hangok, teljesen átlényegült, és én még könnyeket is odaképzeltem a szemébe - hát ez a színészet. Gyönyörű volt, szívet melengető és felemelő, az abszolút kedvenc dal az estéből. Felmerült bennem az a probléma, hogy ugye a dal közepén van egy hatásszünet, és magamban imádkoztam, hogy a nézők ismerjék a dalt, és ne tapsoljanak bele a közepébe, hát imáim meghallgatásra találtak. Én ilyen mély csöndet nem nagyon hallottam még színházban. Életem első élő, magyar Getsemane-ja igencsak jól sikerült, innen is sok köszönet érte Attilának. A musical blokk után Attila kicsit saját vizekre evezett, saját dalokat énekelt. Picit szégyelltem magam, hogy nem ismerem az összeset, de igyekszem pótolni a hiányosságaim. Ami nagyon megmaradt, az a Hé, nővér című dal, szerintem új szerzemény, mármint CD-n még nem jött ki, de igen ütős. Volt a Van cél elég, amiről Attila elmondta, hogy a dalszöveget Erős Zsolt ihlette. Volt még egy dal, amit szintén nem ismertem, de nagyon tetszett, Attila elmesélte, hogy a szöveget Nádasi Vera írta, amikor neki semmi sem jutott az eszébe a dalt hallgatva. Innentől lassan eljutottunk a koncert végéhez, volt egy igen zúzós A zöld, a bíbor és a fekete - ez volt nekem a koncert csúcspontja. Peller Anna is visszatért a színpadra, ahol két mondatával tökéletes zavarba hozta Attilát, ugyanis elmesélte, hogy a Koldusopera főpróbáján az egyik jelenetben, ahol Attilán összesen egy törölköző van, az a bizonyos törcsi leesett. Attila próbálva menteni a menthetőt elmesélte inkább a reakciókat, miszerint Béres Attila ahelyett, hogy leállította volna a próbát, elment röhögni, Anna meg még erőszakoskodott, hogy rendesen folytassák a jelenetet, Anna viszont elég teret kapott a közbeszúrásaira, miszerint tetszett neki a látvány. Mikor Attila rákérdezett, hogy mért pont ezt mesélte el, Anna röviden annyit válaszolt, hogy annyira friss és letaglózó az élmény :D Aztán egy hosszú tapsrend következett, Attila bemutatta a zenekart, a vokalistákkal pedig egy kis Billie Jeant is nyomott. A koncertet egy együtt éneklős Csendes éj zárta.
Így hirtelen ennyi maradt meg a koncertből, biztos több dalt is kihagytam, de most ezeket sikerült felidéznem. Azért azt még megjegyezném, hogy pár embernek nem tudom mért olyan nehéz felállni, amikor az egész színház állva tapsol - előttem ülők már a koncerthez szervesen hozzátartozó közbetapsoknál is hátraforogtak, hogy felháborító, aztán a csendes éj alatt meg ki akarták magukat túrni a sor közepéről. Másrészt meg picit visszatetsző, hogy egyesek két perccel korábban még átszellemülve éneklik a Csendes éjt, majd a ruhatárnál amerikai foci módra tolakodnak a kabátért.

Mivel Attila többször megemlítette az este során a stylistját, hát akkor én is mondok pár szót a ruhákról :) Szegény vokalistáknak nem nagyon találták el a ruhákat, szerintem a lányokon nem állt jól a pánt nélküli, pink tunika (ezt a rikító izét már nem lehet rózsaszínnek hívni), kicsit szaloncukor beütése volt. Peller Anna nagyon szép volt, nekem az összes ruhája tetszett, a kedvencem a piros, hátul fekete masnis ruhája volt. Attila nagyjából végig csodásan nézett ki, tipikusan az a pasi, aki kukászsákban is vonzó lenne. Néhány kiszakadt női sóhajt még Attila sem tudott figyelmen kívül hagyni, a közönség egyértelműen olvadozott. Az elején egy nagyon fess fekete öltöny volt rajta, fehér inggel és fekete nyakkendővel. Az elején még illett is a hangulathoz, de azért öltönyfelső nélkül, kigombolt mandzsettával, viszont nyakkendőben nyomni tovább szerintem botorság volt, le azzal a nyakkendővel. Aztán volt egy hippi-stílus, kockás ing, felhajtott szárú nadrág, és mezítláb. Attila közölte is, hogy mondták neki, ez jól áll. Lehet, eljutott a fülekbe az olvadozás az Elle fotózásról. A második részben volt egy fehér pulcsi, alapvetően a koncepció nekem tetszett, de szerintem jobb lett volna egy vastagabb szálú fonalból készült pulcsi, ez annyira nem nyerte el a tetszésem. Aztán a végére nagyon belazultunk, valamilyen ing volt Attilán, de akkor már ez volt a legkevesebb, amire tudtam koncentrálni. Kábé felesben lettek eltalálva a ruhák szerintem :)

Nagyjából ez az este mérlege, szokás szerint a műsorral tökéletesen meg voltam elégedve és nagyon sokat adott, az emberi reakciókkal és viselkedéssel viszont még mindig nem tudok mit kezdeni.

Peller Károly pódium

Újabb pódiumbeszélgetés, amire nagyon szerettem volna elmenni, és nem bántam meg. Peller Károlynak már a második pódiuma volt tegnap este, az elsőre nem mentem, szerintem akkor még azt sem tudtam, ki az a Peller Karcsi. Azóta persze ezt jól megbántam, és most nem akartam kihagyni. Már a jegyvásárlás vicces volt, mivel Karcsi anyukájától vettem a jegyeket, majd rögtön utána egy Csókosra ültem be, ahol Karcsi volt Ibolya Ede. Lassan eljött a nap, és tanulva az eddigi pódiumokból (főleg Bereczki Zoliéból), elég korán odamentem, hogy minden simán menjen. Még így is volt pár furcsa tapasztalat, elnézést, ha valakit megbántok vele, de én akkor is így láttam. Attól, mert valaki ismeri Karcsit, vagy az anyukáját, vagy ismer valakit, aki ismeri Karcsit, az még nem jogosítja fel arra, hogy nem nézve másokat random beálljon a sorba, vagy a sort kikerülve, a másik oldalról beslisszoljon. Nem konkrét saját tapasztalat, mint mondtam, én odamentem korán, de a saját szememmel láttam, hogy volt olyan lány, aki gondolom még nem volt pódiumon (kérdezte is, hogy ugye ez a Csillárterem bejárata) és nem az ajtóra tapadva állt, majd egy nagyobb csoport mindenféle zavar nélkül beállt elé. Mindezt elkerülvén tanácsolnám az Operettszínháznak, hogy oldják már meg, hogy helyjegyes legyen a pódium is, hogy valaki ne rossz szájízzel üljön be. Főleg a pódium egy olyan dolog, ahová azért megy az ember, mert tényleg a művészre kíváncsi, nem a szerepeire, nem a színpadi jelenlétére, csakis rá. Innentől kezdve a nézők szerintem egyenrangúak, mindenki ugyanazért jött, és nem hiszem, hogy bármilyen protekciónak játszani kéne. Bocsánat, hogy erről ennyit írtam, nem kezdem el mesélni azokat az elejtett félmondatokat, amiket ott közben hallottam, de tényleg néha forgott a gyomrom. Túllendülvén a kellemetlenségeken, megjegyzem köszönet a színháznak, hiszen nem váratták meg az embereket kint, a hidegben, hanem beengedtek minket az előtérbe. Némi várakozás után elfoglalhattuk a helyünket a Csillárteremben, majd hamar kezdődött is a pódium. Sorbanállás közben pont közöttünk ment át Aczél András, aki "egy darab elnézést" kért, majd a pódiumra már egy Karcsis pólóban feszített. A legjobb promóciós ember :D Ugye a pódium úgy is volt beharangozva, hogy klipp premier, 5 klippet láthattunk, melyek az Ez Operett CD dalaihoz készültek. Az Éjjel az omnibusz tetejénnel kezdtünk, Peller Anna és Karcsi a Csókos asszony díszletei között, Rica Maca és Ibolya Ede jelmezében adták elő a dalt, kis változtatásokkal. Karcsi említette is, hogy ezt a klippet már az Önök kértékben, vagy valami hasonló műsorban leadták. A következő klipp a Darumadár fenn az égen volt, ami alapvetően egy nagyon szép, nagyon szomorú dal, de a vizuális élmények miatt gyakorlatilag végigkuncogtuk. A nagy semmi közepén Karcsi kis batyuval a hátán, kalappal, piros ingben, bajuszkával vándorolt, majd megállt és énekelt. Egyrészt az arcát bebarnították, meg hát az a bajusz... Pluszban folyamatosan szúnyogok repkedtek a feje körül, és emlékek rémlettek fel neki, amikben a kedvesére emlékezett (Bordás Barbi). Azok kis jelenetek voltak, ahogy Barbi adott neki kulacsot, megterítette az asztalt, vagy a kemence padkáján ölelték egymást. Valószínűleg másodszorra már nem lenne ennyire vicces, de ott, hirtelenjében nem tudtam másra gondolni. Karcsi elmondta, hogy szúnyoginvázió kellős közepén forgatták a klippet és azok a dögök igaziak a felvételen, valamint össze tudnának vágni egy olyan verziót, ahol Karcsi éneklés helyett csapkodja maga körül a szúnyogokat. Említette, hogy utána volt olyan szúnyogcsípése, ami két hétig megmaradt. A következő klipp a Gerbeaud-dal volt, Bódi Barbival. Nem tudom, hol vették fel, de szerintem a színház valamelyik büféjében vagy termében. Karcsi és Barbi, és a "statiszták" korhű öltözetben voltak, engem Karcsi ruhája a Bajadér-beli jelmezére emlékeztetett. A klipp gyakorlatilag egy kávéházban játszódik, Karcsi és Barbi ülnek az egyik asztalnál, a háttérben pedig különböző életképek láthatóak a többi vendég prezentálásában. A főpincér, Magasházy István például nyakonvágja a pincért, Oláh Tibit, aki előtte belekotnyeleskedett a tortába, de feltűnik Imre Sebastian, Domoszlai Sándor és Kéringer László is. Aczél Andrással egyező véleményem, hogy ez a klipp sikerült a legjobban. Karcsi elmesélte, hogy az ő énektanára Kéringer László a mai napig, és hogy nagyon sokat köszönhet neki, valamint arról is beszélt, hogy milyen közeli a kapcsolat az énektanár és az énekes között. A negyedik klipp megint szomorú volt, az Egy rózsaszál szebben beszél, ez nagyon jó lett szerintem. A klippben Karcsi parasztruhában szerepel, ő énekli el Kukorica Jánosnak (Kökény Pali), hogy Iluska (azt hiszem, Vörös Edit) meghalt. Kökény Pali huszárruhában van, és meghallva a híreket teljesen magába zuhan. Itt is voltak visszatekintős részek, ahogy Karcsi végignézi Iluska és János szerelmes évődését, ahogy néztem a klippet, azt hiszem, Karcsi is szerelmes volt Iluskába. Aztán Karcsit látjuk Iluska sírjánál, ahogy leszakítja a rózsát, majd elteszi és odaadja Jánosnak. Ő maga Iluska piros hajbavaló szalagját teszi el emléknek. Ez a klipp tényleg meghatóra sikerült, nekem nagyon tetszett. Az utolsó pedig a Cintányéros cudar világhoz készült, a Mágnás Miska díszletei között a kórustagokkal és a tánckarral. Karcsi mint Miska, Oszvald Marika pedig mint Marcsa ropták, szerintem nagyon jól sikerült ez is, de kicsit keveselltem Karcsit belőle, túl sok bevágás volt a kórustagokról.

Áttérve a beszélgetésre, hát rengeteg témát érintettünk az este alatt, kezdve a klippek készülésétől, az énektanár szerepén át a turnékig. Volt szó Karcsi korai éveiről, amikor stúdiós volt, hogy nagyon sokszor felvételizett a Színművészetire, de a második forduló után mindig történt valami, amitől már nem volt olyan fontos, hogy felvegyék. Például akkor szerződtették le az Operettszínházhoz, egy másik alkalommal pedig Kero 5 főszerepet ajánlott neki. Mesélt a Színművészetire való bekerüléstől, a felvételi rendszerről, és hogy az első két évben nem játszhatott volna. A vidéki szerepeiről is volt szó, olyanokról is, amikről én még nem hallottam, vagy magát a történetet nem ismertem, szóval nagyon érdekes volt. A turnék kapcsán mondta, hogy kedves kolléganői vásárlásmániákusok, például amikor Litvániában szerepeltek Szendy Szilvivel, már a második évben üres bőrönddel mentek ki, és ott vásároltak, onnét hozta azt a cipőt is, ami éppen a pódiumon rajta volt. Mondta, hogy Szilvi táska és cipőmániás, de Oszvald Marika és Kalocsai Zsuzsa is rögtön a bolhapiac felé indulnak, amint kiérnek valahová. Marika Japánban nyelvtudás nélkül öt percen belül megtudta, hol van a bolhapiac, amikor azt még az idegenvezető sem tudta. Amikor Münchenben karácsonykor a turnén vannak, Karcsi onnét tudja, hogy lassan a turné vége felé közelednek, amikor Marika felhívja azzal, hogy ugye tudja, hogy nagyon szereti, van még hely a bőröndjében? De a CD kapcsán is mesélt a kolléganőiről, mondta, hogy Szilvivel egyszerre jártak az Operett Akadémiára, aztán pedig egyszerre szerződteték le őket, és nagyon mély barátság szövődött köztük, Kalocsai Zsuzsa neki A primadonna, Oszvald Marika pedig Oszvald Marika (és jön, mint az atom, így képtelenség nem felemelni). Fischl Móni kapcsán is az évek óta tartó barátságot emelte ki, és hogy egyszerre indult a pályájuk a színháznál, Maráról pedig azt mondta, hogy őt úgy kell rúgdosni, hogy igen, te tehetséges vagy és színpadra való vagy, mert nem hiszi el magáról. Azt is mesélte, hogy ő látta a Marát a Nemzetiben stúdiósnak, aztán a Színművön a vizsgaelőadásokban, és amikor kiderült, hogy együtt kell játszaniuk, teljesen megidejt, hogy ő A Kékkovács Marával fog egy színpadon állni, de aztán kiderült, hogy Mara is ugyanígy volt vele. Peller Ancsáról is volt szó, őt azért szereti, mert hibbant, és hogy amit Karcsi már úgy érez, hogy nem kéne, mert a nép hülyének fogja nézni, azt Ancsa gondolkodás nélkül megteszi. Alapvetően sokszor említette Karcsi, hogy tart a nagy ripacskodásoktól, nem akar túl sok lenni, és reméli, hogy észreveszi, amikor kiöregedett a táncos-komikus szerepkörből. Sok szó esett a marketingről is, Aczél András gratulált is Karcsinak, hogy milyen jó volt a CD promóciója, mert sok plakáttal találkozott, Karcsi pedig mondta, hogy szerencséje volt az Alexandra kiadóval, aki felvállalta a terjesztést. A további CDk (Ez is Operett illetve Ez nem Operett) az anyagiaktól függnek, Karcsi mondta, hogy ő ilyenre ... szórja el a pénzét. Volt egy nagyon megható része az estének, amikor Aczél András egy rajongói levelet olvasott fel, amiben az állt, egy 9 éves agydaganatos kisfiú Karcsit kérte karácsonyi ajándéknak és egy fellépésen ez teljesült is, a fellépés után pedig Karcsi beszélt is pár szót a fiúval, meg adott dedikálást a CD-re, nem tudván, milyen élettörténettel áll szemben. A levélből értesült róla a fellépés után pár nappal, hogy mi is a helyzet. Miközben Aczél András olvasta a levelet, hát nem csak a nézőtér, de Karcsi is küzködött a könnyeivel, túl a bohóckodásokon ezen a ponton éreztem azt a ritka érzést, hogy milyen fontos is a művészet, hogy emberek életét teheti könnyebbé, feledtetheti el a gondjaikat és milyen nagy felelőssége van a művészeknek.

Az este persze nem múlhatott el éneklés nélkül, Karcsi Ez nem Operett estet tartott, volt a Szerelem himnusza, a Cherbourgi esernyőkből az Ezer évig várok rád, Love Story. Énekelt egy Frank Wildhorn számot is, ami alapvetően karácsonyi dal, és Karcsi a napokban a próbák alatt írt rá egy magyar szöveget, ezt kaptuk karácsonyi ajándéknak. Mondta, hogy eddig ez a harmadik dalszövegfordítása, volt egy Rebecca átirata, amit a Peller Károly showhoz csinált Annának, de azt a színház nem engedte, mert akkoriban derült ki, hogy a Rebeccát bemutatja a színház és lesz egy Müller Péteres fordítás, így az a fiókban maradt. A második pedig a Te rongyos élet német eredetijének a szöveghűbb fordítása. Volt még Nincs szépség a Földön is, hiszen hamarosan Karcsi kiutazik Münchenbe Szépség turnéra, ahol Gastont és Szörnyeteget is fog játszani. Mi magyarul kértük a dalt, valószínűleg a sok német nyelvű próba miatt Karcsi picit belebakizott, de így is csodálatos volt. Igazából amikor megtudtam, hogy Karcsi megkapta a szerepet, el sem tudtam képzelni, hogy milyen Szörnyeteg lehet, de most már tudom, hogy tökéletes. Teljesen felkeltette az érdeklődésem és nagyon szívesen megnézném vele a darabot itt, Pesten is.

Nagyjából ennyi jutott eszembe így utólag, de biztos rengeteg mindent kihagytam. A pódium legvégén volt egy Hogyan készült film a klippekről, ami inkább a Bakik címet viselhetné, volt több bevágás Karcsi szúnyogírtásáról, illetve a puszta kellős közepén való bandukolásáról (Meddig menjek el?), de volt olyan is, hogy Karcsi leejtette a rózsát, amit Kökény Palinak akart épp odaadni. Többször visszajátszották azt is, amikor Karcsit Anna a felborított pad mögé belöki és rámászik az omnibusz klippben, Karcsi egyszer például felkiáltott, hogy: Te állat!. Bordás Barbival is jól elvoltak, néha nem sikerült Barbinak rendesen ráülnie Karcsi térdére, vagy két felvétel között viccelődtek. Azt is bevágták, amikor Karcsi az Iluska sírjáról leszakított rózsa szárát próbálta levágni, először kézzel, majd foggal, jobbra-balra csavargatva, végül előkapott a mellénye zsebéből egy bicskát. Nagyon jó zárása volt az estének. Az est végén én beszereztem a 2011-es Karcsi-naptárat (hozzá kell tennem, az egyik képen, ahol A bagoly és a cicababa egyik képe van, elírták a rendező, Szabó P. Szilveszter nevét Szapó P. Szilveszterre) és dedikáltattam is. Köszönet Karcsinak a csodálatos, sírós-nevetős estéét, nagyon hiányzott már egy ilyen a lelkemnek és most egy jó ideig boldog mosollyal az arcomon fogok járni-kelni, hála neki :)

Bajadér vol.5.

Hát a ma estém sem volt piskóta. Újra meglátogattam lassan mondhatom anyaszínházamat, az Operettet. És visszatértem a kezdetekhez, anno a Bajadért láttam először itt és úgy tűnik, annyira elvarázsolt, hogy egy évadban 2 előadás nélkül nem bírom ki. Ma főleg nagyon érdekelt, mivel ma ugrott be Radjami szerepébe Homonnay Zsolt. Nem kezdek történetet mesélni, szóval lehet, hogy ez a beszámoló csak annak fog valamit jelenteni, aki már látta a darabot. Alapvetően amint felment a függöny, megláttam Zsoltit a zongoránál és alig ismertem meg turbánban. Aztán pedig gondolatban küldtem neki egy dícséretet, mivel neki első körben sikerült finoman ráhelyezni a rózsát a motorra, ami előző alkalommal Attilának hosszas szenvedés után sem ment :) Utána rögtön újabb ámulatba estem, Fischl Móni jött be a színpadra, és olyan lazán áténekelte a teret, hogy én az emeleten is tökéletesen hallottam mindent. Móni nekem a színpadon az igazi primadonnát testesíti meg, aki gondolkozó, érző nő, jó nagy adag karakánsággal, ezért imádtom tőle Szilviát is a Csárdásból. Aztán máris az ópiumbarlangban voltunk, ahol már előre röhögőgörcsöt kaptam, amikor megláttam a nyugágyban elterülve Zsoltit, amint ópiumot szív. Utána kicsit koordinálatlanul indult el, és nagyon helyesen játszotta a beszívottat, itt először mutatkozott agresszívnak, amikor Parkert leteremtette. Később a hangulata megint szárnyalt, és már nevetve énekelte, hogy a Házam megnyitom ma én. Az a kis tipegős táncika nagyon helyes volt. Ezután jött a Shopping-tercett, ami a Barbár tánc mellett az egyik kedvencem, egyszerűen megint fenomenális volt. Úgy tűnt, Csere Laci és Kiskero összeszokott Bódi Barbival, minden akrobatikát megcsináltak és döbbenetesen jó volt megint, csak a közönség volt álmos, alig-alig tapsoltak. Máté teljesen odatette magát az egész darab alatt, olyan is apróságokat ejtett el, egy-egy mimika, vagy vinnyogás, hogy néha teljesen csak rá figyeltem. Amikor eteti Mariettát, hogy ő vadászott Indiában meg ismeri a herceget, hát az kész volt, pöttyös tigrisbőrrel, csör-csör-csörtetéssel. Az előadás beli előadáson észrevettem, hogy ment a szemkontakt Odette és Radjami között, ennyire még Miklósa Erika és Dolhai Attila között se láttam. Zsolti gyönyörűen áténekelte a zenét, kórust, Odette-t és mindent, és itt még nagyon vágyódott, szinte sajnálni lehetett, na és megfogalmazódott az ember lányában, hogy én már most mennék vele. Aztán a szünetben barbár táncoltunk, Sanyika is detonált, nem csak Zsolt, bár nem szólt akkorát. A Barbár táncból megint kimaradt a pók, úgy tűnik, Máté és Barbi nem fogják soha csinálni. Szerintem ez a szám lelke, szóval nagyon sajnáltam, úgy az igazi. Helyette mondjuk helyes koerográfiát csináltak, de akkor sem olyan meglepő, mint a pók, én anno ott teljesen ledöbbentem, hogy ez mi ez. Aztán megint Zsolti vitte a prímet, ugyanis jött a nagydala, amit a legjobban vártam és a legjobban féltem is tőle. Nem kellett volna, egyszerűen meseszép volt, minden benne volt, amit akkor Radjami érzett és szavakkal leírhatatlan. Nekem anno a katarzis Vadász Daninál az volt, amikor a falak egyszerre elkezdtek mozogni, amikor Dani intett a kezével. Attilánál is ez lett volna, csak amikor láttam, az egyik fal nekiment valaminek és volt egy csattanás a dal közepén. Zsoltinál én akkor éreztem azt a pluszt, amikor egy szem magában állt a színpad közepén, ahol semmilyen díszlet nem volt már, csak egy háttér és énekelt. Annyira egyszerű, mégis felemelő pillanat volt, hogy ott szerintem mindenkit elvarázsolt. Utána ő kapott először olyan tapsot, ahol konkrétan állt az előadás egy kicsit, és Makláry is megvárta a végét (respect neki ezért). Aztán a következő érdekes jelenet is Zsoltiról szólt, amikor a színház előtt várja Odette-t. Ez is nagyon szépen sikerült, és kiemelném, hogy a motorral nagyon jól bánt, lazán kihajtott vele. Mögöttem pár külföldi ült, és miután Radjami felkapta Odette-t, ráült vele a motorra, megcsókolta, majd lazán kihajtott, hát jó pár döbbent sóhajt hallottam. Oszvald Marika annyira nem volt maradandó emlék, első nézésre van pár jó poénja, de konkrétan még a táncoknál is inkább Mátét meg Zsoltit néztem. A második felvonásban már Radjami házában voltunk, itt hangzik el a legszebb szerelmi duett. A mi Radjamink nagyon szenvedélyesre vette a figurát, általában Attila és Dani finomabban szokta megformálni Radjamit. Zsoltiban volt egy mélyről jövő férfiasság, amitől néha félelmetessé, néha vonzóvá vált. Még egy gratulációt küldtem felé, amikor Mónival a földön fetrengve sikerült megőriznie a turbánját. Móni levette a köntösét (ha jól hallottam, beakadt a díszletbe), szóval ő extrán kevés ruhában nyomta le ezt a dalt, volt rajta egy francia bugyi meg egy fűző összesen. Zsolti a köntösét még húzogatta is össze magán, szóval érdekes volt, de itt is működött a kémia, én legalábbis elhittem, hogy vonzódnak egymáshoz. Aztán jött a Simmy, ami mindig a darab legjobb része szokott lenni, hát ez most sem volt másképp. Oszvald Marika és Csere Laci hozták a szokott formájukat, én még mindig el tudok ámulni, hogy hová tudja feldobni Laci a lábát. Máté és Barbi is ügyesek voltak, Máténak az arcát szeretem nézni, mert ezt a számot annyira láthatóan élvezi, hogy öröm nézni. Zsoltin látszott, hogy még nem tudja a koerográfiát. A duettben még gondolom muszáj volt megtanulnia, mert ott elvileg ő vezeti Odette-t, és igen, ott nagyon is határozott volt, jól megforgatta Mónit, szépen sikerült. Hát úgy tűnik, erre a dalra már nem maradt idő, Zsolti folyamatosan azt nézegette, a többiek mit csinálnak, és öten rángatták őt a helyére általában. Oszvald Marikát például ki se repítették a körből, meg volt pár új forma, hála Zsoltinak. De összességében azért jól sikerült és látszott, hogy tisztában van Zsolti a hiányosságaival, mégis élvezte, ugyanúgy, ahogy mi. Ha már az előbb Máté, a Potyacsók is jól sikerült, Barbival már nagyon megy nekik, bár azért Szilvivel még mindig jobb. Máté még a Potyacsók előtt volt nagyon helyes, ahogy levegőért kapkodott, az a hang... Majd amikor bevallotta Mariettának, hogy igazából ő nem is vadászott és nem volt Indiába, meg nem ismeri Radjamit, egyszercsak közli, hogy de tényleg magyar és megmutassa az útlevelét? Majd szétnyitja a hindu síremlék ruháját és egy olyan lila-sárga pöttyös bugyogó van rajta, hogy ezen az egy momentumon nevettem negyed órát. Aztán az esküvőjelenetet megelőző rész, ahol Radjami ráveszi Odette-t, hogy cselekedjen az akarata szerint, megint jól sikerült. Ez az a rész, amit hanglejtésben be kell gyakorolni, Radjami irányából, hogy hipnotizáló legyen, Odette-től meg elgyengült, mégis hangsúlyozott. Szóval bonyolult, Miklósa Erikának is egy év után sikerült úgy, hogy azt mondtam, korrekt, Zsoltinak így elsőre ment. Mint keleti zsarnok is nagyon jó volt, ahogy elkeseredésében megparancsolja Dewának, hogy nem engedheti ki Odette-t a palotából, bár nekem Attila félig sírósba átmenő kiáltása szívfacsaróbb. Az esküvőjelenetnél én főleg Sanyika bénázásán nevettem, ahogy bólogatott a hindu síremlék fejdíszével, de Zsolti is nagyon fess volt, igazából jól állt neki az összes ruha. Móninak is végig gyönyörű ruhái vannak. Aztán amikor kiderült, hogy Odette átejtette, nagyon-nagyon sajnáltam, és meggyőzően alakította ezt is és ahogy a földhöz vágta a turbánját... Persze a végén boldogok lesznek, de addig még volt Marikáéknak egy jelenésük, hát én ezt a dalt a második szereposztással jobban szeretem, Peller Karcsiék nagyon odateszik. Sanyika megint cuki volt (Fülöp! Fülöp! Füli...), Odette pedig gyönyörű - az a fehér ruha egy álom. Marietta nagyon helyesen megjegyezte, hogy Radjami milyen rosszul néz ki (Még turbánja sincs!), aztán egymásra találtak, és volt egy kis járműfelvonulás. A tapsrendnél Zsolti kapta a legnagyobb ovációt, ő pedig köszöngette Maklárynak és Móninak, hogy segítették a darabon keresztül. Szóval remek este volt, sok-sok gratula Zsoltinak!