Menyasszonytánc

Másodszor volt szerencsém látni a Menyasszonytáncot, szinte azonos szereposztással. Anno a nagymamámat vittük el egy Csárdáskirálynő után, hogy hát nem abból áll a világ, na meg a színházi élet, de akkor emeleten ültünk és alapvetően minden teljesen máshogy csapódott le. Most csodával határos módon sikerült jegyet venni (rendesen, jegyárusítás kezdetekor, mindenféle para nélkül) a földszint, első sorába, jobb oldalra. Ezek után még októberben kirakták a szereposztást, már akkor mi kicsit elszálltunk (Siménfalvy Ágota, Mészáros Árpád Zsolt, Szabó P. Szilveszter, Mikó István, Peller Károly). Ugyan bennem volt egy kis félelem, hiszen előző héten még Szilveszter annyira beteg volt, hogy lemondott két Mozart!-ot és egy Szentivánéji álmot, és már váltója is van (Imre Sebastian elment a színháztól, így mindenki nyugodtan kezdte vásárolni a Menya jegyeket, hiszen Szilveszternek nem volt váltója, de végül Angler Balázs megkapta a szerepet), de Balázs este a Tavaszébredésben játszott, ahol nincs váltója, tehát borítékolható volt Szilveszter jelenléte. Szerencsére minden jól alakult, és maradéktalanul jól éreztem magam az előadáson. Nem kezdenék sem a történet ecsetelésébe, sem hasonlókba, mindenki szépen menjen el és nézze meg, inkább arról írnék, milyen jeleneteknél éreztem valami pluszt, vagy valami mást, mint első nézésre. Most döbbentem rá, a színészek rengeteget mászkálnak ki a zenekari árok elé, rögtön a Herskovicsot játszó Mikó István előttünk állt meg, hogy elmondja a monológját, de Rózsi (Siménfalvy Ágota) is ott rohangált, a kórus is többször kijött, szóval nagyon jó volt. Aztán, a legelső jelenetben, amikor előrevetítetten mutatják Rózsi és András (Mészáros Árpád Zsolt) esküvőjét, az tűnt fel, hogy milyen óriási mosollyal néznek egymásra a "friss házasok". Nem tudom, hogy mennyi volt ebben a játék, hogy esküvőn vagyunk, vigadjunk és mennyi az, hogy de jó, újra ezt játsszuk együtt, de én szeretném azt hinni, hogy az utóbbi volt többségben. Aztán ugye hirtelen előre megyünk az időben és jön a kocsmajelenet, ahol András és Jonel (Szabó P. Szilveszter) picit egymásnak feszülnek. Egyébként szerintem azért zseniális Herskovics szerepe, mert a legdrámaibb részeknél nyög be olyan mondatokat, hogy feloldja a feszültséget. Itt is, Jonel és András úgy néztek egymásra, hogy vártam, mikor esnek egymásnak, majd Herskovics megszólal: Ha kérhetem, fáradjanak át a konkurenciához, ott sokkal kényelmesebben lehet verekedni. Persze kitör a verekedés, és jellemző rám, a látóterembe Terus (Nádasi Veronika) és Sanyika (Oláh Tibor) kerültek, mert majdnem ráesve az első sorra, verekedtek, de én a nyakamat nyújtogatva figyeltem, hogy Jonel hogyan buktat fel pár embert. Amikor abbamaradt a verekedés, akkor lehetett látni, hogy kicsit túl jól sikerült, ugyanis Árpi szája tele volt vérrel. Nekem nem rémlik, hogy ennek így kellene lennie, szóval ez szerintem igazi volt, az ingje is olyan lett, ő meg kicsit megilletődötten nézegelődött, szerencsére szövege már nem volt, de vártam, hogy kiköpje a vért, bár az buta dolog lett volna, mert akkor utána csúszott volna a színpad. Szerencsére ezek után csak jóval később volt jelenése, addigra sikerült rendbehoznia magát, és ő folytatta az előadást. Aztán ami így közelről feltűnt, az a Papír alatt a táncosok idióta pofavágásai. Hát aki ezt kitalálta... óriási, tipikus aktakukacnak tűnnek. András következő jelenésénél már féltem előre, hát nem csalódtam, egyrészt óriásit énekelt az apjával (Dézsy Szabó Gábor), imádom ezt a dalt, valahogy olyan ritmusa van, hogy rögtön megmozdulnék rá, másrészt ugyanúgy megijedtem, amikor kizuhan a korláton, majd az apja elkezdi szíjjal verni, végül megpofozza. Rájárt a rúd Árpira ezen az előadáson. Aztán amikor Rózsit elverik a háztól, ő pedig végre megtalálja Andrást... Az egy csodaszép jelenet, újra és újra el tudom hinni a szerelmüket, ahogy András magához öleli Rózsit. Nem olyan patetikus egymásra találás, mint általában a darabokban, hanem olyan, ami akár velem is megtörténhet (kis sarkítással). Persze, utána András jól elrontja a hangulatot, ennyit a romantikáról... Helyette viszont akkorát énekelt a szóló dalában, hogy féltettem a csillárt. És máris Jonel őrmester következő jelenésénél tartunk (egyébként ha jól hallottam, Herskovics megemlíti Jonel vezetéknevét, csak nem sikerült kiértenem), amikor András bevonul katonának. Egyrészt, Jonel már részeg, hiszen folyamatosan koccintgat a bevonuló újoncokkal, aztán Andrásnak vizespohárba tölt csurig gondolom "pálinkát". Árpi egy szusszra le akarta húzni, a fele a nyakán folyt végig, a maradékot meg félrenyelte és ott köhögött szegény. Jonel meg felállt a székre, nem aprózva el köszöntötte az önként bevonuló Andrást és már az üveget húzta meg. Aztán odalökte a széket a tanító úrnak (Peller Karcsi), hogy mondjon beszédet - Karcsi közben épp megkérte Rózsi kezét, de végül a beszédet sem sikerült végigmondania, mert Jonel félbeszakította. Az újoncok elvonulásánál meg Jonel még odaszólt Andrásnak, hogy ne aggódjon Rózsiért, ő majd vigyáz rá. Az a mosoly Szilveszter arcán, mintha előre hozták volna a karácsonyt. Innentől a cselekmény két részre szakad, láthatjuk András megpróbáltatásait katonaként és Rózsi beilleszkedését a zsidó világba. Andrásnál az érdekes jelenet a ruhaosztás volt, ahol kiállt egy halom pasi egy szál gatyában. Nem tudom, hogy ez a jelenet vajon a női nézők kedvéért került bele, vagy volt valami más oka is, de nem bántam. Persze Sanyika vitte a prímet a félig felöltözésével meg a fekvőtámaszozásával, de azért én próbáltam koncentrálni Árpira (szegénynek elég durván látszik az oldalán a műtét helye), na meg Langer Somára, személyes kedvencemre. Rózsinál az érdekes az az est volt, amikor bemutatják a közösségnek. Szerintem az egyik legerősebb jelenete a darabnak, ahogy a zsidó férfiak kiállnak Rózsi mellett. Ott elszabadul az a férfias erő, ami valahol ösztönösen minden férfiban megvan, és itt pont a tánccal jön felszínre. Dávid szerepében Kerényi Miklós Mátét láttuk, és ő, aki alapvetően egy vicces, kedves, aranyos fiú, a szerepei nagy részében is inkább ezt az oldalát látjuk, itt valahogy mindig férfivá érik. Nagyon jó volt, talán ez a rész kapta a legnagyobb tapsot a Lúdtalpas mellett. Aztán András megszökik a katonaságtól, Rózsi visszamegy Herskovics bácsi kocsmájába, és ott egymásra találnak megint. Újabb gyönyörű jelenet, ahogy Rózsi amint meghallja, hogy András megszökött, sutba vágja a tiltakozását, és felszínre jut a féltése. Nagyon szép jelenet és nagyon rossz, hogy Jonel egyszercsak megjön. Még mielőtt tényleg bejönne, Andrásék elkezdik bontani a másik kijáratot, ez még kicsit vicces is, ahogy puszta kézzel esnek neki a bedeszkázott ajtónak, majd elbújnak a pincében. Jonel végül megjön, és egy lélegzetelállító szóló tánccal sikerült a nézők pulzusával játszania, eszelős, ahogyan nyomja. Jonel itt hasonlóan táncol, mint Dávidék a zsidó összejövetelen, főleg habitusban (ahogy ráront Rózsira...). Még a tánc előtt ugye befut Dávid a zenekarával, ők szolgáltatják a zenét, de Jonel még megkérdezi Herskovicsot, hogy hogy van a katonaszökevények dala, erre Mikó elkezdett valamit énekelgetni, Szilveszter meg félig bólogatott rá, félig meg mosolygott, annyira édesen zavarban volt Mikó. Innentől viszont jön a dráma, Rózsi védi Andrást, de Terus beleszól, mert megtalálja András sapkáját. Jonel ekkor meg akarja csókolni Rózsit, ez az a jelenet, ami baromi hatásos, csak nem látom értelmét. Mért vallana be bármit Rózsi, csak azért, mert Jonel megcsókolja? Persze végül nem történik meg, mert Terus beárulja Andrást egy csók fejében. Hát azt látni kell, Szilveszter olyan undorral rántotta oda Verát, hogy egy ilyen csóknak kis túlzással sem nevezető dolog fejében én be nem árultam volna Andrást. Persze Szilveszter nagy örömmel indult a pince felé, és itt megint jött Herskovics egyik aranyköpése, hogy ne, őrmesterúr, korhadtak a deszkák, nehogy leessen. Szerintem erre szinte rosszabb volt Jonel válasza, mintsem ha engedték volna lemenni a pincébe, ugyanis elkezdett a padlóba lődözni. Hozzá kell tennem, még Szilveszter is behunyta a szemét a lövés előtt, tényleg óriásit szólt az összes. Árpit ekkor lőtt vállal sikerült megtalálni, ez most ugyan művér volt, de nem tudtam már hova sajnálni, ebben a darabban mindig túl sokat kínozzák. Aztán a darab végig felgyorsultak az események, eljött Jonel ideje, először megmenti Rózsit a keresztény gyülekezettől (ennyit az Isten jámbor bárányai címről, amint megláttak egy zsidót, felbőszült csőcselékké váltak), és komolyan, akár valami jól is elsülhetne ebből. Mármint Jonel visszafogja magát, visszahúzza Rózsi lábára a szoknyát, odaadja az imakönyvét, kéri, hogy tegeződjenek, szóval teljesen normálisan kezd viselkedni. De amint elhangzik András neve, megint valami elszakad benne, és már csak a számítást látja a helyzetben, és úgy búcsúzik el Rózsitól, hogy hétkor ér véget a szolgálata. Aztán látjuk Jonel készülődését a "randira", hát igencsak veszélyzónában ültem, égett az a tűz rendesen. Ez a dal szerintem túl sok első látásra, mert egyrészt a látványra is kell koncentrálni, hogy Jonel próbálkozik, megborotválkozik, civil ruhát húz, italt tölt, gyertyát gyújt, szóval összességében megtesz mindent, hogy jól süljön el az este. Persze, a maga módján, hiszen azt az alkoholt használja arcszesznek, amit később meghúz, a párnája alól előkerül egy borosüveg, szóval látszik, hogy korlátozottak a lehetőségei, de mégis. A dalából pedig kiderül, hogy ugyan nagy szerepet játszik a gondolataiban a testiség, de mégis, Rózsi iránt azért nem csak ezt érzi, hanem az egész komplexebb és az érzései a vágyában csúcsosodnak ki. Hűen ehhez, amikor Rózsi megjön, először kicsit lefagy, a kezében még ég a gyufa, amivel meggyújtotta a gyertyát, szinte nem hiszi el, hogy eljött ez a pillanat, aztán mégis, amikor Rózsi vetkőzni kezd, megállítja. A székhez kíséri (bár látszik rajta, hogy elgondolkozik az ágyon), italt ad neki, megcsókolná a kezét, ha Rózsi nem húzza el, és az az érzésem, ilyen is maradna, ha Rózsi nem veti fel rögtön a témát, hogy mi lesz Andrással. Jonelnél elszakad a húr, és hirtelen képes lenne a földön megerőszakolni Rózsit, ha András apja nem állítaná meg. Innentől pedig egy olyan érzelmi hullámvasútat élünk át, hogy utólag gondoltam csak bele, mi is játszódott le a szemem előtt. Jonel először elkeseredik, és Báránynak szegezi a fegyverét, és szerintem le is lőné, ha Bárány nem mondaná meg, hogy András kiszabadul. Ekkor eshet le neki, hogy attól, mert megöli András apját, nem fog változni a helyzet. Utána megigazítja a haját, majd a homlokához emeli a pisztolyt, és öngyilkos akar lenni, ami megint sokkal mélyebb, mint elsőre tűnik, rendezetten akar a halálba menni, és ez is egy filózós rész, de aztán Terus kimászik az asztal alól, ezzel megállítva Jonelt. Szerintem Terus feajánlkozása és közlése, hogy miatta nem lehet övé Rózsi juttatja el Jonelt abba az állapotba, hogy le akarja lőni Terust, de végül csak a lábába lő. Jonel irányából nekem az jutott eszembe, ez azért van, mert a saját kezével akar végezni a lánnyal, hiszen utána ráveti magát és verni kezdi. Kicsit kettős, hogy jobb oldalt már jönnek be a vigadó zsidók, bal oldalt meg még forog kifelé a színpad és Szilveszter veri Verát. Persze, boldog vég, esküvő, hurrá. Összeségében ez a darab igazi csemege egy Szilveszter rajongónak, és nekem óriási élmény volt. Ami mindig sarkallatos pont, a tapsrend. Árpi annyira boldog volt, hogy nagy örömében elkapta Szilveszter derekát, és jól megforgatta kétszer is, elsőre Szilveszter nagy meglepődésére. Ennyit András és Jonel ellenségeskedéséről. Ennek hatására kaptunk pár igazi, Szilveszteres mosolyt, plusz még Lehoczky Zsuzsával is jól elvolt, ha jól láttam, ugyanazt játszotta be, mint amit anno a Rómeón Csengeri Ottíliával, furán fogta meg Leho kezét. Aztán persze neki is táncolnia kellett a végén és nem aprózta el, nagyon helyes volt. Érdekes módon, tapsnál ő kapott először huhogást, pedig ez aztán pont nem az a szerep, amit annyira szeretni lehetne, meg mindenki tudja is, hogy nem szereti ezt a fajta érzelemnyilvánítást. Ez most nem olyan volt, mint mondjuk Peller Karcsinak, akinek egy nyúlfarknyi szerepe volt ebben a darabban, mégis egy-két fanatikustól jött egy kevés huhogás, de nem is az, hogy annyira imádták volna a szerepet, mint mondjuk egy szubrett-buffó párosnál, hanem talán eljutott a közönséghez a szerep zseniális megformálása. A legnagyobb ovációt egyértelműen Mikó István zsebelhette be, tökéletesen megérdemelten, mintha rá írták volna ezt a szerepet. Persze Árpi és Ágota is kaptak az ünneplésből, és örültem, hogy nem feltűnően Árpi kapta az összes örömködést, hanem Ágota is. Szóval tényleg nagyon jó volt minden, és igazán felemelő, hosszú ideig rágódós, töltekezős előadásban volt részem.

Bűn és bűnhődés

Voltam a Kriminalexpo idei egyik előadásán a Hadtörténei Múzeumban, mivel az érdekes témán túl a meghívott vendégek között szerepelt Szabó P. Szilveszter neve. Ez nekem már elég volt arra, hogy egy egyetemi előadásomat ellógva felmenjek a Várba egyik barátnőmmel. Fent kis keresgélés után sikerült megtalálnunk, hogy melyik bejáraton kell bemenni, meg bent is merre, aztán amikor már irányban voltunk, bele is futottunk egy asztalkába, ahol az Operettszínházba lehetett jegyeket venni (aznap kezdődött a jegyárusítás januárra és februárra). Ruhatár meg hasonló körök után a terem előtt várakoztunk, mert nem volt vége az előző előadásnak, majd sikeresen bejutottunk, sikerült az első sorba helyet szereznünk. A várakozás alatt majdnem fulladásos halált sikerült produkálnom, mert miután leültünk, kirakták a névtáblákat, és hozzánk 2 méterre rakták, a sor szélére Szilveszterét. Azonban elég kicsi teremről volt szó, és viszonylag nagy volt az érdeklődés, úgyhogy beoperáltak még egy sort elölre, bár ez az én kilátásomat nem zavarta. Még a fellépők mögé is kerültek székek, így Szilveszternek úgy kellett behajtogatnia magát a helyére, alig fértek el. Mivel a szombati Menyasszonytáncra van jegyem, így félve hallottam, hogy Szilveszter bizony köhécselt néha, elég hurutosan meg úgy tűnt, elég rosszul van, úgy masszírozta az orrnyergét, mintha fájna a feje. Egyszer le is hajtotta a fejét az asztalra. Szóval kicsit félek, bár mindenképp jobban nézett ki, mint Béres Attila, akinek a keze ügyében zsebkendő volt, fújta az orrát, kiverte a veríték, szóval biztos beteg volt. Jobbulást nekik, biztos nem élvezetes betegen sem fellépni, sem premiert játszani, sem rendezni.
Maga a beszélgetés eléggé furcsán kezdődött, mivel egy rövid tájékoztató után Kero rögtön magához ragadta a szót és hosszú monológba bocsátkozott bűnről és bűnhődésről, főleg művészeti példákon keresztül. Szóba került a Koldusopera, azon belül az, hogy Bicska Maxi, aki alapvetően egy bűnöző és elég impozáns bűnlajstrommal rendelkezik, a pozitív hős. A Mario és a varázslót is megemlítette, kiemelve, hogy Szilveszter fogja játszani Cipollát, és arról beszélt, hogy Cipolla másképp manipulálja az embereket, akiket bábokként rángat, mint magát Mariót, akire az érzésein keresztül hat. A szó ezután Béres Attilához került, aki szintén hosszan beszélt színházi példákról, a Rebeccát is említette, mi szerint Maximot, aki elkövetett egy gyilkosságot, lelőtte a feleségét, mégis felmentenek, mert nem is akarják elítélni, mivel szánják, azért, ami vele történt. Még az elején sikerült úgy megszólítania Szilvesztert és Szinetár Dórát, hogy kolléganőim, ami nem kis derültséget okozott, Szilveszter is ámult meg mosolygott. Az egyik ügyész ezek után úgy reagált erre, hogy ők nem mindig tudják a bűnösöket elítélni, mert nem tudják rájuk bizonyítani a tettet. Szinetár Dóra jegyezte meg utána, hogy Béres Attila arról beszélt, ha az emberek nézve az előadást, felmentik a bűnöst, annak ellenére, hogy elkövette a bűnt, míg amiről az ügyész beszélt, az a szakmai tehetetlenség. Egy magyartanár is beszélt, aki az Agatha Christie könyveket hozta fel példának, mégpedig hogy Miss Marple milyen könyvet hord magával mindig - egy régi útmutatót arra vonatkozóan, milyen tettek meglépésével lesz valaki jó ember, ami neki egy iránymutató a sok külső hatás között. Ő mondta azt is, hogy egymagunkban nem tudunk bűnözni, kell hozzá egy környezet, ami elítéli a tettet és bűnnek kiáltja ki. Egy csomó perről is beszéltek, az egyik bíró viccelt is, hogy néhány annyira nagy közérdeklődésnek örvendett, hogy ingyen jegyeket kellett osztogatniuk és hogy a tárgyalóteremben mindig csak a premier van. Erre reagálták a színészek, főleg Szilveszter, hogy ez náluk sincs másként, hiszen minden előadás más. Szilveszter belefogott fejtegetni a Halál szerepét, végül kicsit belebonyolódott, de nagyjából azt mondta, hogy jelenleg vissza tud nézni az 1996-os Halálra, vagy a 2002-es Halálra és látja a fejlődést, az eltéréseket és folyamatosan gyűlnek a tapasztalatai. Dóri a Miss Saigonról beszélt, mert az volt az egyetlen darab, ahol embert kellett ölnie - Szilveszter meg is ijedt, amikor Dóri kicsit késve mondta, hogy embert ölt... a színpadon, már húzta arrébb a székét. Szintén Szilveszter még a Rebecca kapcsán említette, hogy vannak PR-bűnösök, akiket felmentenek, mert gazdagok és vannak a kisemberek. Újabb derültséget az okozott, amikor a bíró megjegyezte, hogy az egyik ügyének az utolsó tárgyalása aznap lesz, amikor Stohl András pere, szóval nem fognak oda jegyet osztogatni, mire általános nevetés volt a válasz, bár első körben Szilveszter és Dóri egy emberként fejelték le az asztalt szó szerint. Beszéltek arról is, hogy a bűnösök sokszor már várják a katarzist és az egész ügy végét, ezért nem szólnak sokszor az utolsó szó jogán, illetve ezért van, hogy bevallják a bűnüket. A magyartanár még beszélt arról, mit lehet tanulni a tinédzserektől, például hogy semmi sem olyan fontos akkor, mert hétfőn szerelmes lesz, kedden szakít, hétvégén meg buli, erre Béres Attilának sikerült benyögnie, hogy szerdán meg tavasz lesz. Egyik ügyész is mesélt egy történetet, mi szerint egy munkás ember reggel megkérdezte a feleségét, hogy mi lesz a vacsora, mire ő mondta, hogy babgulyás. Mikor hazaért a munkából az ember, kérdezte, hol a vacsora, a feleség pedig válaszolta, hogy nem főzött. Erre a férfi úgy megütötte a feleségét, hogy annak betört az orra. Az ügyész hozzáfűznivalója az volt, hogy igen, ez valóban bűn, de az ő felettese azt mondta, végülis jogos volt, hiszen megegyeztek valamiben. Egy másik ügyész mondta, hogy azért ez nem módja a konfilktusok kezelésének, meg megjegyezte, hogy óvatosan, mert a nézők között többségben voltak a nők. Szilveszter is szóhoz jutott, leszögezte, hogy ő még nem ütött meg nőt, illetve megejtett egy Vackori kiszólást a szerep mögül, konkrétan közölte a közönséggel, hogy telefonáljanak haza, mert most itt ülnek és nem tudnak vacsorát főzni. Közben volt egy érdekes szófordulata, miszerint eltört az orrcsontja, amikor pedig a gyilkosságokról beszéltek, úgy fogalmazott, a darab ólom behatolt a halántéklebenyen. Nem hiába lett majdnem orvos :) Valamint azt is megjegyezte, hogyha az ő szeretteivel történne valami hasonló, mint amilyen esetekről beszélgettek, valószínűleg úgy reagálna, mint ahogyan a Rómeó és Júliában. Az is kiderült, hogy Szilveszter eléggé otthon van a filmek világában, legalábbis amilyen filmes példákat hoztak, mindhez hozzá tudott szólni, Dóri meg is jegyezte, hogy majd Szilveszter vagy Attila megmondja a címét annak, amiről épp mesélt.
Hála annak, hogy tényleg gyakorlatilag 2 méterre ültem Szilvesztertől, a figyelmem sokszor rá terelődött úgy is, hogy nem beszélt olyan sokat. Többször összesúgtak Attilával és Dórival, amit mi, nézők nem hallottunk, illetve amikor arról volt szó, hogy a bulvárt olvasók mire kíváncsiak, a szokásos ötleteken túl (szex, botrány, per, stb.) Szilveszter jegyezte meg halkan, hogy munka? Aztán az is feltűnt, mikor hadonászott, hogy a jobb kezén a kisujjának az utolsó ujjperce olyan, mintha már eltörte volna. Szintén külön mese volt, mikor ivott, mivel miután elfogyott a szénsavmentes ásványvíz, a szénsavasat felrázogatta, meg lazítgatta a kupakot, mielőtt kiöntötte, aztán picit mellé is ment. A beszélgetés alatt sok mosolyt, sőt nevetést is kaptunk, főleg az ügyészek viccesebb beszólásain derült jókat. Az is feltűnt, hogy néha kicsit idegesen tekergette a jegygyűrűjét az ujján, kvázi pótcselekvéstként, meg néha a körmét is rágta, azt nem tudtam eldönteni, hogy feszkóból vagy mert beszakadt a körme. A beszélgetés végén kérdezték, hogy van-e a nézők részéről hozzászólás és az egyik néző megdícsérte a Rebecca végi jelenetet, amikor Maxim az utolsó pillanatban hátrafordul egy kicsit bizonytalan tekintettel, így hagyva nyitva a kérdést, hogy valóban boldogok lesznek-e. Szilveszter rögtön ugrott, hogy az színészi teljesítmény, a rendezőnek semmi köze hozzá, Béres Attila meg bizonygatni kezdte hogy nem, ő már az elején kitalálta ezt a jelenetet. Végül Dóri jegyezte meg halkan, hogy kivel látta a hölgy, mire Szilveszter lepisszegte. Úgyhogy maga a beszélgetés is nagyon érdekes volt, és azon belül nekem, egy Szilveszter-rajongónak igazi csemege. Jó dolog, hogy színészként érdekli másokat a véleménye. Nagyjából ennyit sikerült utólag felidéznem a délutánból, igazán jó emlékekkel gazdagodtam. Még, még sok ilyent :)

Csókos asszony

Újra színház, méghozzá Csókos asszony. Az előadáshoz már volt szerencsém tavasszal, akkor is fenomenális szereposztással, utána meg a DVD-t is begyűjtöttük, de nagymamámat szerettük volna elvinni, úgyhogy muszáj volt megint megnézni :D Valami szerencsecsillag állhat a Csókosaim felett, mindkét előadást Homonnay Zsolttal, Peller Annával és Peller Károllyal láttam. Ugyan a változásnak nem tudtam maradéktalanul örülni, mert lehet, hogy kaptam egy Kareszt, de el is vettek egyet, a decemberi Lilimben egyenlőre nem ő van kiírva. De eddig még bármi megtörténhet, egyenlőre a tegnapi csodáról írnék. Az alaphangulatot megadta, hogy kis bizniszt kellett folytatnom az előadás előtt, a mai Szentivánéji álom jegyeimet eladtam, mert Szilvesztert és Attilát is lecserélték, viszont vettem jegyet a Dolhai Attila karácsonyi koncertre, és Karcsi anyukájától Karcsi pódiumára. Utána, várakozva a Thália bejáratánál sikerült találkozni Homonnay Zsoltival, aki a tömegben elvegyülve beslisszolt elöl (ha már erről van szó, előadás után Peller Anna és Peller Mariann is a főbejáraton távoztak, Dolhai Attila pedig a délutáni Mozart!-ról rohant át az esti Csókosra). Maga az előadás remek volt, mi a második sorban ültünk és az első felvonás alatt az előttünk lévő két szék üres volt, gondolom elkéstek a székek tulajdonosai. Ez az a darab, amit tényleg mindenkinek csak ajánlani tudok, gyakorlatilag végig lehet nevetni az egész darabot, én ennél többet csak a Lili bárónőn tudok szórakozni. A történetről nem is értekeznék hosszan, hanem a színészi teljesítményekről, na meg a DVD változathoz képest más dolgokról. Amikor én láttam a darabot, bal oldali páholyban ültünk, ezért a színpad bal oldalát nem láttuk rendesen. Ezt egy jelenetben sajnáltam utólag, mivel amikor Katóka a székeken állva énekli a Tapsolj csak nékemet, Karcsi és Anna az egyik ablakból integetnek neki. Karcsi, mint egyszemélyes nép tartotta az Éljen Katóka! feliratot, amit Anna mindenáron el akart tőle marni, de Karcsi nem hagyta magát :D A végén már oldalt lógatta ki, meg csak Katókát akart mutatni, de tóka lett belőle, Anna szólt rá, hogy rosszul tartja. Most a nagy robbanás elmaradt szerintem a Gyere te niemand után, meg a közönség jobban volt vevő Oszvald Marikára, ettől függetlenül Karcsiék is kitettek magukért. Az omnibusszal persze mindenki elszállt, Karcsi pedig az előadás alatt elég sokszor járt Annácska mellei között :) Zsolti is remekelt, bár a prózai részeknél sokszor alig tudta kinyögni, mit is akar, de inkább hebrencsnek tűnt. Az elején szépen lefertőtlenítette a kezét, mielőtt fel akarta vágni az ereit, a végén, amikor fel akarta akasztani magát, alig tudta a nyakára tekerni a kötelet, utána meg a kezével húzta, nehogy véletlenül is fennakadjon :D Amikor Oszvald Marikának akarta megköszönni, hogy visszaszerezte neki a jegygyűrűket, Marika csókra tartotta a száját, Zsolti meg olyan arcot vágott, hogy arról tanulmányt lehetne írni. Végül annyira jól sikerült a köszönet, hogy Marika a földön kötött ki, Zsolti még vissza is nézett kifuttában, hogy mit csinált. Komolyabbra fordítva a szót, Zsolti óriásiakat énekelt, főleg a Mi muzsikus lelkek sikerült nagyon jóra, de ebben Fischl Móni is a partnere volt, nagyon illik egymáshoz a hangjuk. Móni színészileg annyira nem tetszett, szerintem Mara jobban játssza ezt a szerepet, Móni túl könnyen belemegy a dámáskodásba és nem éreztem olyan konkrét döntéseket a játékában, ami pedig jellemezné Katóka szerepét. Ez a tény eléggé furcsa volt nekem a Csárdáskirálynő után, ahol Móni engem elvarázsolt, és szerintem Szilvia és Katóka ebben hasonlítanak is egymásra. Huszti Péter is nagyon jó volt, annyira szeretem a közönséget, hogy ilyen nagy művészeknek nyílt színi tapsot ad, annyira megérdemelt és felelmelő pillanat. A darab folyamán érdekes módon az igazi humorforrás Oszvald Marika volt, ha ő ott volt a színpadon, mindenki csak rá figyelt. Többször is állt egy kicsit az előadás, mert a színészeknek is össze kellett szedni magukat, Marika meg csinálta a műsort. Az Éccaka után maga Marika is elnevette magát, nehezen tudtak eljutni a Tarpataky és Kubanek poénhoz. Másik ilyen elnevetős rész a puskával mutogatás volt a közönségre, Karesz és Anna faarccal mutogatták Zsoltinak a puskahasználatot, Zsolti viszont teli szájjal nevetett. Szóval nagyon jó volt minden és az évad első Csókos asszonya igazán jó nyitás volt. Kívánok mindenkinek hasonlóan jó előadásokat :)

Szépség és a Szörnyeteg - másodszor

Nemrég írtam a szeptemberi Szépség előadásról, ami olyannyira a szívembe lopta magát, hogy rögtön intéztem novemberre az újabb jegyeket, mert ezt látnom kellett közelről, újra. A jegyvásárlás megint egy vicc volt, belógtam a reggeli szervetlen kémia előadásom, álltam egy jó órát a Nagymező utcában, majd bejutva a szervezésre egy általam még nem látott pasi asztalához kerülve adtam le a rendelést. Itt megfogadtam, hogy ha tehetem, csak hozzá járok innentől. Annyira jó jegyeket adott, nem kellett külön könyörögnöm, hogy földszint, első pár sor közepe, hanem egyszer elmondtam az elején, és mindenhová baromi jókat adott. Lili bárónőre szerzett nekem első soros jegyeket, középre. Szóval innen is óriási köszönet neki és vegyen minden jegyeladó példát róla, nagyon jól esett, nem ehhez szoktam. Aztán utóbb kiderült, a szereposztásokba is beletrafáltam, de ezt majd az adott darab után részletezem, nem iszok előre a medve bőrére :) Tehát, Szépség. Tegnap elég hamar odaértünk, 6 körül már a Mozsár utcában sétáltunk. Találkoztunk Kékkovács Marával, aki épp a színház felé igyekezett, de ott volt Bálint Ádám és Petridisz Hrisztosz is, akik a délutáni előadásról jöttek kifelé. Apró félelem azért volt bennem, mert nem láttam sehol Szilveszter kocsiját, és ez azért alapvetően ijesztő, de a táblán az ő neve szerepelt. Rögtön megalapozta az estémet egy nő, aki a lányának ecsetelte a táblát nézve, hogy nem tudni, ki fog játszani, mert mindkét név szerepel. Persze, aki nem jár olyan sűrűn színházba, nem tudhatja, hogy a délutáni és esti szereposztás van kint. Bementünk, majd egy elég vicces anomáliára bukkantunk, ugyanis mi a második sor közepe felé ültünk és hallottuk, hogy a harmadik sornál valami gubanc van. Kiderült, hogy a sorban lévő 36 szék nem úgy van számozva, hogy jobbról 18, balról 18, hanem jobbról 19, balról 17. Akik pont a felezőnél ültek, megijedtek, hogy nem egymás mellé szól a helyük, de aztán a jegyültető néni eloszlatta aggodalmaikat. Aztán lassan elindult az előadás, bár nekem volt egy kis hiányérzetem, ugyanis Makláry karmesterünk nem dugta ki a fejét az elején meghajolni, és így taps nélkül indult mindkét felvonás. Ezen azért elég hamar túltettem magam, és maradéktalanul élveztem az előadást. A történetet nem szeretném ecsetelni, úgyis szinte mindenki látta a Disney mesét, vagy legalább ismeri a történetet. Inkább azt mondanám el, mi volt más, így közelről nézve és a színészek hogy tetszettek. Alapvetően kevés jelenetnél éreztem magam máshogy, mint amikor messzebbről néztem, de sajnos akkor mindig rosszabbul. Az első ilyen az első felvonásban a farkasok megjelenése volt. Messziről nézve hát konkrétan megijedtem, és para volt, mert annyira jól mozogtak a táncosok, most viszont közelről láttam a műszemüket, és volt valami baljóslatú a dologban, de nem volt félelmetes a számomra. Inkább izgalmas volt, hogy tényleg az első sorok közvetlen közelében mászkáltak. A másik ilyen jelenet az átváltozás volt, ugyanis amíg messziről láttam, elállt a szavam, döbbenten ültem a könnyeimmel küszködve és teljesen taccsra vágott, így meg végig azon izgultam, hogy működjön a technika, kíváncsi voltam, hogy hogyan csinálják, és a végén nem az a mesés, úr isten, most változott át herceggé érzésem volt, hanem inkább egy úr isten, most tette ki a szívét-lelkét a színpadra. A darab alatt is sokkal jobban kijött a jelmez mögül az ember, mondjuk szerintem most Szilveszter is sokkal felszabadultabban játszott, mókázott és az elején sem volt olyan rémisztő, mint anno, ahogy emlékeztem. Tehát ezek a jelenetek voltak nekem másmilyenek. És most áttérnék a színészekre.
A szereposztás nem sokban tért el az előző alkalomtól - Szörnyetegünk Szabó P. Szilveszter, Belle Kékkovács Mara, Gaston Peller Károly, Lefou Oláh Tibor, Maurice Csuha Lajos, Teamama Náray Erika, Perc úr Földes Tamás, Lángőr Csonka András, D'arque György-Rózsa Sándor, Madame de La Nagy Komód Siménfalvy Ágota, Babette Vágó Zsuzsi. Nem tudom, hogy sikerült újra egy Szilveszteres Szépségbe beletrafálnom, úgy tűnik, a receptoraim már jeleznek. Lefou mindkét alkalommal Oláh Tibor volt, szóval most már érdekelne Sánta Laci is a szerepben, főleg mert a Bajadér alapján Laci tud valami pluszt hozzáadni a szerephez, ami Tibornak nem mindig megy. Persze Tibor is korrekt volt, nekem tetszik, ahogy a szólóját énekli és alapvetően olyan manós, jól játsza azt is, ahol fejbekólintják. Csuha Lajos nekem a szívemcsücske, imádom a stílusát. Rómeóban egyik kedvenc jelenetem, amikor Páriszt győzködi, hogy korai még Júliát feleségül kérni. Itt is nagyon szeretnivaló, és én eddig amiben csak láttam, hiteles volt. Szeretem a hangját is és szerintem nagyon tehetséges, jó lenne valami nagyobb szerepben is látni. Siménfalvy Ágota is nagyon jó volt, felvételről láttam Dénes Judittal is, de Ágotát én alapvetően a Charity óta imádom és ezt az aprócska, de nagyon vicces szerepet is remekül alakítja. Azért ha még lehetne, Polyák Lillára kíváncsi lennék, de azt hiszem, erről már lemondhatok. Vágó Zsuzsi szintén remekelt, én jobban szeretem őt Babette-nek, mint Juditot, ő valahogyan cserfesebb és ártatlanabb, mint Judit. Elsőnek nagyon helyesen évődött Bálint Ádámmal, de most nem volt nagyon partnere. Csonka András Ádám után elég nagy csalódás volt. Valószínűleg ha elsőnek vele látom, tetszett volna, de így... Ádám teljesen magáévá tette ezt a szerepet, brillírozott benne, de Pici sok helyen bénázott. Egyrészt volt egy bakija is, amikor Zsuzsival kellett volna veszekednie, hogy kivel csalták meg egymást, Zsuzsi elindította, hogy Simone?, de Pici nem kontrázott rá egy pasinévvel, hanem a Simone-t ismételgette. Szegény Zsuzsi kicsit ki is esett a szerepből, de ügyesen megoldották, csak hát hiányzott a poén a végéről. Az első Szépség után nekem az a benyomásom volt, hogy a Lángőr viszi a hátán a darabot, hát most azt kell mondjam, nem, Perc úr viszi a hátán. Valószínűleg azért, mert Földes Tamás egyszerűen remekelt. Petridisz Hrisztosz is nagyon jó volt, itt nem volt olyan elütés a két alakítás között, mint Ádám és Pici esetében, de Dzsoni olyan pluszt adott ehhez a szerephez, ami azért egy picit emelt az alakításán. Soha nem felejtem el azt a jelenetet, amikor a Szörnyeteg elküldi Perc urat Belle-ért, mert vacsoraidő van, majd Szörnyünk beleolvadva a környezetbe Perc úr háta mögött settenkedik és hamis biztonságérzetbe ringatja őt, majd jól ráijeszt. Annyira látszott, hogy Szilveszter és Dzsoni teljesen összeszokottan játszanak, nagyon helyesek voltak. D'arque, az elmegyógyász igaz, hogy elég kis szerep, de annyira jó dala van, hogy egyszerűen imádom. Pálfalvy Attila és György-Rózsa Sándor is nagyon jól alakítja, nekem semmilyen hiányérzetem nem volt egyikük után sem, de Sándor jelmeze nekem jobban tetszik. Olyan elálló haja van, hogyha nem elmegyógyász lenne, azt mondanám, őrült vegyész. Istenien néz ki. Náray Erika is nagyon jó Teamama volt, nekem Verocs kicsit anyáskodóbb, házias lélek, Erikából meg azért kibújt a humoros énje. Többször megcsodálhattam, ahogy a jelmezével nehézkesen közelekedett a lépcsőkön, de egyébként nagyon jó volt. Hangilag egyértelműen jobban tetszett, mint Verocs, de ez csak azért van, mert Erika hangjáért odáig meg vissza vagyok. És most áttérnék a szerelmi háromszögre :) Újra Peller Karcsit láthattam Gastonnak, aminek egyrészt örülök, mert imádom Karcsit, másrészt bánkódom, mert Németh Attilát eddig egyedül Verona hercegeként sikerült elcsípnem, akkor is Szilveszterrel játszott és a Verona alatt sem őt néztem... Karcsi a debütálása óta egyértelműen fejlődött, kezd kibontakozni a szerepben, jó látni a fejlődését. Egyre jobban elviszi a figurát a humoros, szerethető felé, amit én csak támogatni tudok. Még a Bolond-szigetnél sem tudtam rá haragudni, mert annyira jó az a dal, és mellé pontosan olyan vigyor ült a fején, mint amikor teljesen elszállva operettet táncol. Azért amikor Szilvesztert döfködte egy bicskával, meg amikor legurította a lépcsőn, azért már kezdtem megorrolni rá, de akkor meg óriásit csattanva ért földet, és persze, hogy megint aggódni kezdtem, olyan hiteles volt. Nem is vettem észre egyébként, hogy Karcsi ennyit mászkál ki a zenekari árok elé, nagyon jó volt ilyen sokszor közelről látni. Kékkovács Mara is nagyon tetszett nekem, musicalesen énekelt, jó volt hallgatni és színészileg nekem jobban is tetszett picit, mint Betti. Betti nekem sokkal kíváncsibb, meggondolatlanabb, szerintem Belle karakterét Mara jobban megfogta.
És most jön a hosszas ömlengés Szilveszterről, ami már lassan elmaradhatatlan. Kíváncsi leszek, mikor fogok oda eljutni, hogy valami rosszat írjak róla. Egyenlőre ez a veszély nem áll fent, mert egyszerűen csodálatos volt. Az előző előadáshoz képest sokkal emberibb volt, egyáltalán nem volt rémisztő, nem hörgött olyan sokat és sokkal több vicces jelenete is volt. Az előző előadásból az a jelenet maradt meg nekem, amikor megéreztem benne az embert, amikor vacsorázni hívja Belle-t, és mondja, hogy makacs. Azt egy olyan aranyos, lemondó hangsúllyal mondta, hogy onnantól már nem lehetett megijedni a hörgésétől. Most az elejétől kezdve mondott úgy mondatokat, hogy a végére elfogyott a levegője és egy elvékonyodó cincogás lett belőle. Emberi pillanatai között volt az is, amikor fellengzősen a lépcsőnek dőlve, keresztbetett lábbal, hányavetien állt. Kicsit vicces volt így látni őt :) A vacsoránál is kitett magáért, elhajlította a kanalat, majd a tányért az arcához téve teljesen hátradőlt. Közben láttam, hogy mindezt Gabi a háttérből félrefordított fejjel figyelte :) Aztán persze Szilveszter alig tudta levenni az arcáról a tányért. Nagyon helyes jelenet volt. Ami még feltűnt nekem, hogy amikor a Szörnyeteg szabadon engedi Belle-t, Szilveszter az utolsó Menjen! felkiáltás végét elnyújtja, mint egy vonyító kutya vagy farkas. Újra előtör belőle a szörny, visszatér az az énje és erre tegnap jöttem rá, hogy milyen szép íve van a szerepnek. Aztán... hát az átváltozás, mi más. Így közelről nézve még letaglózóbb, mint messziről, persze máshogyan. Így láttam, hogy Szilveszter leveszi magáról a ruhát meg a maszkot, aztán már emberi mivoltában forgott azon a furcsa keréken. Kicsit megtörve a hangulatot, eszembejutott, hogy mindenki annyira szépen néz ki, egyedül a herceg olyan, mint a mosott szar, úgy le van izzadva és kikészülve. Persze ez magyarázható azzal, hogy most változott át szörnyetegből, de azért nekem ott volt az a gondolat, hogy hogy nem sül meg szegény abban a jelmezben. Nagyon szépen, kecsesen megérkezett a zenekari árok elé, majd megint kitartotta azt a gyönyörű hangot, ami így testközelből sokkal nagyobbat szólt és megint végem volt. Olyan erőt lehetett abban érezni, hogy teljesen megremegtem és eljött a várva-várt katarzis. Aztán azon az igazi, Szilveszteres hangon közölte Belle-el, hogy újra ember és annyira jó volt őket látni. A fináléban persze mindenki csodaszép volt, Szilveszter is összeszedte magát és hercegien nézett ki az arany összeállításban. Feltűnt, hogy Csonka Pici alig akarta abbahagyni a tapsolást, ami a hercegi párnak járt. Aztán a meghajolásnál meg Karcsi átnyúlt Picin és megszorongatta Szilveszter kezét. Kaptunk pár hercegi mosolyt, sőt, nevetést és hát így volt kerek ez az este. Persze állótaps nem volt a sok gyerkőc miatt, sőt, most a hujjogás sem volt annyira jellemző, a hercegi pár, Lángőr és Perc úr kapott pár hangeffektet, ami jó is volt így. Engem általában zavar, amikor mondjuk egy operettnél a primadonna-bonviván páros nem kap akkora áradatot, mint a szubrett-táncos-komikus pár, csak azért, mert szubrették látványosabb színpadi jelenléttel vannak. A tegnapi taps megérdemelt volt. Szóval tényleg szuper este volt és innen is köszönöm minden színésznek a felejthetetlen élményt.