Vagyis A Szépség és a Szörnyeteg. Tegnap voltam színházban és végre-valahára, hosszas várakozás és izgulás után egy számomra nagyon-nagyon szívmelengető szereposztással láthattam a darabot. Őszintén szólva, a történetet konkrétan nem ismertem, mert nem láttam a rajzfilmet, és az eredeti mesét se olvastam, csak a lényeget tudtam: van egy herceg, akit egy boszorkány elátkozott, ezért kell most szörnyetegként élnie, illetve ott vannak a herceg régi szolgái, akik félig tárgyak. Megérkezik a kastélyba Belle, aki szerelmes lesz a hercegbe és megtörik az átok. Hát kiderült, hogy ez enyhén szólva csak a váza a történetnek. Egy meséhez képest egészen logikus felépítése van a darabnak, mindenkit a saját kis tervei vezérelnek és azokhoz hűen cselekszik. De azon túl, hogy mennyire gyönyörű darab, mert nagyon el lehet veszni a külcsínben, bizony mély értékekről mesél. Megható látni Belle-t, aki nem tartja magát csodabogárnak, csak azért, mert sokat olvas és a saját fantáziavilágában él, és hihetetlenül szeretnivaló az összes tette. Pár nappal korábban megkértem Facebookot, mondja meg, melyik musical szerep illene hozzám, és kidobta nekem Belle-t. Komolyan, ez egy álomszerep. Belle a lelkéből jóságos, nem azon a fura, szerencsétlen módon, ahogy általában a jó embereket a talpraesettebbek át szokták ejteni, hanem a rendíthetetlen, példamutató módon. Sajnos, az évek során egyre több ilyen karakterben csalódnom kellett, mert kis távolságtartással nem jónak, hanem szerencsétlennek tűntek. De Belle nem ilyen, ezért is lett rögtön szimpatikus nekem. Persze Belle papáját is csak szeretni lehet, a kicsit őrült feltalálót. Nekem nagyon megható volt látni, milyen szoros a kapcsolat apa és lánya között. Az eredeti mesében, ha jól tudom, az apa kényszerből adja a legkisebb lányát a szörnyhöz, de itt szó sincs ilyesmiről. Akiket még a jó oldalon lehet elkönyvelni, azok a félig tárgy, félig ember szolgálók a Szörnyeteg kastélyában. Náluk az a könnyfakasztó, ahogyan szeretnének újra emberek lenni. Folyamatosan rettegnek, mikor hullik le a rózsa utolsó szirma és ők mikor változnak át teljesen tárgyakká. A darab során Babette és Perc úr is megtapasztalja az átalakulás folyamatát és rémisztő volt látni, hogy mennyire kevés választja el őket a teljes eltárgyiasodástól. Aki még említésre méltó, az Gaston, illetve a szolgája, Lefou, és bármennyire is kedvelem az őket játszó színészeket, hát viaskodott bennem néha a kisördög, hogy utáljam őket, ami azt jelenti, hogy nagyon jól játszottak. Gaston nekem sokáig nagyon vicces volt, nem volt benne az a fajta nyers bunkóság, ami miatt idegesített volna, de a vége felé nagyon tudtam utálni, mivel rátámadt a Szörnyetegre. És igen, itt el is érkeztünk a Szörnyeteg karakteréhez. Én nem tudom szétválasztani a színészt a szereptől jelen pillanatban, mert ez egy olyan globális kohézió volt számomra, hogy tökéletesen letaglózottan, döbbenten, könnyekkel a szememben ültem a nézőtéren és annyira, de annyira megszerettem. Szabó P. Szilveszter. Gondolom sokaknak mond ez a név valamit, hát nekem ő jelentette tegnap a nagybetűs CSODÁT. Eddig elég sok darabban láttam Szilvesztert, de valahol a szívem mélyén egy ilyen szerepet akartam neki adni. Kiskorom óta nekem az érzelmeit elrejtő, néha ironikus, vagy goromba hőstípus a kedvencem, mindig is az ilyen filmeket, sorozatokat, meséket szerettem. Szilveszter olyan szinten elégítette ki az erre vonatkozó rejtett vágyaimat, hogy szinte fizikai fájdalmat okozott felállnom a darab végén, annyira akartam még belőle. Az elején, amikor elhúzódott a függöny, és a bevezető próza alatt megismerhettük a történetét, ő pedig a kastélya tetején állt, Szörny jelmezben... Én az emeleten ültem, de olyan fenyegetőnek, letaglózónak és mégis fantasztikusnak éreztem azt az erőt, ami belőle áradt, mindezt úgy, hogy egy szót sem szólt, csak állt, hogy már meghatározta az estémet. Aztán mikor Belle apukája a kastélyba téved, megismerhettük a legrosszabb oldalát, szinte állati hörgéssel kezdett el gorombáskodni, sőt, zsarnokoskodni. Így utólag, egy megtört, teljesen magába zárkózott ember rémlik fel előttem, akkor szimplán megijedtem, tényleg székbe szegezően fenyegető volt. Ami még döbbenetesebb, azok az óriási ugrások, amik tényleg egy állathoz hasonlították. Ha nem Szilveszter lett volna, akkor azt mondom, hűha, így viszont a szívbaj kerülgetett minden alkalommal, úgy féltem, hogy baja esik, mint amikor az Elisabethben mászkál ki a Haláltorony külsejére, de ő szinte macskaügyességgel ugrott le mindenhonnan. Amikor belép Belle a képbe, onnantól ez a nagyon mufurc oldala szinte teljesen eltűnik, néha még felsejlik ugyan, amikor nem érti, Belle miért nem engedelmeskedik a parancsainak, de aztán, hála a szolgálóknak, jobb belátásra tér és újra előtör belőle az emberi oldala. Az egyik fordulópont a darabban, amikor megküzd a farkasokkal, akik Belle-re támadtak. Ez egy olyan hősies cselekedet tőle, hogy teljesen sikerült elolvadnom. A darab végéig egy általában sete-suta, kicsit bizonytalan talajon járó, vaciláló, adott esetben randira készülő Szörnyeteget láthatunk, aki sokszor vicces a teljesen abszurd kérdéseivel és megállapításaival (Na, milyen a ruhája? Rózsaszín.). Aztán a darab végén beüt a mennykő, Gaston megtámadja a kastélyában a Szörnyeteget és meg is sebesíti. Ez volt az a jelenet, ahol nem tudtam, hova kapjam a fejem, ugyanis Szilveszter olyan erővel lökte le Gastont (Peller Karesz) a lépcsőn, hogy csak úgy csattant, és komolyan megijedtem, hogy Karcsinak baja lesz, másrészt Szörnyetegünk is elkezdett tántorogni. Belle az utolsó pillanatban vallotta be a szerelmét, ezzel elindítva azt a lavinát, ami miatt én teljesen készen voltam, ugyanis megtörte az átkot, Szörnyetegünk pedig átváltozott emberré. Szilvesztert valamilyen módon a levegőbe emelték, ő pedig ledobálta magáról Szörnyeteg ruháját, de nem is ez volt az igazán érdekes. Ugyanis az egész színház sötétségbe borult, egyedül Szilveszter arcát világította meg két reflektor, és az az arc örökre belém égett. Tökéletesen elhittem, hogy ő tényleg Szörnyetegből átváltozik emberré, és míg más tőlem megszakadhat, bármit csinál, nem tudnám többre értékelni, mint ezt a pár pillanatot, amit átélhettem. Aztán ott állt egy szál fekete ingben, majd egy igazán szép, bordó öltönyben, és még Belle-t sem tudtam irigyelni, mert annyira szépek voltak együtt. Aztán persze kiderül, hogy a szolgálók is visszaváltoztak emberré, majd belép drága Hercegünk és Belle összeöltözve aranyba, mint egy igazi hercegi pár. Mit is lehetne még mondani? Csodálatos volt :,)
Áttérve a többi színészre, már csak rövidebben. Karcsinak ez volt a premierje ebben a darabban, és hát le a kalappal előtte :) El tudta érni, hogy Gaston bármennyire gonosz, nem lehetett megutálni, mert mindig ránéztem, és elmosolyodtam, láttam a pajkos csillogást a szemében, amit akkor szoktam, mikor nagyon elemében van. Ő volt az egyik fő humorforrás, hihetetlen öntelt tud lenni, de nagyon jól állt neki az összes beképzeltség. Vágó Betti volt Belle, és meg kell mondanom, nagyon, nagyon jó volt. Én alapvetően nem szeretem annyira Bettit, mert szokszor elhülyéskedi a fellépésen a líraibb dalokat is, meg néha nyávogósan énekel, de most nagyon tetszett. Mindent szépen elénekelt, nem sóhajtozta el a szavak végét és alapvetően méltó párja lett Szilveszternek. Igencsak irigyeltem, főleg az elején, de aztán ahogy egyre jobban kibontakozott a cselekmény, annyira kezdtem szurkolni neki, hogy sikerüljön rátalálnia a szerelemre és a Szörnyetegre. És annyira szép jelmezei vannak *.* A kék ruha is szép, de a rózsaszín, na meg az arany egy álom. Ha én egyszer azokat felvehetném... Gyönyörűséges volt Betti végig. Ha már a Szörnyeteg kastélyában járunk, írnék a félig tárgy, félig ember szolgákról. Lángőr, alias Bálint Ádám hatalmasat alakított. Nem csodálom, hogy ez a kedvenc szerepe, tényleg nagyon játékos és vicces tud benne lenni. Ő vitte a prímet vicceskedés terén, karöltve Perc úrral. Petridisz Hrisztosz, vagyis Perc úr is nagyon jó volt, tetszett, ahogyan a teljesen rideg, számító, óramű pontosságban gondolkozó tárgyból visszaalakult érző emberré. A lányok is ügyesek voltak, Babette, vagyis Vágó Zsuzsi nagyon helyes volt, ahogy flörtölt Lángőrrel, Madame de la Nagykomód, aka Siménfalvy Ágota pedig bűbájos volt. Nagyon cuki a guruló komódjelmeze. Nádasi Veronika is brillírozott, ő is nagyon szépen énekelt, nem olyan nyersen, ahogy néha szokott, igazi Tea mama volt, és nagyon szeretnivalóan anyáskodott Csorbi felett. Akit még fontos megemlíteni, az Oláh Tibor Lefou-ként, aki végre megmutathatta, milyen jól énekel. Sosem értettem, miért nem kap nagyobb szerepeket, mert én nagyon kedvelem őt, és kellemesnek tartom a hangját. Most a dalát olyan filmzenésen énekelte, és nagyon tetszett ez tőle. Kiemelendő a díszlet és a jelmezek, hiszen egy ilyen, több helyszínen játszódó darabot így megoldani nagyon nehéz lehetett. Alapvetően a forgószínpadot nem használhatták 2 helyszínként, mivel az egészet a Szörnyeteg kastélya tette ki, így csak mindenféle, a zsinórpadlásról leengedett díszlettel lehetett operálni a többi helyszín díszletének. Nagyon szépen emelték ki a szirmait hullajtó rózsát, illetve a falu díszletei is nagyon találóak voltak, a kicsit kidőlt-bedőlt viskókkal. Természetesen a Szörnyeteg kastélya tetszett a legjobban, de rögtön utána szerintem a legjobban az erdőt találták el. Mindenféle indákat lógattak be a színpadra, és amikor a farkasok rátámadtak Belle apjára, hát még én is megijedtem. Egészen élethűen adták elő a táncosok a farkasokat, és még az első sorokat is riogatták. Itt rögtön megemlíteném a jelmezek terén a farkasokét, illetve Belle ruháiról is írtam már. Szörnyetegünk jelmeze szerintem kicsit furcsára sikeredett, szeretném a darabot majd a földszintről is megnézni, hogy jobban lássam a Szörny jelmezt, mert így kicsit kaotikus volt nekem, minden esetre, ha Szilveszter tartása és járása (meg az a megmagyarázhatatlan, csak érezhető erő, ami belőle árad) nem lenne annyira jellemző rá, hosszan kellett volna gondolkoznom, kit is takar a jelmez. Az eltorzított, brummogós hang egészen érdekes volt, mivel rögtön felismertem benne Szilveszter hangszínét, de főleg az elején még szerintem jót is tett neki a torzítás, jobban illett az akkori viselkedéséhez. Azonban alig vártam az első felvonás végét, hogy a nagydalában már a tiszta, lélekmelegítően szép hangját halljam. Ha mindent ennyire könnyen megkaphatnék, mint ezt... :) Ha már a hangja, az átváltozása végén gönyörűen kitartott egy hangot, ami szerintem minden jelenlévőt megborzongatott, én legalábbis teljesen a hatása alá kerültem. Visszatérve a jelmezekre, a félig tárgy jelmezeket frappánsan és óriási fantáziával oldották meg. Ezt egyszerűen látni kell, hogyan lehet az emberi testben felfedezni az adott tárgy legjellemzőbb vonásait. Döbbenetesen szép munka.
Nem tudom, mit mondhatnék még. Ez az a darab, amit mindenkinek látnia kell. Csodaszép estém volt, egy nagy boldogságlufival a lelkemben tértem haza, és azt kívántam, még sok ilyen előadást láthassak.
Áttérve a többi színészre, már csak rövidebben. Karcsinak ez volt a premierje ebben a darabban, és hát le a kalappal előtte :) El tudta érni, hogy Gaston bármennyire gonosz, nem lehetett megutálni, mert mindig ránéztem, és elmosolyodtam, láttam a pajkos csillogást a szemében, amit akkor szoktam, mikor nagyon elemében van. Ő volt az egyik fő humorforrás, hihetetlen öntelt tud lenni, de nagyon jól állt neki az összes beképzeltség. Vágó Betti volt Belle, és meg kell mondanom, nagyon, nagyon jó volt. Én alapvetően nem szeretem annyira Bettit, mert szokszor elhülyéskedi a fellépésen a líraibb dalokat is, meg néha nyávogósan énekel, de most nagyon tetszett. Mindent szépen elénekelt, nem sóhajtozta el a szavak végét és alapvetően méltó párja lett Szilveszternek. Igencsak irigyeltem, főleg az elején, de aztán ahogy egyre jobban kibontakozott a cselekmény, annyira kezdtem szurkolni neki, hogy sikerüljön rátalálnia a szerelemre és a Szörnyetegre. És annyira szép jelmezei vannak *.* A kék ruha is szép, de a rózsaszín, na meg az arany egy álom. Ha én egyszer azokat felvehetném... Gyönyörűséges volt Betti végig. Ha már a Szörnyeteg kastélyában járunk, írnék a félig tárgy, félig ember szolgákról. Lángőr, alias Bálint Ádám hatalmasat alakított. Nem csodálom, hogy ez a kedvenc szerepe, tényleg nagyon játékos és vicces tud benne lenni. Ő vitte a prímet vicceskedés terén, karöltve Perc úrral. Petridisz Hrisztosz, vagyis Perc úr is nagyon jó volt, tetszett, ahogyan a teljesen rideg, számító, óramű pontosságban gondolkozó tárgyból visszaalakult érző emberré. A lányok is ügyesek voltak, Babette, vagyis Vágó Zsuzsi nagyon helyes volt, ahogy flörtölt Lángőrrel, Madame de la Nagykomód, aka Siménfalvy Ágota pedig bűbájos volt. Nagyon cuki a guruló komódjelmeze. Nádasi Veronika is brillírozott, ő is nagyon szépen énekelt, nem olyan nyersen, ahogy néha szokott, igazi Tea mama volt, és nagyon szeretnivalóan anyáskodott Csorbi felett. Akit még fontos megemlíteni, az Oláh Tibor Lefou-ként, aki végre megmutathatta, milyen jól énekel. Sosem értettem, miért nem kap nagyobb szerepeket, mert én nagyon kedvelem őt, és kellemesnek tartom a hangját. Most a dalát olyan filmzenésen énekelte, és nagyon tetszett ez tőle. Kiemelendő a díszlet és a jelmezek, hiszen egy ilyen, több helyszínen játszódó darabot így megoldani nagyon nehéz lehetett. Alapvetően a forgószínpadot nem használhatták 2 helyszínként, mivel az egészet a Szörnyeteg kastélya tette ki, így csak mindenféle, a zsinórpadlásról leengedett díszlettel lehetett operálni a többi helyszín díszletének. Nagyon szépen emelték ki a szirmait hullajtó rózsát, illetve a falu díszletei is nagyon találóak voltak, a kicsit kidőlt-bedőlt viskókkal. Természetesen a Szörnyeteg kastélya tetszett a legjobban, de rögtön utána szerintem a legjobban az erdőt találták el. Mindenféle indákat lógattak be a színpadra, és amikor a farkasok rátámadtak Belle apjára, hát még én is megijedtem. Egészen élethűen adták elő a táncosok a farkasokat, és még az első sorokat is riogatták. Itt rögtön megemlíteném a jelmezek terén a farkasokét, illetve Belle ruháiról is írtam már. Szörnyetegünk jelmeze szerintem kicsit furcsára sikeredett, szeretném a darabot majd a földszintről is megnézni, hogy jobban lássam a Szörny jelmezt, mert így kicsit kaotikus volt nekem, minden esetre, ha Szilveszter tartása és járása (meg az a megmagyarázhatatlan, csak érezhető erő, ami belőle árad) nem lenne annyira jellemző rá, hosszan kellett volna gondolkoznom, kit is takar a jelmez. Az eltorzított, brummogós hang egészen érdekes volt, mivel rögtön felismertem benne Szilveszter hangszínét, de főleg az elején még szerintem jót is tett neki a torzítás, jobban illett az akkori viselkedéséhez. Azonban alig vártam az első felvonás végét, hogy a nagydalában már a tiszta, lélekmelegítően szép hangját halljam. Ha mindent ennyire könnyen megkaphatnék, mint ezt... :) Ha már a hangja, az átváltozása végén gönyörűen kitartott egy hangot, ami szerintem minden jelenlévőt megborzongatott, én legalábbis teljesen a hatása alá kerültem. Visszatérve a jelmezekre, a félig tárgy jelmezeket frappánsan és óriási fantáziával oldották meg. Ezt egyszerűen látni kell, hogyan lehet az emberi testben felfedezni az adott tárgy legjellemzőbb vonásait. Döbbenetesen szép munka.
Nem tudom, mit mondhatnék még. Ez az a darab, amit mindenkinek látnia kell. Csodaszép estém volt, egy nagy boldogságlufival a lelkemben tértem haza, és azt kívántam, még sok ilyen előadást láthassak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése