Rómeó és Júlia

Végre eljött ez a nap is, két év után élőben láttam a Rómeó és Júliát. Anno én egészen későn kezdtem a musical-rajongást, az első konkrét esemény az 2008 nyara után, egy Musical Duett CD dedikálás volt, ahová már célirányosan ezért mentem. Előtte egész nyáron Rómeót hallgattam, így hát mondhatom, hogy "így kezdődött minden". Akkor, gyerekes elhatározásból megfogadtam, hogy az első Operettszínházas élményem a Rómeó lesz, a DVD-n szereplő szereposztással. Hát enyhén szólva nem így történt, hiszen az első színházazásom A Bajadér volt, ráadásul ezt követte még rengeteg, mire végre kilyukadtam most a Rómeónál és természetesen a fullos szereposztás se jött össze, de majdnem. Ha eddig néha kicsit eltúloztam a rajongást egyes darabokért, akkor nem tudom, most mi lesz. Egészen döbbenetes élmény volt. Persze, a szereposztás már egy hónapja para volt, ugyanis nagyon gyanús volt nekem, hogy az évad első Rómeója igencsak jóra ígérkezik (értsd mindenki a DVDről, kivéve Júliát - Vágó Betti és a dadát - Polyák Lilla). Ahogy telt az idő, lett is egy kis változtatás, ugyanis Bereczki Zolit lecserélték Szabó Dávidra, Lillát pedig Nádasi Veronikára, de még ez se volt annyira felkavaró, bevallom, azért imádkoztam, hogy Dolhai Attila és Szabó P. Szilveszter legyen, a többi kb. már nem érdekelt. Végül ilyen szereposztással vágtunk bele az estébe. Lehetséges, hogy a beszámolóm kicsit Tybalt-centrikus lesz, de nem tehetek róla, így élőben le se tudtam venni a szemem Szilveszterről, annyi újdonságot csinált. Az egész darab úgy indult, hogy Földes Tamás, vagyis Lőrinc barát elmondja monológját, ami szép volt, jó volt, csak azt nem értettem, miért homályos a színpad, annyi füstöt még se nyomhattak oda. A monológ végén vettem észre, hogy valami háló volt leengedve, azért volt olyan sejtelmes. Én meg már szemészhez akartam rohanni. Aztán elindult a harc, ahol megjelent Dávid, Mészáros Árpi és persze Szilveszter, majd belevetették magukat a verekedésbe. Mondjuk a "vetés" kicsit erős szó erre, Dávid a fél csete-patét valami oszlop tetején töltötte, Szilveszter pedig miután felbuktatott pár embert, körülbelül olyan mozdulatokkal, mint ahogyan a Menyasszonytáncban verekszik, beállt hátulra táncolni. Árpira nem sikerült figyelnem. Aztán megjelent a herceg (Németh Attila) és az emberek legyezőszerűen meghajoltak előtte, majd a Verona alatt újra tánc jött. Ha valaki még egyszer azt meri nekem mondani, hogy Szilveszter nem tud táncolni, hát komolyan mondom, berúgdosom a színházba, megnézetni vele egy Rómeót. Egészen új oldalát ismerhettük meg, én nem is tudnám megnevezni a stílust, amiben táncoltak, de annyira jól állt neki. Benvolio többször is zrikálta és ingerelte Tybaltot, aki meglepően jól bírta, legalábbis itt még semmit sem csinált. A következő emlékezetes rész Benvolio beszélgetése volt Montague-néval, ugyanis miután Csengeri Ottília elhagyta a színt, Árpi elkezdett pipiskedni, és elmondta a szövegét, és a végére odabiggyesztette: Mi vagyok én, az anyja? Erre a nézőközönségből egy gyerek megszólalt, hogy nem, Árpi pedig rábólintott, hogy naugye. Mikor Árpi rájött, hogy mit csinált, a kezébe temette az arcát, úgy nevetett és nem is sikerült elmondania azt a részét a szövegének, ami pont az eredeti műre való utalás - "Ó Rómeó... Mért keresgél téged mindig mindenki." Utána megjelent Rómeó (Dolhai Attila) és a forgó színpad tetején Júliáék, Betti el is csábult és vizet fröcskölt a dadáékra a szökőkútból. Aztán hirtelen már a Lehetsz király kellős közepén tartottunk, méghozzá a rap résznél. Hát én nem tudok elképzelni olyan műfajt, amiben Dávid ne állná meg a helyét, olyan jól nyomta. A bulizást végül Attila törte meg a Miért fájjal, ami gyönyörűen szólt. Hozzá kell tennem, néha nem bírtam levenni a szemem a táncosokról, olyan elvetemült dolgokat csináltak a dal alatt. A drámai vonalat Paris, vagyis Homonnay Zsolti szüneteltette be, amikor fogpasztareklámmosolyával bejött és közölte dalban, hogy stramm, ifjú, szép és jó parti. Aztán jött a bál, ami az egész darab egyik legkaotikusabb része volt a számomra, mindig annyi felé kellett volna figyelni. Még jó, hogy emeleten ültünk, így beláttam az egész teret. Szilvesztert többször is sikerült elvesztenem a tekintetemmel, mert közben Attila és Betti elöl olyan szépen táncoltak, hogy nem lehetett nem őket nézni. Aztán persze drága Tybaltunk magára vonta a figyelmet azzal a furcsa ugrálással, amivel megnyitotta a körtáncot és kivezette a tömeget az ajtón, magukra hagyva így Bettit és Attilát. Duettjük után már meg is érkezett újra, kicsit idegbetegre hasonlító üvöltéssel, majd kis nyugtatgatás után alattomosan odaosont Attilához és letépte az álarcát. Innentől elszabadult volna a pokol, ha nem lett volna belassítva a jelenet, így láthattunk egy gyönyörű formációt Szilveszterrel és Dáviddal, amikor Tybalt rá akar ugrani Mercutióra, majd Dávid is belassulva mutatott be Szilveszternek. A belassulást Tybalt ordítása törte meg, aki rohamot kapva fetrengett a földön, majd miközben összeszedte magát, megismerhettük egy szeletét a gyerekkorának. Szilveszter ott, a szemem előtt nyúlt bele a tűzbe, és még most sem értem, hogyan nem égeti meg a kezét, de elég ijesztő volt látni. Aztán már Júlia erkélyénél voltunk, ahol egy egészen furcsa jelenetnek lehettünk szemtanúi, miszerint Dávid "megcsókolta" Attilát, mert érezni akarta, miért van ennyire elszállva a srác. Én hozzászoktam már, hogy Őfelsége a Halál pasikat is csókol, de ez a jelenet azért még így is hosszas emésztést igényelt. Attila megcsillogtatta edzettségét, olyan helyekről ugrált le és kapaszkodott vissza, hogy csak ámultam. Aztán elment Lőrinc baráthoz, itt csak azt sajnáltam, hogy a jelenet nagy része a templomban játszódik és például Attila "Mint egy lobogót" gesztikulációját csak félig láttam az oszlopoktól. Majd teljesen eluralkodott a színpadon a humor, ugyanis jött a Hahaha, ahol Dávid és Árpi egymást túllicitálva voltak elvetemülten hülyék. Mindenre fel voltam készülve, de azért arra nem, hogy Dávid egy este alatt már másodszor kap le valakit, most éppen Vera volt a soros, egy kívülről egészen térdremegtetőnek tűnő csókot kapott Dávidtól. Vera a jelenet után visszaindult a Capulet-házba, és elénekelte a nagydalát, ami az első óriási siker volt az estén, nagyon nagy tapsot kapott érte, meg is érdemelte, mert hátborzongatóan jó volt. Aztán jött Montauge-né és Capuletné, akik megremegtették a színház alapjait, annyira gyűlölték egymást. Ottília, miközben a forgó emelőn álltak, elkezdett mozogni... Hát nekem ülve is halálfélelmem volt. Végül, a felvonás zárásaként jött az esküvőjelenet, ahol terveim szerint Attilát néztem volna, mert hát ugye abban a fehér cuccban egészen jól néz ki és nah, erre első pillanatban megláttam Szilvesztert bevonulni. Senki soha nem mondta nekem, hogy Szilveszter a színpadon van az esküvő alatt! Pedig igen, ő is ott térdel a táncosok között, de nem énekli a dalt, majd amikor az esküvő végén a térdelő helyzetből mindenki leül a sarkára, egyedül Szilveszter marad úgy.

A második felvonás elején már tapasztalható volt a hangulatbeli zuhanás, ugyanis miután Mercutio és Benvolio figyelmeztetik Rómeót, rögtön Tybalt énekel még a gyerekkoráról, és közben harcba indul. A jelenet elején, mikor Kata bejön érdeklődni a mise időpontjáról, Szilveszter odament hozzá és meg akarta csókolni. Én ezt a megmozdulását sosem értettem, ha ennyire szerelmes Júliába, minek neki az anyja, de minden esetre eléggé kihangsúlyozta az őrületét. Amikor elővette a babát, és mint egy kisgyerek odakucorodott az ágyba, annyira szívszorító volt. És elkérkeztünk a harchoz. Maga a dal nekem nagyon tetszik, szerintem az egész darabban a legfülbemászóbb dallama a párbajnak van. A színpadi történések azonban szinte teljesen lekötöttek és semmi másra nem tudtam figyelni. Mercutio halála annyira nem rázott meg, mert tudtam, nagyjából mi fog történni, meg igazából Dávid kábé ötször állt fel újra, egy elvileg szúrt sebbel... De amikor Dávid végleg "meghalt", Attila egyszercsak felkapott egy kést, nekirontott Szilveszternek és elvágta a torkát. Na erre viszont nagyon nem számítottam. Mercutióról tudni, hogy szúrt sebtől hal meg, hiszen a képeken egy óriási piros folt van az ingjén, de Tybaltról nem tudtam, hogy így hal meg. Eléggé sokkolt, akkor sikerült felengednem, amikor észrevettem, hogy a halott Mercutio a falnak támasztva liheg, és Szilveszter is szaporán kapkodta a levegőt. Aztán még végig kellett néznem, ahogyan felrakják őket egy fa hordágyszerűségre, és kiviszik. Itt meg az jutott eszembe, hogy kicsit paráznék, ha én lennék ott fenn, mert ha nem egyszerre emelik meg a táncosok, akkor nagyon könnyen leborulhattak volna a fiúk. Hogy ne lehessen sokáig búslakodni, már jött is a Pacsirta-jelenet, ami számomra, az emeletről eléggé nagy igazságokat fedett fel, miszerint Attila ennek a jelenetnek az elején Ádám-kosztümben van. Utána meg félig felvett fehér ingben csókolózott Bettivel, tehát ez volt az a jelenet, ahol a színház úgy egészében elolvadt. Mikor Rómeó elment, és Júliával közölték, hogy férjhez adják Parishoz, hát ez a jelenet sem váltott ki belőlem túl nagy drámát, ugyanis Kata az egyik szolgálóval annyira jól elvolt a dal alatt, hogy csak azt tudtam figyelni. Innentől felpörögtek az események, Zsolti a téboly végét olyan gyönyörűen kitartotta, hogy csak néztem, Árpi pedig megnyerte a közönségdíjat, a Hogy mondjam el végén felrobbant a színház. Paris halála is nagyon jól sikerült, mármint az előtte szóló dal, a párbaj repríze, de Zsolti túl gyorsan hal meg, megérdemelt volna kicsit több drámát. A Miért fáj repríze is nagyon szépen szólt, bár túl meglepetésszerűen vágta el Attila a végét, de így annál megrázóbb volt. Végre rájöttem, hogy nem fullad meg Attila a kötéltől, Betti akasztott be valami cuccot, ami megtartotta Attilát. Júlia búcsúja is nagyon-nagyon szép volt, aztán pedig Földes Dzsoni döbbenete és kitérése a hitből feltette a koronát az estére. Egy csoda volt az egész este, a végén olyan állótaps kerekedett, amilyent az Elisabeth óta nem láttam. A tapsrendnél mindenki nagyon helyes volt, Szilveszter Ottília mellett állt és csak úgy tartotta a karját, hogy az Ottíliának furcsa volt :D Ami feltűnt, hogy amikor Szilveszter Dzsoni mellett állt a tapsrendnél, ők nem emelték fel azt a kezüket, amivel a másikét fogták.

Kiemelném, hogy mennyire más a színpad, mint a DVD változaton. Persze tudtam, hogy más lesz, hiszen a DVD-t Szegeden vették fel, de nekem egészen sokáig tartott kiigazodni, hogy hogyan is van ez a forgószínpad és melyik része a templom, meg hogyan süllyed néha a szökőkút egy szintbe a színpaddal, és hogy van néha fent, a magasban. Igazából én ilyen bonyolult színpadtechnikát még nem láttam, rengeteg lépcső vezet mindenfelé és hát nem tudom, mennyi merszem lenne össze-vissza ugrálni rajtuk, ahogy a színészek teszik. Főleg Betti és Nádasi Vera volt ijesztő, amikor a külső lépcsőn felmentek. Én nem vagyok tériszonyos, de ott semmi korlát nem volt, ráadásul közben mozgott az egész, amikor Vera ment, hát nagyon félelmetes volt látni. Le a kalappal a készítők és a színészek előtt is.

És most egy keveset a színészekről.

Németh Attila azzal a kevés megjelenésével is nagyon megnyerő volt, nagyon megszerettem. Tökéletesen hozza az igazságra törekvő uralkodót, mellé pedig nagyon erős kezdést hozott a Veronával, pedig szombaton még nagyon beteg volt. Szilveszter meg is jegyezte még akkor, hogy nagy tapsot Attcsikának, amiért "élve van". Földes Dzsoni is nagyon jó volt, nekem főleg a Mit ér a hit tetszett tőle, teljesen elhittem a lelki válságát. Nádasi Veronika nagy meglepetést okozott, pedig már bizonyított nekem a Szépségben Tea mamaként. Nagyon szépen énekelte a Szeme tűzben éget, és végig nagyon szimpatikus maradt. Csuha Lajos is tetszett, őt amúgyis nagyon kedvelem, itt is hozta a szokásos formáját. Homonnay Zsolti is tetszetős volt, az elején még humorban gazdagon volt jelen, aztán a dráma kezdetével ő is elővette ezt az oldalát és odadetonálta magát meg a darabot. Kata és Ottília remek párost alkottak, Ottília a tánctudását is megcsillogtatta, és mindketten hihetően gyűlölték egymást, majd a tapsrendnél kibékültek. Kata különösen vérforraló volt a darabban, ahogy flörtölt a szolgákkal, Tybaltot bezzeg elutasította. Ha már Tybalt, Szilveszter egészen a párbaj végéig csodálatos volt, addig faltól-falig róla szólt nekem a darab, nagyon új dolgokat láttam tőle, a suhanc-lázadó énjét és a felszabadult, napjainkban népszerű táncát. És ilyen ocsmány halálnemben is méltóságteljes tudott maradni, úgyhogy le a kalappal előtte. A végére hagytam az édeshármast, Benvoliót, Mercutiót és Rómeót. Árpi nagyon törekedett rá, hogy ő legyen a fő humorforrása a darabnak, ami sikerült is neki, ő tényleg vicces volt sokszor, míg Mercutio inkább forradalmár oldalát mutatta meg. Dávidnak amúgyis jól mennek a hasonló szerepek, a dacáról Péter jutott eszembe, a Szép nyári napból. És végül Rómeó. Attilát én eddig élőben csak az Elisabethben láttam, tehát nekem még egészen új őt látni így, míg a többieket már megszoktam. Nagyon jól alakította a szerepét, bár most az egész óriási szerelem vonal gyérre sikerült nekem, mert mindenfelé figyeltem, csak a szerelmespárra nem. Én is szeretnék egy hasonló Rómeót, bár ha lehetne, Tybalt kiadásban. Betti pedig méltó párja volt Attilának, egyre jobban szeretem. Már a Szépségben is tetszett, hogy nem nyávogta el, és ezt folytatta itt is, gyönyörűen énekelt, sokkal szebben, mint akár Dóri a DVD változaton. A hangja is jobban passzolt Attiláéhoz, együtt nagyon szépen szóltak és egyikük sem nyomta el a másikat. Ha azt vesszük, hogy Attila mostanság operettekben játszik, hangosítás nélkül, beláthatjuk, hogy Betti nagyon-nagyon jó. Nekem nagyon fontos volt ez az este, még amit leírtam a beszámoló elején, főleg ezen okok miatt, és maximálisan elégedetten jöttem ki a színházból. Meghódította a szívemet a darab és remélem, hogy még láthatom, hasonlóan parádés szereposztásban.

Ízlések és Pofonok

Szintén hosszas szervezés után sikerült eljutnom az Ízlések és Pofonok zenés estre a New Orleans Music Clubba. Úgy gondoltam, kihagyhatatlan az este, hiszen végre Szilveszter kötetlenül, Budapesten lép fel, és ez a párosítás egészen ritkán fordul elő. Odaérve kissebb kellemetlenségek értek ugyan minket, mivel jó 20 percet csúszott a kezdés, és addig a folyosón kellett ácsorognunk, de végül bejutottunk. Innentől pedig már minden flottul ment, hamar elkezdődött az este. Az elejére rakták a verses blokkokat, mivel a 4 fellépő közül csak Szilveszternek, Dzsoninak és Németh Attcsikának jelent meg eddig verseskötete, ők mindig valamilyen kört bejárva egymáséit olvasták fel, a szünetekben pedig Pálfalvy Attesz énekelt saját dalokat. Az első versesblokk Éva fájáról szólt, mint kiderült, a virtuális Pilvax kávéház bizony gőzerővel működik, Szilveszter dobta fel a témát, hogy mi lehet manapság Éva fájával. Az erre született verseket mind felolvasták, ha jól emlékszem, Attcsikáénak az a címe, hogy Éva fája (nem vagyok benne biztos, Attila verseskötete még nincs meg nekem). Szilveszter hasonló témájú verse rögtön az első a kötetében a Menedék-versek között, Dzsoninak pedig a 40. Volt még egy saját verses blokk, ott a színházról írtak. Attcsika versének a címében valamilyen bohóc van, azt nem sikerült megjegyeznem, Szilveszteré a kötetében a 13., Dzsoniéra sajnos nem emlékszem. Több verset olvastak még ezen kívül is, például Attcsika felolvasta a feleségéhez íródottat. Zenés esthez híven zenéltek is, Pálfalvy Attila sok saját dalt adott elő, Attcsika is énekelt sajátot, a Csöndes a várost, Dzsoni rögtön egy egész rockzenekarral jött, és fergeteges hangulat lett a végére. A szünet előtt Szilveszter parádézott, ugyanis az Egy darabot a szívembőlt énekelte, amit én még soha nem hallottam tőle, még csak felvételen sem, a szünet után pedig elénekelte majdnem az összes olyan dalt, amit még nem hallottam élőben, de nagyon szerettem volna. Volt Barbara, Annyira mégse rossz, Figyelj rám, fiam, Túl hamar, és az egész olyan volt, mintha előre hozták volna a karácsonyt. Szilveszter sokat poénkodott, például amikor Attcsika próbálta elmondani, hogy mindannyian betegek, benyögte, hogy: Ugorj oktávot!, vagy amikor Pálfalvy Attila nem pont a mikrofonba beszélt, azt mondta: Hát ő átbeszéli a teret, hát ő színész. Mikor Németh Attcsika olvasta fel az Éva fája témakörében íródott versét Szilveszternek, utána az érintett közölte, hogy örül, hogy Attila megfogta a humoros oldalát a versnek, mert belőle ez hiányzik. És kijelenthetem, rengeteget mosolygott, össze-vissza mászkált a teremben, például Pálfalvy Attila blokkja alatt a hátam mögött ült egy üres asztalnál, onnét hallgatta az előadást. Dzsoni is énekelt sokat, az est az ő rockkoncertjével zárult, előtte énekelt Reménytelenült, meg két Shakespeare-szonettet is. Egyébként a teremben rengeteg ismerős arc volt felfedezhető, ott volt Kerényi Miklós Máté, Somogyi Szilárd, Szabó Dóra, és még több háttértáncos, stúdiós. Nagyjából 2 és fél óra után búcsúztunk el a fellépőktől formálisan, én még odamentem Dzsonihoz dedikálást kérni a verseskötetembe. Aztán hazajöttünk, bedőltem az ágyba, de még álmomban is az este körül forogtak a gondolataim :)

Beauty and the Beast

Vagyis A Szépség és a Szörnyeteg. Tegnap voltam színházban és végre-valahára, hosszas várakozás és izgulás után egy számomra nagyon-nagyon szívmelengető szereposztással láthattam a darabot. Őszintén szólva, a történetet konkrétan nem ismertem, mert nem láttam a rajzfilmet, és az eredeti mesét se olvastam, csak a lényeget tudtam: van egy herceg, akit egy boszorkány elátkozott, ezért kell most szörnyetegként élnie, illetve ott vannak a herceg régi szolgái, akik félig tárgyak. Megérkezik a kastélyba Belle, aki szerelmes lesz a hercegbe és megtörik az átok. Hát kiderült, hogy ez enyhén szólva csak a váza a történetnek. Egy meséhez képest egészen logikus felépítése van a darabnak, mindenkit a saját kis tervei vezérelnek és azokhoz hűen cselekszik. De azon túl, hogy mennyire gyönyörű darab, mert nagyon el lehet veszni a külcsínben, bizony mély értékekről mesél. Megható látni Belle-t, aki nem tartja magát csodabogárnak, csak azért, mert sokat olvas és a saját fantáziavilágában él, és hihetetlenül szeretnivaló az összes tette. Pár nappal korábban megkértem Facebookot, mondja meg, melyik musical szerep illene hozzám, és kidobta nekem Belle-t. Komolyan, ez egy álomszerep. Belle a lelkéből jóságos, nem azon a fura, szerencsétlen módon, ahogy általában a jó embereket a talpraesettebbek át szokták ejteni, hanem a rendíthetetlen, példamutató módon. Sajnos, az évek során egyre több ilyen karakterben csalódnom kellett, mert kis távolságtartással nem jónak, hanem szerencsétlennek tűntek. De Belle nem ilyen, ezért is lett rögtön szimpatikus nekem. Persze Belle papáját is csak szeretni lehet, a kicsit őrült feltalálót. Nekem nagyon megható volt látni, milyen szoros a kapcsolat apa és lánya között. Az eredeti mesében, ha jól tudom, az apa kényszerből adja a legkisebb lányát a szörnyhöz, de itt szó sincs ilyesmiről. Akiket még a jó oldalon lehet elkönyvelni, azok a félig tárgy, félig ember szolgálók a Szörnyeteg kastélyában. Náluk az a könnyfakasztó, ahogyan szeretnének újra emberek lenni. Folyamatosan rettegnek, mikor hullik le a rózsa utolsó szirma és ők mikor változnak át teljesen tárgyakká. A darab során Babette és Perc úr is megtapasztalja az átalakulás folyamatát és rémisztő volt látni, hogy mennyire kevés választja el őket a teljes eltárgyiasodástól. Aki még említésre méltó, az Gaston, illetve a szolgája, Lefou, és bármennyire is kedvelem az őket játszó színészeket, hát viaskodott bennem néha a kisördög, hogy utáljam őket, ami azt jelenti, hogy nagyon jól játszottak. Gaston nekem sokáig nagyon vicces volt, nem volt benne az a fajta nyers bunkóság, ami miatt idegesített volna, de a vége felé nagyon tudtam utálni, mivel rátámadt a Szörnyetegre. És igen, itt el is érkeztünk a Szörnyeteg karakteréhez. Én nem tudom szétválasztani a színészt a szereptől jelen pillanatban, mert ez egy olyan globális kohézió volt számomra, hogy tökéletesen letaglózottan, döbbenten, könnyekkel a szememben ültem a nézőtéren és annyira, de annyira megszerettem. Szabó P. Szilveszter. Gondolom sokaknak mond ez a név valamit, hát nekem ő jelentette tegnap a nagybetűs CSODÁT. Eddig elég sok darabban láttam Szilvesztert, de valahol a szívem mélyén egy ilyen szerepet akartam neki adni. Kiskorom óta nekem az érzelmeit elrejtő, néha ironikus, vagy goromba hőstípus a kedvencem, mindig is az ilyen filmeket, sorozatokat, meséket szerettem. Szilveszter olyan szinten elégítette ki az erre vonatkozó rejtett vágyaimat, hogy szinte fizikai fájdalmat okozott felállnom a darab végén, annyira akartam még belőle. Az elején, amikor elhúzódott a függöny, és a bevezető próza alatt megismerhettük a történetét, ő pedig a kastélya tetején állt, Szörny jelmezben... Én az emeleten ültem, de olyan fenyegetőnek, letaglózónak és mégis fantasztikusnak éreztem azt az erőt, ami belőle áradt, mindezt úgy, hogy egy szót sem szólt, csak állt, hogy már meghatározta az estémet. Aztán mikor Belle apukája a kastélyba téved, megismerhettük a legrosszabb oldalát, szinte állati hörgéssel kezdett el gorombáskodni, sőt, zsarnokoskodni. Így utólag, egy megtört, teljesen magába zárkózott ember rémlik fel előttem, akkor szimplán megijedtem, tényleg székbe szegezően fenyegető volt. Ami még döbbenetesebb, azok az óriási ugrások, amik tényleg egy állathoz hasonlították. Ha nem Szilveszter lett volna, akkor azt mondom, hűha, így viszont a szívbaj kerülgetett minden alkalommal, úgy féltem, hogy baja esik, mint amikor az Elisabethben mászkál ki a Haláltorony külsejére, de ő szinte macskaügyességgel ugrott le mindenhonnan. Amikor belép Belle a képbe, onnantól ez a nagyon mufurc oldala szinte teljesen eltűnik, néha még felsejlik ugyan, amikor nem érti, Belle miért nem engedelmeskedik a parancsainak, de aztán, hála a szolgálóknak, jobb belátásra tér és újra előtör belőle az emberi oldala. Az egyik fordulópont a darabban, amikor megküzd a farkasokkal, akik Belle-re támadtak. Ez egy olyan hősies cselekedet tőle, hogy teljesen sikerült elolvadnom. A darab végéig egy általában sete-suta, kicsit bizonytalan talajon járó, vaciláló, adott esetben randira készülő Szörnyeteget láthatunk, aki sokszor vicces a teljesen abszurd kérdéseivel és megállapításaival (Na, milyen a ruhája? Rózsaszín.). Aztán a darab végén beüt a mennykő, Gaston megtámadja a kastélyában a Szörnyeteget és meg is sebesíti. Ez volt az a jelenet, ahol nem tudtam, hova kapjam a fejem, ugyanis Szilveszter olyan erővel lökte le Gastont (Peller Karesz) a lépcsőn, hogy csak úgy csattant, és komolyan megijedtem, hogy Karcsinak baja lesz, másrészt Szörnyetegünk is elkezdett tántorogni. Belle az utolsó pillanatban vallotta be a szerelmét, ezzel elindítva azt a lavinát, ami miatt én teljesen készen voltam, ugyanis megtörte az átkot, Szörnyetegünk pedig átváltozott emberré. Szilvesztert valamilyen módon a levegőbe emelték, ő pedig ledobálta magáról Szörnyeteg ruháját, de nem is ez volt az igazán érdekes. Ugyanis az egész színház sötétségbe borult, egyedül Szilveszter arcát világította meg két reflektor, és az az arc örökre belém égett. Tökéletesen elhittem, hogy ő tényleg Szörnyetegből átváltozik emberré, és míg más tőlem megszakadhat, bármit csinál, nem tudnám többre értékelni, mint ezt a pár pillanatot, amit átélhettem. Aztán ott állt egy szál fekete ingben, majd egy igazán szép, bordó öltönyben, és még Belle-t sem tudtam irigyelni, mert annyira szépek voltak együtt. Aztán persze kiderül, hogy a szolgálók is visszaváltoztak emberré, majd belép drága Hercegünk és Belle összeöltözve aranyba, mint egy igazi hercegi pár. Mit is lehetne még mondani? Csodálatos volt :,)
Áttérve a többi színészre, már csak rövidebben. Karcsinak ez volt a premierje ebben a darabban, és hát le a kalappal előtte :) El tudta érni, hogy Gaston bármennyire gonosz, nem lehetett megutálni, mert mindig ránéztem, és elmosolyodtam, láttam a pajkos csillogást a szemében, amit akkor szoktam, mikor nagyon elemében van. Ő volt az egyik fő humorforrás, hihetetlen öntelt tud lenni, de nagyon jól állt neki az összes beképzeltség. Vágó Betti volt Belle, és meg kell mondanom, nagyon, nagyon jó volt. Én alapvetően nem szeretem annyira Bettit, mert szokszor elhülyéskedi a fellépésen a líraibb dalokat is, meg néha nyávogósan énekel, de most nagyon tetszett. Mindent szépen elénekelt, nem sóhajtozta el a szavak végét és alapvetően méltó párja lett Szilveszternek. Igencsak irigyeltem, főleg az elején, de aztán ahogy egyre jobban kibontakozott a cselekmény, annyira kezdtem szurkolni neki, hogy sikerüljön rátalálnia a szerelemre és a Szörnyetegre. És annyira szép jelmezei vannak *.* A kék ruha is szép, de a rózsaszín, na meg az arany egy álom. Ha én egyszer azokat felvehetném... Gyönyörűséges volt Betti végig. Ha már a Szörnyeteg kastélyában járunk, írnék a félig tárgy, félig ember szolgákról. Lángőr, alias Bálint Ádám hatalmasat alakított. Nem csodálom, hogy ez a kedvenc szerepe, tényleg nagyon játékos és vicces tud benne lenni. Ő vitte a prímet vicceskedés terén, karöltve Perc úrral. Petridisz Hrisztosz, vagyis Perc úr is nagyon jó volt, tetszett, ahogyan a teljesen rideg, számító, óramű pontosságban gondolkozó tárgyból visszaalakult érző emberré. A lányok is ügyesek voltak, Babette, vagyis Vágó Zsuzsi nagyon helyes volt, ahogy flörtölt Lángőrrel, Madame de la Nagykomód, aka Siménfalvy Ágota pedig bűbájos volt. Nagyon cuki a guruló komódjelmeze. Nádasi Veronika is brillírozott, ő is nagyon szépen énekelt, nem olyan nyersen, ahogy néha szokott, igazi Tea mama volt, és nagyon szeretnivalóan anyáskodott Csorbi felett. Akit még fontos megemlíteni, az Oláh Tibor Lefou-ként, aki végre megmutathatta, milyen jól énekel. Sosem értettem, miért nem kap nagyobb szerepeket, mert én nagyon kedvelem őt, és kellemesnek tartom a hangját. Most a dalát olyan filmzenésen énekelte, és nagyon tetszett ez tőle. Kiemelendő a díszlet és a jelmezek, hiszen egy ilyen, több helyszínen játszódó darabot így megoldani nagyon nehéz lehetett. Alapvetően a forgószínpadot nem használhatták 2 helyszínként, mivel az egészet a Szörnyeteg kastélya tette ki, így csak mindenféle, a zsinórpadlásról leengedett díszlettel lehetett operálni a többi helyszín díszletének. Nagyon szépen emelték ki a szirmait hullajtó rózsát, illetve a falu díszletei is nagyon találóak voltak, a kicsit kidőlt-bedőlt viskókkal. Természetesen a Szörnyeteg kastélya tetszett a legjobban, de rögtön utána szerintem a legjobban az erdőt találták el. Mindenféle indákat lógattak be a színpadra, és amikor a farkasok rátámadtak Belle apjára, hát még én is megijedtem. Egészen élethűen adták elő a táncosok a farkasokat, és még az első sorokat is riogatták. Itt rögtön megemlíteném a jelmezek terén a farkasokét, illetve Belle ruháiról is írtam már. Szörnyetegünk jelmeze szerintem kicsit furcsára sikeredett, szeretném a darabot majd a földszintről is megnézni, hogy jobban lássam a Szörny jelmezt, mert így kicsit kaotikus volt nekem, minden esetre, ha Szilveszter tartása és járása (meg az a megmagyarázhatatlan, csak érezhető erő, ami belőle árad) nem lenne annyira jellemző rá, hosszan kellett volna gondolkoznom, kit is takar a jelmez. Az eltorzított, brummogós hang egészen érdekes volt, mivel rögtön felismertem benne Szilveszter hangszínét, de főleg az elején még szerintem jót is tett neki a torzítás, jobban illett az akkori viselkedéséhez. Azonban alig vártam az első felvonás végét, hogy a nagydalában már a tiszta, lélekmelegítően szép hangját halljam. Ha mindent ennyire könnyen megkaphatnék, mint ezt... :) Ha már a hangja, az átváltozása végén gönyörűen kitartott egy hangot, ami szerintem minden jelenlévőt megborzongatott, én legalábbis teljesen a hatása alá kerültem. Visszatérve a jelmezekre, a félig tárgy jelmezeket frappánsan és óriási fantáziával oldották meg. Ezt egyszerűen látni kell, hogyan lehet az emberi testben felfedezni az adott tárgy legjellemzőbb vonásait. Döbbenetesen szép munka.
Nem tudom, mit mondhatnék még. Ez az a darab, amit mindenkinek látnia kell. Csodaszép estém volt, egy nagy boldogságlufival a lelkemben tértem haza, és azt kívántam, még sok ilyen előadást láthassak.

Minden

Hú, de rég nem írtam. Hülye vagyok, elhanyagolom a blogot, aztán majd évek múlva nyávogok, hogy ezt dokumentálni kellett volna. Nos hát voltam gólyatáborban :D Igazából itthon még anyuékkal futottam pár kört, mert nagyon nem akarták, hogy elmenjek. Akkor inogtam meg, amikor kint álltam a Déliben, egy olyan nehéz bőrönddel, amit hosszas bénázással tudtam csak felemelni, és megláttam egy csapat fehér köpenyben rohangáló őrültet, sörrel a kezükben hajnal 9kor. Ugye lazák vagyunk, őrizzük a pánikot... Elbúcsúztam anyától, aki kicsit döbbenten nézte a társaságot, majd megtaláltam az egyik ex-osztálytársamat, aki egyben leendő évfolyamtársam. Nagy megkönnyebbüléssel csapódtam oda, majd a vonaton is ugyanezzel a társasággal voltam és talán mondhatom, hogy igazán összehaverkodtunk. Hogy felvezessem a következő 6 nap eseményeit: a vonaton rögtön körbekínáltak egy almaleves, vodkás, fűszeres izét, amolyan welcome drinket, majd hátulról ez a mondat hangzott el: "Reggeliztem 3 Jagert...". Székesfehérváron átszálltunk, az új vonaton viszont kicsik voltak a csomagtartó részek, ezért a bőröndjeinket átraktuk a majdnem üres első osztályra. Nem gáz, hogy a csomagjaink jobban utaztak, mint mi :D Káptalanfüreden leszálltunk, majd a bagázs elindult a táborba, ami mint kiderült, a domb tetején van és kedves szervezők úgy gondolták, nem a húzogatós bőröndöknek kedvező kerülőúton, hanem a lépcsőn megyünk. Én a felénél haltam meg, végül Gyuri vitte fel a cuccom, innen is köszönet neki :D A táborban megkaptuk az igazi welcome drinket, némi abszint formájában, amit én kedvesen elsunnyogtam, mert még semmit nem ettem aznap. Hála a csomaggal való lépcsőzésnek, mi utolsónak értünk be a táborba, és már mindenki befoglalta a helyeket, így kötöttünk mi ki a szervezők faházában. Ugye így lesznek utolsókból az elsők :D Miután mindenki lecuccolt, behívtak minket a nagy épületbe, nevezzük kultúr, ahol elmagyarázták, hogy egy borzalmas, múltszázadi szám hallatára azonnal be kell tépnünk a kultúrba, mert akkor gyűlés van. Utána beosztottak minket csapatokba, kifizettük a tábort, kaptunk gólyapólót, ágyneműt, névcédulát meg vízhatlan pénztárcát. Mindenkinek járt továbbá 3 cetli, mint Mosd meg a hátam, Masszázs, Ágyba reggeli vagy Cigi/Kávé, amit ha odaadtál valakinek, annak teljesítenie kellett. Innentől kezdve eléggé összefolynak a dolgok nekem, mert az összes délutánunkat azzal töltöttük, hogy a csapatunkkal idióta villámfeladatokat kellett megoldanunk. Első nap mi még asszociációs játékot is játszottunk, így lettek olyan neveink, mint Áfonya Árpád, Fokhagyma Fred és Retek Réka. Én Káposzta Kata voltam :D A feladatok között szerepelt olyan, mint mentsük meg Kennyt, vagy mutassuk be Brian anyját, esetleg hozzunk zsákban meleget, de volt, hogy kaptunk egy görögdinnyét és abból kellett halloweeni tök mintára fejet kifaragni. Hozzátenném, más csapatok összegyűjtötték a kicsorgó dinnyepépet, majd némi alkohollal felhúzva elfogyasztották. Minden este a szervezők kedveskedtek nekünk valamilyen műsorral, bár legtöbbször minket is bevonva további feladatokat kellett megoldanunk. Volt Mounika Show, Balázs show és ki tudja még mekkora ökörségek. Amikor épp nem feladatokat oldottunk meg, akkor vagy a kultúrban buliztunk, vagy kilógtunk a táborból némi éjszakai vagy nappali fürdőzésre. Köszi Szabi az elemlámpááát (L). Egyik nap felmentőseregként jelent meg Olivér pár doboz sörrel, kakaóval és egy üveg Martinival, amivel jó pár embernek igen nagy örömöt szerzett :D
Amikor olyan éjfél körül vége volt mindenféle feladatnak, műsornak és egyébnek, onnantól eléggé homályos emlékeim vannak, hála a nagy mennyiségben elfogyasztott tequilának. Arra emlékszem, hogy páran megmaszíroztak, meg egyszer Szerzetünk valami facsoportuláson rángatott keresztül, sőt egyszer opera-operett-musical estet tartott Máté. De semmi több :D
Az igazi durvulás a tábor vége felé valósult meg, és előfutára az éjszakai túra volt. A közeli erdőben kellett éjszaka hülyét csinálni magunkból, például a ruháinkból kötelet csinálni, így sikerült fürdőruhára vetkőznöm. A mókának "sajnos" vége szakadt, mivel óriási zuhé kapott el minket, így mindenki visszatepert a táborba, ahol első dolgunk volt forró zuhanyt venni, majd jobb híján a kultúrba tértünk be bulizni. Az éjszakai túrát másnap a tábor területén folytattuk, hát hurrá. A szopatós napon a szervezők mindenkinek az idegeivel játszottak, tehát hogy háromszor vetkőzzek egy nap fürdőruhára, közönség előtt, kicsit irritált. Szerencsére a gusztustalan feladatokból, mint sörváltó kimaradtam, de végignézni sem volt kellemes. Mint kiderült, a lényeg az volt, hogy a felborzolt idegeinkkel álljunk neki kitalálni aznap estére a bosszút, ami nem is sikerült annyira rosszra, az biztos, hogy emlékezetes este volt, és néha szana-széjjel röhögtem magam. Innentől kezdve pedig mindenki lenyugodva, kiélve perverz oldalát folytatta a tábort és innentől már csak jó emlékeim vannak. Egyrészt volt egy lányfoci mérkőzés, ahová valami vicc folytán én is bekerültem. Hát csúfos vereséget szenvedtünk, de egy élmény volt, az biztos :D Utolsó teljes napra egy táncot és egy színdarabot kellett betanulnunk, a színdarab a Mátrix és Babi néni kohéziója volt nekünk, amit a strandon dobtunk össze, a táncot pedig Gaga vezetésével raktuk össze a sportpályán. Persze a gólyaesküre már nem maradt időnk, mint kiderült, nem is volt baj :D Előadtunk mindent, majd bementünk esküt tenni. A szöveges rész bénázása után egyenként kellett odamennünk a vizsgáztatókhoz és megvizslatni, megszagolni, homogenizálni, majd megkóstolni valami löttyöt, és megmondani, mi van benne. Én egy egészen kedves, fehér rum-vodka-sör-eper joghurt kombót kaptam, és meglepő módon ízlett. A "vizsga" után pedig tortaevés, pezsgőzés és parti hajnalig. Másnap délben másztunk ki a vonathoz, és hazafelé mindent elénekeltünk, ami eszünkbe jutott meg telószámot cseréltünk. Összességében cseszett jó volt :)
A partitájm nem ért véget attól, mert Pesten vagyunk, egy hete például az Íjászban volt egy kis összeröffenés, kábé 20-25 emberrel, némi vízipipával, citromos sörrel, billiárddal és buli utáni gyrosozással. Szombaton meg az Andersenben gyűltünk, családias hangulatban összeszorulva egy kábé 8 fős asztalhoz, sok-sok piával. A buli végére kis híján fejreálltam a sok alkoholtól, bár azért a Rocktogonban megvalósult tánci-tánci kijózanított. (Ez alatt pogózáshoz hasonlatos koncertfeelinget kell érteni.)

Erre a borzalomra kellett bevonulni mindig a kultúrba. A korefet inkább nem is említem.

Tökmás:
Csütörtökön végre megint láttam Kareszt. Hát már elvonási tüneteim voltak, imádom a srácot és két hónapja nem láttam. A Terézvárosi Kabaréban lépett fel, és megint annyira jó volt. Énekelt csomó szépet, és annyira önmaga volt, feloldódott és kedves. Hallgasson mindenki Peller Kareszt és vegyetek jegyet Karcsi anyukájától :D
Régi osztálytársakkal tegnapelőtt elmentünk Péterfy Bori lemezbemutató koncertre. Elég szarul indult az este, mert mindenki késett és féltünk, hogy nem lesz jegy, de végül ülőhelyünk lett 300Ftért. Nem ellenkeztünk. A koncert nagyon jó volt, nem az az agyeldobós, meghalok, ha nem táncolhatok rá, hanem inkább melankólikusabb, ünnepélyesebb volt. Jó este volt, na :)

Most pedig elmegyek kémiázni, mert Noémi megírta tegnap a matek kritériumdogát és azt mondta, enyhén szólva nehéz volt. Tudja, hogyan hozza rám a frászt.